Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-03-26 / 13. szám

PROTESTÁNS SZERKESZTŐ- ÉS KIABÓ-hivatal: Alipót és szerb-utca szögletén földszint. ELOFIZETESI DIJ : Helyben házhozhordással és Vidékre postai küldéssel félévre 4 frt., egész évre 8 frt. Előfizethetni minden cs. kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. HIRDETESEK DIJA : 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásánál 5 ujkr., egyszeriért 7 ujkr, sorja. Bélyegdij külön 30 ujkr. A FŐISKOLÁK ÉS EGYIIAZ KÖZÖTTI VISZONY. I. (Folytatás.) Az egyháznak és tanainak, s a tudománynak e röviden fölmutatott természetéből következik, hogy az egyháznak nem lehet tudománya, hogy az, mint vallásos testület, tudománynyal nem foglalkozhatik, söt még elveit sem fejezheti ki oly tantételekben, a melyeknek tudományos jelleme van, a melyek p. o. nem kész dogmák, hanem theologumenak. Az egyház hitelveit, miként láttuk, dogmákban fejezi ki. A tudomány pedig a dogmákat nem tűri, első lépésével felforgatja azokat. Még ha a bennük foglaltatott gon lolatot igazul bizonyitja is, azok már eo ipso nem az egyház hitén alapuló dogmák, hanem a tudomány érvein nyugvó philosophemak, vagy theologumenák. Minden testületben bármit is a testület tekintélye emel közérvényre. Az államban közérvényü jog az, a mit az országnak illetékes képviselelében nyilatkozó akarata törvénynyé emel, és az jogos csupán, mivel az ország ugy akarja, s érvényes mig az mást nem akar. Az egyházban a tantételek közérvényü dogmákká válnak az által, mert a hivők illetékes képviselete a zsinat fejezte ki bennük a gyülekezet hitének elveit, épen ugy miként a törvényhozó testület a törvényekben a nemzet akaratát. — De a tudományban semminemű köztekintély, nem lehet határozó. Itt nem a szavazattöbbség dönt az igazság fölött, nem az által lesz valami érvényes igazsággá, mert az ország ugy akarja, vagy az egyház ugy hiszi, hanem egyedül mivel az érvek olyanul bizonyitják. 8 mihelyt az egyház a tudományba avatkozik egyfelől tekintélyével, (tehát a tudomány körén kivül eső, rá nézve külső physicai erővel) — elnyomja az igazság szabad nyomozását, s másfelől már csak az által is, hogy az igtzság keresésebe (— tudományos kutatásokba) ereszkedik, saját hitbeli bizonyosságát teszi problematicussá. És épen ez okon már csak annál fogva sem foglalkozhatik az egyház tudománynyal, mivel miként láttuk, & vallás tudományos vizsgálása is csak az által kezdődhetik, hogy a hit tárgyainak igazsága az él telem (lőtt kétessé válik. Tehát hogy az egyház theologizálhasson, előbb saját tanainak helyessége felöl kellene bizonytalanságbajutnia. Az egyház pedig tagjainak a közös vallásos bizonyosságban egyesülete, s mint testület hitének valódiságában soha sem ingadozhat, hite tartalmát és a felöl való bizonyosságát kifejező dogmáinak igazságában soha sem kétkethetik; valamint az állam, mint testület, soha sem kétkedhetik törvényeinek jogossága felöl. — Általában az állam és egyház — mindegyik erkölcsi testület levén, — a tudománynyal egészen hasonló viszonyban állnak. Valamint az államnak vannak törvénycikkei (melyeket a tudománynak szabadon és függetlenül kell tárgyalhatnia), de nincs jogtudománya; hasonlóul az egyháznak is vannak hitcikkei, dogmái, de nincs hittudománya, nincs theologiája, arra d i r e c t e szüksége sincs, s a tudomány vitáiba saját eszméjének és feladatának megsértése nélkül nem is avatkozhatik. Igaz ugyan, hogy a kijelentés tényeit csupán a tudományos gondolkodás által lehetett egyetemes tanfogalmakká, dogmákká alakítani, de ezt nem az egyház mint testület, hanem egyes philosopháló tagjai tették. A történetből tudjuk, hogy minden egyes dogma hosszas tudcmányos buvárlatoknak, és küzdelmeknek gyümölcséül született meg; de az egyház csupán ama vizsgálódásoknak a vitában megtisztult azon kész eredményeit fogadta el tantételeül, a melyeket igazakulr hitének hü kifejezőiül ismert meg ; syrnbolumaiban egészen ignorálta mindazon tudományos kutatásokat, bizonyításokat és okoskodásokat, a melyek azokra az eredményekre vezettek. A puszta eredmény pedig az öt eredményező okok nélkül nem tudományos theologumenon, hanem dogma. Egészen ez volt az egyház eljárása a tudomány irányában azon időben, a mely kiválóan a dogmák képzésének kora volt, a mikor az oecumenicum conciiiumokon az egyháznak azok a sarkalatos dogmái formuláztattak, a miket a két nagy prot. egyház is sajátjául fogadott. A történetben is minden a maga idejeben, azaz akkor sikerül legtökéletesebben, midőn nem csupán a viszonyok legalkalmasxbbak létesítéséhez, hanem egyszer^ f