Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-04-02 / 14. szám

a rég kimondott jogegyenlőség mai napig is csak a papiroson van, és jogaink még most sem tartatnak épségben és tiszteletben a kormányszékek által, a mint ezt a legujabbi, az iskolákat érdeklő udvari kancellária rendelete bizonyítja — hiszem, hogy a kormány még sem menne annyira, hogy tőlünk a törvényes „létezhetést" megtagadná. De az „Evanjelik" cikkírója egész apodicticitással mondja : lutheranos comburrendos esse! Meglehet, hogy a cikkíró nem gondolja ezt ily szigorban, de az nem tartozik én reám, én a szavakat valódi értelmük szerint bírálom. Azért jól cselekedett volna a cikkíró, ha jobban gondolta volna meg, mit beszél. — Schnell úr ez érdembeni megrovása tehát önmagában összedől. Schnell úr jól érti a leckéztetést. Még egy jó tanácsot ad fiatalabb collegájának. 0 azt mondja: „Ha valaki ugy akar ítéletet mondani, mint azt cikkíró tette (t. i, én), talán mégis jó volna, ha egy kissé körültekintene, s megnézné .-„vájjon kikkel van d o 1 g a." Legyen megnyugtatva Schnell úr, midőn kérdéses cikkemet irtam, legkevésbé sem gondoltam ő reája, sőt még nem is álmodtam azon szerencséről, hogy ö cikkemet oly nagy figyelemre fogja méltatni. Hogy cikkem megtámadás nélkül nem marad, arra el voltam készülve, söt arra is, hogy a jelen egyházi közvéleménynyel nem fog találkozni és hogy mellettem egyetlenegy hang sem fog felszólalni. Azért számot vettem magammal és jól gondoltam meg minden szót, minden mondatot, és miután leírtam kétszer — tízszer is át — meg átolvastam; előre teljesítettem tehát Schnell úr azon óhajtását: „kívánatos hogy gondolkoznék azon is, hogy nem állitott-e valamit, a mire szükség esetén kimerítő feleletet nem adhatna anélkül, hogy magával ellenkezésbe ne jőne?t

{

Ha Schnell úr —ismételve kijelentem, cikkemet szórói-szóra, tételről-tételre megeáfolja, ha világosan megmutatja tévedéseimet : **) akkor fejet hajtok előtte, köszönetet szavazok neki, és e lap közönsége előtt tévedésemet be fogom vallani, — elmondom a „páter peccavi"t. Cikkemben a rationalismustól, mint theologiai irányról, és a rationalistákról, mint ezen irány képviselőiről nyilatkoztam rosszalólag, „anélkül, hogy becsületességüket megtámadtam volna, mert tudom hogy köztük sok tudományos, becsületes, tiszteletreméltó jellem található." Schnell úr azonban azt véli, hogy a rationalisták „k é pviselik hazánkban aprotestantismus jelen vívmányai t*u

Ez szembeszökő tévedés és bizonyítja, hogy Schnell úr épen nem bir valami nagy jártassággal a theologiai irodalom történetében. A rationalismus egy már régóta leküzdött álláspont, melyet *) Lást a „Pester Bote" március 6-iki és az „Ostdeutsche Post" március 11 iki számát. **) Ha Schnell úr például abbeli tévedésemet helyreigazította volna, hogy én Flaciust mint vittenbergi tanárt szerepeltettem, holott ő jenai tanár volt, mindjárt e válasszal alkalmat vettem volna magamnak, tévedésemet megvallani és Schnell úrnak köszönetet szavaani. Némethonban csak egyes személyekben látunk képviselve a jenai, gieszeni és lipcsei egyetemen, mely utolsó azonban „Lipsius" onnan való távozása által a rationalistikus elemekből majdnem egészen kitisztult. Maga H a s e — a speculativ rationalismus (Schelling) iskolájának követője —. elősegítette a közönséges rationalismus R ö h r, Wegscheider és Ammon személyében képviselve, megbuktatását. Hase „Hutterus redivivusu

-a anynyira megdöbbentette a rationalistákat , hogy R ö h r kénytelennek érezte magát felkiáltani: „Was will dieser Hutterus redivius unter uns ? Was hat das Schattenbild dieser aus der Gruft des 16. Jahrhunderts wieder deraufbechworenen evangelischen (!) Scholastikers den protestantischen (!) Sőhnen des 19. Jahrhunderts kund zuthuu.*) Hase az ő szokott genialitásával és mély tudományával feltüntette a rationalismus gyengéjét, alaptalanságát és tarthatlanságát, és vitairatai által a haláldöfést adta neki. „Dieser AngrifF veranlasste Hase zu seinem Streitschriften, welche wir für die bedeutendste theologische That desselben haltén. Es war Hase vergönnt, in dem Proeesse, welcher seit A nfang des Jahrhunderts gegen den Rationalismus geführtworden war, das wissenschaftlíche Endurthe.il z u s p r e c h e n." **) Ha tehát Schnell úr azt véli, hogy a rationalisták „a protestantismus jelen vívmányait képviselik," oly tévedésben van, melyet egy theologiae candidatusnak meg nem lehetne bocsátani. Igaz ugyan, hogy mi legalább félszázaddal hátrább állunk a theologiai tudomány külföldöm jelen fejlettségénél, igaz — és az az, mit én állítottam — hogy sokan theologiai tanáraink közöl ezen régi, leküzdött, a maga idejében jogosultsággal birt ***) álláspontot foglalják el és még mindég a kantianismuson élősködnek. Ismételve mondom tehát, hogy Schnell úrnak egyátaljában nincs igaza, midőn azt mondja, hogy a rationalisták — csak is ezeket illette feljebb idézett nyilatkozatom — „a p r otestantism viseli k.u ' «/ // i us jelen vívmányait kép(Folyt. köv.) ISKOLAÜGY. NÉHÁNY SZÓ A PÁLYÁZATOKRÓL. A ref. egyetemes tanügyi bizottmány, mint a debreceni értekezlet jegyzőkönyvének záradékából látni lehet, f. é. junius 8-án fogja legközelebbi ülését megtartani *) K a h n i s. Der innere Gang des deutschen Protestantismus 178. 1. **) Ugyanott. 179. 1. ***) A rationalismusnak is a maga idejében jogosultsága volt. A scholasticismussá fajult orthodoxiába több életelevenséget hozott; a bibliai philologia és az egyháztörténeti irodalom mezején el nem vitázható érdemei vannak.