Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-04-02 / 14. szám

hím éa nőstény ment be minden testből, a mint parancsolta vala neki az Isten. 7, 18. És elhatalmasodtak a vizek és növekedőnek felette igen a földön, a bárka pedig úszik vala a vizek szinén. r 7, 21. Es elveszett minden a földön mozgó test, madár, barom, vad, minden a földön hemzsegő féreg és minden ember. 22. Minden, a minek orrában élő lélek lehellete vala, mindenek mik a szárazon valának, meghaltak. 7, 17. Az özönviz negyven napig a földön lévén, megnövekedének a vizek és felvevék a bárkát és ez fölemelkedők a földről. 7, 23. Es eltörle minden élőlényt, mely vala a földnek szinén, embertől fogva mind baromig, csúszómászóig s az ég madaráig; és eltöröltetének a földről; egyedül Noé maradt meg és a kik vele a bárkában valának. Ezen ismétlések — jegyzi meg Eichhorn — sem esetlegből nem származhattak, sem az elbeszélés mesterségében való járatlanságból. Mind a két esetben történhetnek ismétlések egyes vonásokban ; de nem beszéltetik el ugyan azon esemény minden részleteivel együtt kétszer, mint a felmutatott példában. S ez legterjedelmesebb ugyan, de nem egyetlen példája a kétszeri elbeszélésnek a Genesisben: Sodorna végveszedelme és Loth menekülése is kétszer említtetik; egyszer Gen. 19, 1 — 28 körülményesen, másodszor Gen. 19, 29, 30 kevés szóval. Izsák születése előtt egy évvel Abrahamnak lett isteni jelenés elbeszéltetik először Gen. 17 és másodszor Gen. 18 egészen sajátságos hangon stb. stb. Eichhorn, szintúgy mint Astruc, az elohista és jehovista-okmányok megkülönböztetését nem fűzi tovább mint a Genesisen és Exodus első két fejezetén keresztül. A dolog könnyebb felfogása végett az egésznek táblás átnézetét adja 3 rovatban, a középső rovatba tévén azon toldásokat, melyek sem az elohista, sem a jehovista okmányból nem vétethettek. E különböző okmányok feldolgozója Eichhorn szerint is nem más mint Mózes, ki azokból alkotta a Genesist, s ugyan ő irta a Pentateuchus többi négy könyvét; csak a Deuteronomium utolsó fejezetét, mint az egésznek szükséges befejezését, toldotta később hozzá Józsua, vagy más valaki Józsua rendeletére. Ilgen és Eichhorn kísérleteit elnevezték régibb okmány-hypothesis nek. Ismét uj phasisba lép a kérdés V a t e r ily cimü könyvével: „C o m m e n t a r" über den Pentateuch Halle, 1805. 3 köt., mely munka harmadik kötetének utolsó fele e kérdés vizsgálatának van szentelve. 0 Astruc fölfedezését más irányban s nagyobb kiterjedésben használta fel mint Eichhorn. Vater már az elohista és jehovista okmányokat nem pusztán a Genesisben és az Exodus első két fejezetében birja megkülönböztetni, hanem az egész Exodusban, Leviticusban és Numeriban. De nem ugy tekinti a dolgot, mintha az elohista okmány egy külön munkát képzett volna, és szintúgy a jehovista okmány ; hanem léteztek oly társadalom keblében keletkezett rövid feljegyzések, példabeszédek, énekek, nemzetségitáblák stb, hol Isten jelölésére az Elohim szót használták és léteztek hasonló adatok oly társadalom kebléből, hol Istent Jehováhnak mondták. Egy harmadik neme a daraboknak az, hol Isten az összetett Jehovab-Elóhim nevet viseli (Gen. 2. 3 — 24.). Minden mózesi könyvek közt a Genesis van legtarkábban különböző darabokból összealkotva; a szerkesztő csak egymás mellé sorozta azokat a nélkül, hogy tartalmukon valamit változtatott volna. Innen agyakori, néha egymásnak egyben másban ellentmondó ismétlések, innen a különböző daraboknak itt még fenmaradó különcimük is (1. Gen. 2, 4,—5, 1. —36, 1 stb.), innen különösen az, hogy az elbeszélés jelleme minden egy-egy darabnál más más szint ölt, majd szükség nélkül körülményesen leiró, majd szerfelett rövid, hol bővebb kifejtés helyén lett volna, kétségkívül azért, mert csak azt adhatta a mit okmányaiban talált. Az Exodus általában hasonló szerkezetű ; csak azzal a külömbséggel, hogy abban a jehovista darabok túlnyomók. Ennek tulajdonitható, hogy az Exodus általában több egyformaságot mutat, mint a Genesis. A Leviticus hasonlókép különböző darabokból lett összeszerkesztve. Ez jelen alakjában abból látható, hogy a törvényeket bevezető ama rendes formulán kivül: „Es szóla az Ur Mózeshez, mondván" : némely darabok után ilyféle különös bezáró mondat találtatik: „Ezek azon szabályok, határozatok és törvények, melyeket megállapított Isten maga és Izrael liai között, Sinai hegyén Mózes által" (1. Lev. 26, 46.-7, 37, 38.-27, 34.). Mózes negyedik könyvében, kivéve a Bálám történetéhez tartozó részt Nura. 22, 2—24, 5, mindenütt Jehova névvel találkozunk; de hogy mind a mellett külön vált töredékekből lett összeszerkesztve, különösen a tiz első fejezetből látható, hol többször egy és ugyanazon dolog csekély külömbséggel ismételtetik egymásután (1. pl. 14, 20—24 és 28-30.). Legtöbb összefüggést mutat a Deuteronomium, Mind a mellett Vater azt is különböző részekre bontja szét, melyek tartalmukra ugy, mint szólamukra egymástól eltérők. Többek közt azon nevezetes tüneményre is figyelmeztet, hogy a Deuteronomiumban a hely, hol Isten az Izraelitáknak a törvényt adta állandóan H ó r e b-nek mondatik, míg az elébbi könyvekben mindenütt ama helyül Sinai hegye jelöltetik. Fáradságos, hosszas vizsgálatok után Vater azon eredményre jut, hogy a létezett különböző okmánytöredékeket egy gyűjtő chronologiai sorban állította egybe ugy, hogy azokon semmit nem változtatott. Hogy az egybeállított darabok közül némelyek Mózes kezéből kerültek, nem lehetetlen; de hogy a gyűjtő nem Mózes volt, azt több benső jelenség váltig bizonyítja. — Azt