Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-03-19 / 12. szám

zett Hirr nbrra 1£D „Jehova harcainak könyv éu

-t, melyben Mózes kétség kivül az Amálekkel viselt háborút és a pusztában való táborozásokat irta le, miután ezeknek Mózes általi följegyeztetése magában a Pentateuchusban is (Num. 33, 2) említve van; 2. az Exod. 24, 4, 7. említett iT^SH „szövetség könyvé t," melyről világosan mondatik, hogy Mózes irta, és a nép előtt felolvasta; 3. végre a ÍTirP rniri „Jehova törvényének könyv é t," melybe Mózes a földi pályájának befejezése előtt a nép előtt megmagyarázott törvényeket (Deut. 1, 5), melyek megtartására a népet újból lekötelezte (Deut. 29, 14), híven följegyezte és a papoknak meg a véneknek átadta, hogy minden hetedik évben a nép előtt egyszer felolvassák (Deut. 31, 9 — 11), a mi maga is mutatja, hogy annak a Pentateuchusnál sokkal csekélyebb terjedelműnek kellett lennie. Spinozának e hozzávetéseit felölelte és tovább fejtette később Richárd Simon 1678. először Párisban kijött ily cimü munkájában : „Histoire critique du Vieux Testament." Richárd Simon szerint is a Pentateuchust alkotó részek általában ős régi korbeliek, s részint Mózestől valók, ki a törvények legnagyobb részét maga szedte rendbe, részint amaz évkönyviróktól származnak, kiket Mózes az egyptomiak példájára avval bizott meg, hogy az eseményeket figyelemmel kisérjék és a legfontosbakat följegyezzék. Ez alkatrészekből szerkesztették össze századokkal későbben a jelen alakú Pentateucliust, és ha keressük Izrael történetében az időpontot, mikorára ezen egybeszerkesztést tenni lehet, a szövegben elszórt egyes vonások oly késő időre utalnak, hogy kénytelenek vagyunk egész a fogság utáni korig lemenni, itt pedig senkit nem találunk, kiről a régi irodalom maradványainak, különösön a Mózes korabelieknek rendbeszedését nagyobb valószínűséggel föltehetnők, mint Ezdrást, kit az irás „Mózes törvényei ügyes jegyzőjének" (Ezdr. 7, 6.), „törvénytudónak" (Neh. 8, 1) s a hagyomány „m á s o d i k Mózesnek" (1. Rau, De sinag. magna p. 31 és 89) mond, és Hieronymus (Contra Helvid.) egyenesen „instaurator Pent a t e u c h i"-nek cimez. 1753 jelent meg1

A s t r u c orvosnak ily cimü munkája : Conjectures sur lesmemoires originaux, dontil parait que Moise s1

e s t servi pour composer le Iivre de la Genése (Bruxelles in 12-o 525 1.); melylyel a kérdés egészen uj stadiumba lépett. Astruc nagy horderejű felfedezése abból állott, hogy e Genesis "bizonyos darabjaiban Isten állandóan és kizárólag E 1 óhim, másokban meg J e h o v a h névvel jelöltetik, s hogy egy és ugyanazon tény gyakran kétszer adatik elő, máskép oly darabban, hol Elohim szó használtatik, ismét máskép, hol Isten Jehovának mondatik ; a miből azt következtette, hogy e kétféle darabok külömböző kútfőkből lettek merítve és eredetileg más-más munkákhoz tartoztak. Minthogy azonban sok oly helyet is talált, melyeket sem egyik, sem másik rovat alá sorozni nem birt, Astruc még más forrás-okmányokat is vesz fel, melyekből a Pentateuchus szerkesztője merített. Megkülömböztetett e szerint tizen kétféle kútfőt, melyek közül főforrásokul szolgáltak az elohista és jehovista okmányok, mig a többiek csak holmi hézagok betöltésére szolgáltattak anyagot. Astruc tett fölfedezésének különösön azért örült, mert az által megfejtve lenni látta azt, a mit Spinoza Mózes könyvei ellen felhozott, t. i. hogy azok tele vannak egymásnak ellentmondó ismétlésekkel, hogy az egyes elbeszélések közt nincs kellő összefüggés stb. Astruc fölvétele szerint ez mind onnan van, mert Mózes külömböző kútfőkből merített, s annyira szándékában nem volt azokat eredeti alakjukból kivetkőztetni, hogy Mózes valószínűleg egymás mellett rovatokba rendezte az egy tárgyra vonatkozó előadásokat s csak későbbi másolók irták azokat le azon rendben (serie continua), a melyben most vannak. * (Folyt, köv.) ISKOLAÜGY. A TANÜGY ÉRDEMÉBEN. X. (Vége.) Az idegen nyelvek előadási módszerét illetőleg többfélekép gondolkoznak a realtanárok. Abban ugyan, hogy valamely élő nyelv tanulása annak írása, olvasása és beszélése által lehető, nem külömböznek. De már a gyakorlati módszer azzal kezdi, hogy előleg hozzászoktat — hallomás és beszélés által, a megtanulandó nyelvhez, ugy halad tovább annak olvasása és lefordítása megtanítására, hogy e szerint annak tanulása minél közelebb járjon az anyanyelv tanulásához. így jár el a j a c o t o t- és h a m i 1 t o n-féle módszer arra törekedvén, hogy az idegen szintúgy, mint a honi nyelv közvetlenül használás útján sajátittassék. el, s mind kettő, bár miféle nyelvtani előleges képzés nélkül, mindjárt gyakorlatilag kezeltessék. Ezen fejtő módszeresek (analyticusok) ellenében a nyelvtan-módszeresek vagy összetevők (syntheticusok) azt vitatják, hogy eleitől fogva rendszeres nyelvtannal kezdendő a tanítás ; először a kiejtés szabályai, aztán név- és igeragozások paradigmái, végre a szókötési szabályok könyvnélkülöztetése, és csak ugy következhetik az olvasmányokra átmenet. Az elemi tanmód a legegyszerűbb és minél könnyebb mondatokkal kezdi, a melyekben előjövő szóalakzatokat nézleltetni és begyakorolni kell ugy, hogy lassan előhaladva már a kez-