Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-03-26 / 13. szám

mind a kéz mind a szó Jákobé volt, — és nem állt mellettem Rebeka, ki felöltöztette volnaJákobot Ezsau ruháiba, hogy nyerje el bátya elől az atyai áldást. Kálmán Farkas, k. k. halasi ref. segédlelkész BÉGÉSZETI ÉRTEKEZLET RF1PCZE SZEMERÉBEN (Sopronmegyében) febr. 27, 28. napjain. Az emberek a jövőnek élnek nagyrészt. A nemzet jobbjai a jövő biztositása körül csoportosulnak össze, s a jövőért munkálni tartják legelső, elutasithatatlan feladatuknak. Azonban vannak idők midőn a jövőért tenni nem lehet, midőn a jelen sivár napjaiban a mienk egyedül a m u 1 t. Azon lelkesek egyike, kik átértik, hogy a multat búvárolván a jövőhöz viszünk alapkövet, jeles tudósunk R át h Károly m. acad. tag a dunántúli kerületben egy régészeti társulatot alkotott az 18G3-ik évben, mely bár mint magán tudománykedvelökből álló kör egyleti jellemmel nem bir, alakulása óta a Győrött meg jelenő ,,R é g é s z e t i füzetekben" közzétett érdekes okmányokkal gazdagitá honi történelmünket, s vet egyes vidék, s kitűnő férfiak életére jellemző világítást. A múlt emlékeinek buvárlására emiitett kezdeményezőn kívül P a u r Iván ismert tudósunk, s a Széeheny, grófi család levéltárnok a, alsó szopori Nagy Imre, és Véghelyi Dezső jeles tehetségű egyének szövetkeztek. Ugy nézem én e társulatot s ennek tagjait mint szellemi bányászokat, kik multunk kincsekkel gazdag aknáiból drága érceket hoznak fel nekünk nemzettörténetünk kincstárába a felfedezett régiségekben. Szellemi gyöngyhalászok ők, kik a tudomány buvárharangjával leszá'nak multunk tengerébe nemes gyöngyöket hoznak onnan ki, értékesíteni velük a történet lapjait. Múlt. év folytán e régészeti társulat még tágabb körben nyert elterjedést, ez eszn.e körül több avatott ügybarátok csoportosultak összt1

a haza minden részeiből, viszik odább s fejlesztik ki ez ügy szálait, — s hogy működésük annál rendszeresebb kimerítőbb legyen, mindegyik bizonyos vidék levéltárainak általában régiségeinek átkutatására vállalkozott. Igy Ráth Károly s Nagy Imre Sopron, Mosony, Győr, Vas-, Véghelyi Dezső Veszprém megyékben működnek. Ezen kívül Pesty Frigyes Temesmegye ; Szende Béla Krassó; Botka Tivadar Bars ; Knausz Nándor Esztergom ; Franki Vilmos Xyitra; Lehoczky Tivadar Bereg és Ugocsa; Thaly Kálmán Komárom ; Nagy Iván Nógrád; Csery József Zólyom; Paur Iván Zala; Szontagh Dániel Árva: P. Szatmáry Károly Külső Szolnok; Mészáros Károly Ung; ifj. Kubinyi Ferenc Hont, Zólyom ; Csukássy Károly Tolna Baranya; Csapó Kálmán Fehérmegyékben búvárolják az okmányokat. E nevek, melyek közt több irodalmi tekinte'lylyel is találkozunk, elég kezesség arra. hogy e társulat jövöjéhez, s működési eredményéhez a legszebb reményt csatoljuk. Több értekezletek tartattak már e történetkedvelök által a dunántúli kerület egyes pontjain, febr. hó utolsó napjain Répcze Szemerében tartott értekezletre én is meghivatva levén, ez értekezletet pár sorban ecsetelni e lapok olvasóközönsége előtt, annyival inkább nem tartom érdektelennek, mennyiben ott több evang. egyháztörténetükre vonatkozó, s az illető kort híven jellemző okiratok kerültek nyilvánosság elé. Paur Iván mutatta be az ácheni, Nagy Lajos által épített oltárképnek, később korú, de mégis régi — másolatát. Nagy Imre mély tanulmányozást jelező cikkében cáfolja meg azon tévvéleményt, mely a Fertő tavában több elborított falvakat állit. Véghelyi Dezső Battyányi Boldizsár —{—1519, életrajzát közli meglepő tárgyavatottsággal. Rátli Károly a Sopronmegyébén létező k e s z ő í várromok múltjáról tart érdekes felolvasást. Továbbá Szontagh Dánieltől Czobor Orzsébet; Szatmáry Károlytól : Bátory Zsigmond titkos követi utasítása; s Frank Vilmos levele — cimii jeles munkák mutattattak be. S most álljon itt ez értekezleten is bemutatott s egyházfegyelmi tekintetben nevezetes levele V e i ng a v t Vencel locmándi lelkésznek, melyet Vidnyetj Istvánhoz ír 1 658-ban. Nobilissimae Generositatis Viro Domino Stephnno Vidnyetj de Musay etc. Domino meo gratiosissimo ad palmas Ödenburg. Salutem a Fonté sa'utis grafiam Et pacem a Dominó nosti'o Jesu Christo vitae que tranquillitatem Nobilissimae Generositati Yestrae. Animitus praecor Et servitia mea debita ac paratissima defero Nobilissimae Generositatis Vir Domine gratiosissime. Voluissem die praeterito dominico, nmndato Vestrae Nobilissimae generositatis parere, officio meo respondere Et Seruum Domini Zampo cum adultera Brenneri uxore Ecclesiae poenitentes praesentare ast intervenit Doniinus Zampo cum seruo suo humiliter exorans. sí possibile foret ut a ílexione genuum eliberaretur, promittit se alias Ecclesiae praesentaturum et publica deprecatione sibi Ecclesiam reconcilia turum, et praemissa confessione, Venerabilis corporis et sanguinis sacramento ostensurum, se uere de facto poenitere, cum igitur pro delicto suo tribus ex partibus se pecunia exsolvere cogitur, illa vero nullo modo pro delicto suo luat, nisi flexione genuum et deprecatione, ideo Vestrae Nobilissimae generositatis comitto Judicio, sí eliberari possit nec ne, Ego lubens me subjiciam et mandato Vestrae Nobilissimae generositatis parebo. Posset aliquando tali malo et scandalo praeveniri, Verum juvenes in hoc loco sunt indomiti, et non nunquam uno etiam alt^ro anno, in privatis sponsalibus viuunt, Et sí tales coercere volo ministorio sacro non ob-