Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-03-12 / 11. szám

pedig amazok jövedelmét kiérdemelni törekedvén, ez által beállana a testület körében egy hatalmas verseny, mely az aranyokkali jutalmazást, mit, — sine ira et odio legyen mondva — a dolog természeténél fogva, most is a jövedelmezőbb állomásu tanitók látszanak legkevésbé elnyerni törekedni, teljesen nélkülözhetővé tenné; — amaz, a kényszerűség által, e. m. népnevelésügyünknek nem épen dicséretére föállittatni parancsolt Ill-ik osztályt pedig vagy egészben megszüntetné, vagy ha nem ? Isten és lelkiismerete előtt megállhatva, s minden habozás nélkül nyomban eassálhatná annak tagjait kebelbeli népiskoláink őre, a nt. s tek. egyházmegyei kormány." Molnár István. Oíw KÖNYVISMERTETÉS. Strauss F. D. D a s Lebeii Jesu, für das deutsche Volk bearbeitet. (Jézus élete, a német nép számára kidolgozva ) Leipzig. 1864. 8 o. XXVÍ és 633 1. Ara 5 frt 40 kr o. é, körül. I. (Folytatás.) Theologiai irodalmunk szégyenletes szegénysége mellett, sokan azt is vélhetik, hogy nem emelhetjük közönségünket veszélyeztetés nélkül a tudomány színvonalához, mert az emelkedésben nem lenne semmi fokozat. Ily szempontból véve nálunk p. Ballagi Tájékozása, Szintoíy irodalmi időtlenség volna, mint a Renan magyar fordítása. Azonban e felfogás sokszorosan téves. Igaz ugyan, hogy . irodalmunk nagyon hézagos, s hogy abban az a láncszem sincs meg, mely az ujabb szabad szellemet az irodalmi régibb köztudalomhoz kapcsolja, azonban e szaggatottság nem oly nagy baj, mint tán némelyek vélik. Egy nálunk készült uj munka ugyanis, ha alaposan dologhoz látni akar, e körülményt kellőleg tekintetbe fogja venni, az ürességet áthidalja, s az összeköttetést a múlttal, ha nincs, önnön maga rövid szerrel létesiti. E nélkül törekvése nem juthat állandó sikerhez. A józan haladás vallási eszméi is oly növények, melyeknek okvetlen a mult idők termékeny és mély talajába keil lebocsátniok gyökérszálaikat, ha egy napnál tovább élni óhajtanak. A mely növény ebben a földben gondos ápolásra sem tenyészik, az bízvást el lehet dobni, mert nem nekünk való. Pedig ilyen van sok. S én a magam részéről ebből a szempontból sem tartom kívánatosnak, hogy magyar közönségünknek minden szabad vallási könvvet válogatás nélkül nyakra-főre kezébe adjunk. Másrészről azonban azt sem kell feledni, hogy a világosság nem csupán a közvetlen kézen forgó könyvekből árad, az eszméknek, mint egykor a népeknek, szabad vándorlásuk vagyon, s körutjokat kivált a mai gyors közlekedési vonalakon néha rövid idő alatt s bámulatos pontossággal megteszik. A közvéleménybe a legnagyobb bölcsészek és forradalmárok nézetei mennek át idővel, noha az ezek nevéről mit sem tud. S igy történik nem egyszer, hogy az élő köztudalom az irott müvekénél sokkal fejlettebb és emelkedettebb fokon áll. Felfogásom szerint ez az eset, a hazai prot. közönség vallási gondolkodásmódjára nézve is, melynek oly fényoldalát ismerem, minővel a müveit külföldi is csak elvétve nagy ritkán dicsekedhetik. Semmi sem áll tőlem messzebb, mint az otromba hízelgés, a mi különösen idétlen lenne most, midőn egy férfi müvét akarom ismertetni, ki mindenkor kereken kiszokta mondani véleményét, mit sem törődve a közönség tetszésével. De mindez nem gátol kiemelnem magyar népünk kiváló hajlamát a j ózan egyszerűség és természetesség iránt, mire épen az ujabb theologiai tudomány is törekeszik, s fejrázó tamáskodását mindaz előtt, a mi mesterkélt és képtelen, mitől az eszmék rendszerét megtisztogatni épen korunk feladata. — nem gátol kiemelnem továbbá ama politikai érettségre is mutató higgadtságot, melynél fogva az ellennézetüek véleményét kihallgatni s becsületben is tartani tudja, s a nélkül hogy iürelmetlenségi kórságban szenvedne, mindenkit hágy békén a maga módja szerint üdvözülni. A közönségezen értelmi józanságának és fejlett voltának eredménye az a természetes szabadelvüség, melylyel ő a hitcikkeket magának megmagyarázza, s mely fent és alant sokkal általánosabban el van^már terjedve hogysem annak az élettelen dogmatismussal s a merev confessionalismussal (mely nálunk kölünben is soha sem vergődött uraságra) való visszaszorítását lehetségesnek és kívánatosnak tarthatnék. Érzem állitásom súlyát, s valódiságaért a felelősséget elvállalni készen állok, sőt nézetem némi illustrálására és igazolására bátor vagyok egyetmást itt mingyárt is felemlíteni. Magyarhonban és Erdélyben (itt zsinati végzésből! lásd Dózsa Egyh. Jogt. Pest. 1863. 106. 1.) az uj szövetséget leginkább a Wohlfartféle kézikönyv szerint magyarázzuk, mely, használhatóságát és dús tartalmát tekintve ujabb kezdő irodalmunkban csakugyan páratlanul is áll. De a különben jeles munkán, mint veres fonal, húzódik végig azon vezérelv, mely a szent elbeszélésekben mindent észszerüsiteni törekszik. Magam részéről óhajtanám, vajha ne lett volna ez egészen igy! Azonban mi tagadás benne, a mű szent -irásmagyarázási főiránya, habár a tudomány előtt máijó ideje, hogy pőrét veszité, általános gondolkodásmódunkhoz nem roszul volt választva. Pia minden kivánatot ki nem elégít is, de a magvar észjárathoz minden bizonynyal jobban illik, mint péld. a nálunk szintén elterjedett Langeféle Bibelwerk, mely minden kitűnősége $ kivált homiletikai jelessége mellett is a magyarázati részben túlságosan a betű igája alatt sorvad, elannyira hogy e könyv szerint még ma is lehetnek v alóságos ördöngösök, azaz olyan emberek, kiket a személyes Ördög ront meg, minőkről Luk. 4. 33. és 8, 27. van szó. (Lange theol. hom. Bibelwerk. Bielefeld 1861. 2. kiad. III. 65.).