Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1865-03-19 / 12. szám
dák képzési tényezői közé fölvenni, vagy azok sorából kihagyni kiváDják. Egyik részen Schmidt, fentebb idézett müvében, igy nyilatkozik. Állítják hogy a latinnyelv reáltanodákban nem mellőzhető tantárgy azon nagy befolyás miatt, melylyel bir az összes újkori művelődésre, — aztán a műszavak megérthetése végett is, melyekkel tudományos, kiválóan pedig természettudományi irodalmunk át meg átszőve van; — nem továbbá az újkori művelt világ szellemi érzéke és gondolkozása miatt, mely a latin nyelvvel legbensőbb összefüggésben áll, és nem még a miatt, hogy az élő román eredetű nyelvek rendszerét voltakép tisztán áttekinteni s megérteni nem lehet, ha csak az azoknak alapul szolgáló latin nyelv rendszerét tudományosan nem ismerjük. De azért sem nélkülözhető, mivel benne erőteljes, tiszta és határozott észjárás nyilvánul a nyelv egész alkotásán keresztül, ide értve még a kiejtésnek hangzatos élét is, melyeknél fogva a latin nyelvtani oktatás igen célszerű fegyelmi és taneszköz az ifjú szellemi erőre nézve ; aztán benne a nyelv törvényei határozottak, a szók használata, körmondatok alkotása élesen jelzett stb. stb. Ily szempontból indul ki a porosz kormány. Az ausztriai és több német államokbeli reáltanodáknál pedig hiányzik a latin és pedig azért, mivel azt tartják, hogy ezen tantárgynak a régi időkben gyakorlott tanítási modora által, midőn t. i. az az összes gymnasiumi képzés alapjául s egyedüli céljául tekintetek, a reáltanodákra nézve semmikép nem lehetne alkalmas szellemképezési tényezőt alkotni, mivel az ily tantárgy és kezelési módszerben annak minden lényeges feltétei hiányzanak. ,,Van műveltség, igy szól Vogel, — van latin nyelv nélkül is ! Ki tudna ez ellen szólani ? Mert a nyelvészet és gondolkodásnak fensöbb törvényei melyeknek ismeretét művelt embertől megvárhatjuk, akármely nyelvből szintúgy elvonhatok. Csakhogy erre nézve ii»azán derék s bölcsészetiíeg képezett mesterre igazi tanárra van szükség, nem pusztán nyelvmesterre, kinek tudománya sokszor nyelvének ügyesen pergésébeu határozódik. Hihetőleg nem távol vagyunk már azon időtől melyben a reáltanodáknál alkalmazandó ujabb nyelvek tanárai sajátlag ezen szakra kellően fognak előkészíttetni, — kik az ó remek nyelvek pl. a latinnak tudásában a tökély azon fokára jutandottak, hogy az ujabb nyelveket is alaposan és szellemképzőleg tudják majd előadni, anélkül, hogy tanítványaikat előbb a latinnyelvvel ellátniok kellene." Általában véve a reáltanodák most állanak fejlödésök első lépcsőjén. Innét van az, hogy bennek és körülöttök nagyon sok, még ekkorig teremtetlen zűrzavarban tengő elemmel találkozunk. Hanem a levési élétfolyamnak teremtéskori üdeségben forrongása nagy reményekre jogosít. E szép remények jövője, a rájuk nézve teljes idő ha eljövendett, akkor 1. A realtanodák bensejében több egység s tantárgyaikban nagyobb egyszerűség leend; 2. realtanárokat előkészítő képezdék fognak állíttatni felébök; 3. a legfensőbb tanhatóságnál saját külön képviseletök lesz, mint van máig csupán a humanisticai tudós tanodáknak. Békés, decemberben 1864. Tanügy-barátok. "Oíw- — KÖNYVISMERTETÉS. Strauss F. D. Das Leben Jesu, für das deutsche Volk bearbeitet. (Jézus élete, a német nép számára kidolgozva.) Leipzig. 1864. 8 o. XXVÍ és 633 1. Ara 5 frt 40 kr 0. é. körül. (Folytatás.) II. , Strauss, ki előbbi munkáit minden ajánlás nélkül bocsátá közre, jelen művét Strauss Vilmos elhunyt testvére „emlék é"nek ajánlja. Ez gyáros volt Kölnben s neki irodalmi vállalataiban is hü gyámola. Fivérét a német nép képviselője gyanánt szereti tekinteni szerző, melynek bizonynyal számos tagjai vannak, kik anyagi keresmény által ki nem elégíthető vágyakat is táplálnak, „szellemi dolgokról is gondolkodnak, s a munkásság napjai után komoly olvasmányokban találják legjobb üdülésüket; kiknek megvan az a ritka bátorságuk, hogy a fennforgó vélemény kárhoztatásával s egyházi rendszabályokkal mit sem törődve, az ember legfontosabb ügyeiről önállóan gondolkodnak, s azon még ritkább belátásuk, hogy a politikai haladást sem lehet előbb, legalább Németországon, biztosnak tartani, mig gondoskodva nem leend arról, hogy a lelkek a vallási tévelytöl megszabaduljanak, s a nép tisztán humánus képzésben részesüljön." (Ajánlás.) Az élőbeszédben párhuzamot von szerző első Jézus életének s a jelen műnek idei és körülményei között, továbbá szól a német nép vallás-reformátori hivatásáról, melyet újból felfogni a mai művelt kornak jutott. Első munkáját kizárólag csak a theologusok számára irta, mivel a nemtheologusokra nézve még akkor (1835 táján) nem volt kellőkép elökészitve a dolog. Az óta megváltoztak az idők. Elkeseredett ellenfelei a vitatott kérdéseket a tömeg közé dobták, s a nagy közönség régi hitében megrendülve gondolkodni kezdett. Strauss a ,,céhes" theologusoktól, kik pörölnek és bíráskodnak egy személyben, elfogulatlan ítéletet nem nyervén s ezen túlra sem várván, a vallási haladás érdekében most már kénytelen a népnek nyújtani kezét, „miként Pá! apostol is a pogányokhoz fordult, midőn a zsidók eltasziták magoktól evangyéliomát." (XII. 1.) A könyv ezen rendeltetése hozza magával, hogy ezúttal szerző nem a régibb itészi Jézus életének adja uj kiadását, hauem egészen uj munkát nyújt kezünkbe, melyben az alapgondolatokon kivül „semmi sincsu (jobban: nem sok van) a régiből, az ujabb tudományos buvárlat eredményei felhasználva.
