Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-03-19 / 12. szám

emelve, s ennek nyilván Mózes halála után kellett íratni, midőn a Kanaaniták már kiiizve voltak es az országot többé nem birták Öt ö d s z ö r megjegyzi, hogy Gen. 22, 14 Moriah hegye Isten hegyének mondatik, mely nevet csak akkor nyerte, midőn a templom építtetésének helyeül lett szentelve ; de a hegynek e célra való kijelölése Mózes idejében még nern történt volt meg; mert Mózes semmi Istentől kiválasztott helyet nem emlit; hanem ellenkezőleg előre megmondja, hogy Isten helyet fog kiválasztani, mely Isten nevét lesz viselendő. H a t o ds z o r végre megjegyzi, hogy Deut. 3 Og, Básán királyáról szóló elbeszélésben ezek fordulnak e'ö : Egyedül Og maradt meg az óriások közül: ime ravatala vas ravatal, az, mely Amruon fiainál Rabat hban van, kilenc könyöknyi hosszú stb. — E közbevetett mondat világosan mutatja, hogy e könyvekirója jó idővel Mózes utániéit, mert oly módon csak az szokott beszélni, ki a legrégibb dolgokat adja elő, s hogy beszédjének hitelt szerezzen, ama korból fenmaradt dolgokat mutat be; e ravatalt pe'dig kétségkívül Dávid ideidejében találták, a ki e várost meghódította, a mint ez ' Sam. 12, 20 van elbeszélve Ezzel én Aben Ezra nézetét valamint az ennek erősitcsére felhozott Pentateuchusbeli helyeket megfejtettem. Azonban ő sem mind fel nem hozza, sem nem a legnevezetesebbeket, mik ama könyvekben nagy számmal és sokkal fontosabbak találtatnak megjegyezni valók. Ugyan is I. e könyvek szerzője nem csak hogy Mózesről harmadik személyben beszél, hanem túlfelől sokat állit róla. Nevezetesen: Isten szólott Mózeshez; Isten beszélt Mózessel szi'nről-szinre; Mózes legalázatosabb volt minden emberek között (Num. 12, 3); Mózes megharagudott a sereg vezéreire (Num. 31, 14) ; M ó z e s , I s t'e n f é r f i a (Deut. 33, 1); Mózes az Isten szolgája meghalt; Soha nem volt Izraelben olyan próféta mint Mezes stb. Erinek ellenében a Deuteronojniumban, hol ama törvény iratik le, melyét Mózes a nép előtt fejtegetett és leirt. Mózes első személyben szól és beszéli el tetteit, igy : „s z ó 1 a Isten hozzám" (Deut, 2, 17); „kértem Istent" stb. Csak hogy azután a könyv végén a történetíró, miután Mózes szavait előadta volna, ismét a harmadik személyben szólva folytatja elbeszélését, hogy mikép adta át írásban a népnek e törvényt, és mikep intette azt újból és végre életét berekesztette. Mind ezek, ugy mint az elbeszélésnek módj cl j 3j tanúságok és a történelemnek egész szövege arra a meggyőződésre visznek, hogy e könyveket más valaki és nem Mózes irta. II. Megjegyzendő még, hogy e történetben nemcsak az beszéltetik, el, mikép halt meg és temettetett el Mózes és, hogy a héberek harminc napig gyászolták, de túlfelöl még közte és az utána élt próféták közt egybehasonlitás tétetvén, az mondatik róla, hogy mindnyájukat felülmulta: „N em támadt pedig többé próféta Izraelben, mint milyen Mózes vala, kit Isten színről-színre ismert voln a." Ily bizonyságot sem Mózes nem tehetett magáról, sem közvetlen utána élt más valaki nem tehetett róla, hanem csak sok századdal utána élt valaki, különösen miután a történetiró a mult időt használja, igy ,.n e m támadt többé próféta stb." sírjáról pedig: ,;

s senki sem tudja az ő sírját egész mai napi g." III. Megjegyzendő, hogy némely helyek nem azon névvel jelöltetnek, melyet akkor viseltek, midőn Mózes még életben volt,hanem olyanokkal, melyeket utána későre nyertek. így pl., hogy Ábrahám ellenségeit „üldözte egész Dánig" (Gen. 14, 14), mely nevet e város jó sokára Jósua halála után nyerte (1. Bir. 18. 29). IV. Hogy a történetek itt-ott Mó zes életén túl vezettetnek. Mert Exod 16, 34. elbeszéltetik, hogy az Izraeliták a pusztában negyven évig mannával éltek, mig nem eljutottak volna lakások földjére, Kánaan földjének határaihoz ; azaz azon ideig, melyről Jós. 5, 12 szól. A Genesis könyvében 36, 31. is mondatik : ,,E z e k p ed i g a királyok, kik uralkodtak vala Edóm országában, mielőtt király uralkodott volna Izrael fiai felett." Kétségkívül azt beszéli itt el a történetiró, kik voltak az Idumaeusok királyai, mielőtt azokat Dá'-id leigázta, és Idumaeában helytartókat állított volna." Igy Spinoza. Ha már most mind végig nézünk a Spinoza által felhozott adatokon és nincs szándékunkban furfangos ügyvédi fogásokkal önmagunkat és másokat vakítani, be kell vallanunk, hogy azok Mózestől nem eredhettek, de más részről amaz adatok együttvéve is többet nem bizonyítanak, mint azt, hogy a Pentateuchus, mint a régi korból ránk maradt sok más irat, később mindenféle átdolgozásokon és bővítéseken ment keresztül s igy alapjában legalább a Pentateuchus mégis Mózes müve volna. Azonban e föltétel ellen Spinoza még más, a Pentateuchus egészét illető nehézséget is támaszt. „Ha kí figyelemmel kiséri — igy szól — hogy ezen öt könyvbenminden rendeletek és történetek rend nélkül vegyest adatnak elő, idősorozatra való minden tekintet nélkül, s hogy egy és ugyanazon történet többször, gyakran külömbfélekép ismételtetik, könnyen befogja látni, hogy mind ezek találomra gyűjtve és egybehalmozva lettek.1,

1 Ebből aztán Spinoza azt követkézteti, hogy a Pentateuchus azon alakban legalább, a melyben jelenleg előttünk fekszik, Mózes műve nem lehet. De ha nem Mózestől ered, kit kell e könyvek szerzőjének tartani ? Erre Spinoza egyszerűn feleli, hogy azt teljes bizonyossággal megmondani nem tudja, de nyomós okai vannak azt hinni, hogy Ezdrás irta a Pentateuchust, természetesen régi okmányok nyomán, melyek közt Mózes feljegyzései első helyet foglaltak. Ilyenekül tartja pedig Spinoza: 1. a Numeri 21, 12 ide-