Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-03-12 / 11. szám

nyit mond: szerződés szerint tégla falat kellett volna épitened, te még* is vályogból kezded azt rakni: de ha téglával folytatod, még nem bontom meg a szerződést, — s csak ha ez után is ellenkezik az épitő, akkor szünteti meg a kötést. Másik vádja a korszellemnek az egyházfegyelem ellen, hogy az denunciánsokká, kémekké aljasitja az egyháztagokat. Erre röviden azt felelem: mi nem szaglászszuk, hogy hol van a fegyelem alá tartozó tény, de ha ilyet inquisitio nélkül veszünk észre, azt mint törvényeinket sértőt, nemcsak nem nézzük el, de sőt, ha a sérelmet a magunk erejével legyőzni nem tudjuk, a magunk és társulatunk, meg még a sértő iránti kötelességnél fogva nálunknál erősb társulati erőt hivunk föl a baj orvoslására. S midőn ezt tesszük, nemcsak jelenkorunk legszabadelvűbb polgári társulatainál, de még a korszellemnek a társadalmi állapotokról alkotott utopicus eszményképeinél is magasabb és helyesebb ponton állunk, mert mi nemcsak a sérelem forrását akarjuk szelid kezekkel eltávolitani, de sőt mivel hitünk szerint társulatunk vezet a kitűzött cél, az üdv felé biztosan, ezen célnak is óhajtjuk megnyerni a vétkest, még pedig nem erőszakkal, hanem a szeretet útján. De fájdalom! nemcsak az úgynevezett fölvilágosodottság fiai, hanem sokan egyházunk tanitó osztályának tagjai közül is ocsárolják az egyházfegyelmet mondván: minek a fegyelem, lejárta az már korát, s nincs annak semmi haszna és sikere korunk materialistikus irányával szemközt. — Yolt sikere a keresztyén őskor szinte nagy materialismusával s a genfi romlottsággal s Libertinismussal szemközt: kisértsük meg, hát ha most is lesz. De ha nem lenne is sikere, ránk bizott szent kötelesség annak gyakorlása, nekünk vetnünk s ösztönöznünk kell — a sikert az előmenetelt Istenre kell biznunk. De én hiszem is, hogy lesz a fegyelem gyakorlásának nagy és fényes sikere, mert egyáltalán nem tudok s nem is akarok azon Jézus-káromlókkal egyetérteni, kik azt állítják, hogy épen a keresztyén társaságnak ily életföltételeiül szabott jézusi parancsok haszontalanok, sikeretlenek s ezért elvetendők. Még e világ szerint is meg lesz a fegyelem sikere már csak az által is, hogy a társulatunkbani bűn elnézésével nem aljasodunk bűnrészesekké, vétekpártolókká s erkölcsi orgazdákká, de sőt egyházunk a jóratörekvők egyesületének ismertetik el. Még csak azoknak tartozom felelettel, a kik megértvén hogy a b.-somogyi egyházmegye maga akarja életbeléptetni az egyház fegyelmet, nagy tudományosan igy kiáltanak föl: mit akarsz te Somogy. Várd be mig az egyházkerület — sőt a 4 egyházkerület — de sőt mig a zsinat — de nem is, hanem mikor az összes protestáns világ határoz ez ügyben, s akkor tégy te is valamit. Edes Atyámfia! nem határozatról, hanem világos Jézusi parancsról van itt szó, s bizonyára igen különös volna Somogytól azt követelni, hogy mert a kilenc meggyógyult bélpoklos nem megy köszönetet mondani, ő a tizedik se menjen, hanem, várja be mig a többi kilenccel centrálisáivá határozatot tesz arra nézve, hogy menjen-e vagy nem. — De sőt ama fölkiáltás ennél is furcsább kívánságot fejez ki, mert az concret fölvilágositással ilyenformát sőt még annál is többet követel, mintha egy atya sok gyermekei közül néhány határozottan engedetlen, az atyai parancsnak hódolni kész fiút arra erőszakolná, hogy aztán bevárja ám ő is, mig az engedetlenek majd valamikor zsinatolnak a fölött, hogy vájjon a jóakaró és bölcs atyai parancsot megtartsák-e és miként ? s mig majd ők ezen ad graecas calendas elhalasztandó határozatról nem értesitik az engedelmes fiút, az addig csak azért se fogadjon szót, mert hát ha a sok engedetlen majd helyesebben találja magyarázni a világos atyai parancsot, mint a hogy azt az ő szeretetteljes s engedelmes szíve fölfogta. Az egyházfegyelem világos és határozott bibliai parancs, s mi magunk is gyakran hirdetjük azt híveinknek a kanonilag kötelezett kátémagyarázatokban . . . nem pirulunk, hogy csak szánk jár, de tenni vagy nem tudunk vagy nem akarunk V Sz. K. TANULMÁNYOK AZ APOSTOLI KOR TÖRTÉNETE KÖRÜL. Pál apostol élete. (Baurnak és iskolájának nyomán.) (Folytatás.) Pálnak utolsó jeruzsálemi utazása és cásáreai fogsága. — Pál apostol a miletumi érzékeny elbúcsúzás után elindul utolsó és