Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-04-02 / 14. szám

BIBLIATUDOMÁNYI TANULMÁNYOK. Mózes öt könyve. (Folytatás.) Astruc nyomaiba léptek : 1. I 1 g e n, ki ily cimü munkájában: „Die Urkunden des Jerusalemischen Tempelarchivs in ihrer Urgestalt, 1 Theil. Halle 1798. a Jehovista mellett egy korábbi és egy későbbi Elohistát vesz fel, mely háromféle okmányokból egy jóval Mózes után elt gyűjtő egybeszerkesztette a Genesist. Ilgen e munkáját be nem fejezte s igy nehéz felette Ítéletet mondani. 2. Eichhorn ismeretes „Einleitung ins alte Testanient"-jében Astruc nézetét bővebben kifejtette és szabatosabb részletezés által tudományosb alakot kölcsönzött neki. Eichhorn is a Pentateuchus szerzőjének Mózest tartja, ki midőn munkáját régibb okmányokból összealkotta, első helyt az Elohista- és Jehovista-okmányokat használta fel. Eichhorn aztán a nevezett két okmányt szoros birálat alá veszi, és megmutatja, hogy azok nem pusztán abban kulömböznek egymástól, hogy Istent különböző névvel jelölik, hanem felfogásban, irmodorban, szójárásokban nem kevésbé kitűnő mindegyiknek sajátságos mivolta. így pl. a Jehovista-okmányokban Isten határozatai ugy tüntetnek fel, mint annak gondolatai vagy mint önmagához intézett beszéd (Gen. 6, 6, 7 és 8, 21, 22.); az elohista-okmányban pedig Isten a maga határozatait mindég emberrel tudatja (Gen. 6, 13; 9, 8, 9). A nemzetségi sorok a Jehovistánál geographiai, az Elohistánál kortani szempontból készitvék (v. ö. Gen. 10 fg. ugyan csak Gen. 5 és 11, 10 — 29-el), Az egyik a művészetek feltalálóit szereti följegyezni és minden általa ismert nemzeteket elbeszélési rámájába foglal (1. Gen. 4, 17, 24—9, 21-27. — 10, 8, 9. — 11, 2-9.), mig a másik csupán Izrael nemzetségének történelmére szoritkozik (Gen. 11, 25 fg.). A Jehovista-okmányban sok népdal találtatik beleszőve (Gen. 4, 23, 24. — 10, 9.-9, 25—27. —25, 13.—49 f.), az Elohistánál ilyesminek semmi nyoma. Azonban nem lehet az embernek e dolgokról tiszta fogalma, ha legalább egy példában nem látja, milyen a pentateuchusi elbeszélés architektonicája s milyen természetűek az emiitett ismétlések, — Tegyük fel e célra Nóe és az özönvíz történetét. Elohista. Jehovista. 6, 12 Látván Isten (Elo- 6, 5. Látván tehát az Úr him) a földet hogy romlott, (Jehova), hogy felette nagy mert megvesztegette min- az ember gonoszsága a földen testi lény életútját e föl- dön és szíve gondolatinak dön. 13. Mondá tehát Isten minden képzeménye mindég Noénak : Minden testnek csak roszaság 7. S vége elérkezék nálam, mert mondá az Úr : Eltörlöm az a föld megtelt erőszakkal I embert, kit teremtettem a általuk, azért is elvesztem I föld színéről: az embert,bárokét a földdel együtt. I mot, íérget és égi madarat ! egyaránt, mert bánom, hogy alkottam azokat. 6, 9. Noé igaz, feddhetetlen férfi vala kortársai közt; Istennel járt vala Noé. 6, 19. És minden élőből, minden testből, mindenből felest vigy be a bárkába, hogy veled együtt életben tartassanak meg, — hím és nőstény legyen az, 20. Madárból neme szerint és a baromból neme szerint, a föld minden csúszómászójából neme szerint; mindenből egy-egy pár menjen behoz zád, hogy életben megtartsad. 6, 17. Mert ime én özönvizet hozok a földre, hogy elveszítsek minden testet, melyben életlehellet van az ég alatt; valami a földön vagyon, meghal. 6, 22. S megtette Noé. Mind a képen cselekvék, a mint megparancsolta vala neki Isten. 6, 18. • menj be a bárkába, te és fiaid, nőd és fiaidnak nejei teveled. 7, ll. Noé életének hatszázadik évében, a második hónapban, a holnap tizenhetedik napján, az nap szakadtak meg a nagy mélység minden forrásai s az egek csatornái megnyilatkozának. 12. S lőn eső a földön negyven nap és negyven éjjel. 7, 13. Azon napon ment be Noé, Sém, Chám, és Jáfét, Noénak fiai, Noénak felesége és fiainak három felesége ő vele a bárkába. — 14. Ok és minden állat neme szerint, minden barom az ő neme szerint, és minden földön csúszómászó féreg az ő neme szerint és minden repeső neme szerint, minden madár, minden szárnyas.—15. Bemenének Noéhoz a bárkába, ketten ketten minden testből, melyben élet lehellete vagyon.— 16. S a melyek bementek. 7, 1. Mondá az Úr Noénak ... tégedet láttalak igaznak lenni előttem e korban. 7, 2. Minden tiszta baromból végy magadhoz hetet hetet, hímet és nőstényt, a tisztátalan baromból pedig egy párt, hímet és nőstényt. 3. Az égi madarakból is hetet-hetet, hímet és nőstényt magva fentartására az egész föld szinén. 7, 4. Mert hét nap múlva én esőt bocsátok a földre negyven nap és negyven éjjel és eltörlök minden élőlényt, melyet teremtettem, a földnek színéről. 7, 5. Cselekvék azért Noé / mind a szerint a mint az Ur neki megparancsolta vala. t 7, 1. Mondá pedig az Ur Noénak: menj be te s egész házad népe a bárkába. 7, 6. Noé pedig hatszáz éves vala, midőn az özönvész vize a földön vala. 7, 7. Beméne tehát Noé és az Ő fiai, az ő felesége, és fiainak feleségei ő vele a bárkába az özönvíz előtt.— 8. A tiszta baromból és a tisztátalan baromból, a madarakból, és a földön csúszó mászó állatokból. —Kettenketten menének be Noéhoz a bárkába, hím és nőstény; a mint az Ur Noénak megparancsolta vala.