Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-03-12 / 11. szám

Nem is a fegyelem általában, hanem csak a bűnbánati nyilvánosság, a pelengérezés a korszerűtlen! szól a korszellem. Oh te finom, gyengéd lelkű kor! mely nem pirulsz többszörösen bűnt követni el, de a bűn megbánását bevallani, jóvátételét megígérni már szégyenitő pelengérezésnek tartod! Ha ebben áll a művelődésbeni haladás, ugy bizonnyára minden jobb érzésű a la Rousseau visszakívánja az együgyű vadoni kort. Hisz a bűnbánat szigora a bűn növekedésével nagyobbodik, s bizony elég gyengéd az az első bűnténynél. Hogy a folytonosan s botránkoztatón bűnös életütői szigorúbb — de soha nem tulszigoru s méltánytalanul szégyenitő — bűnbánatot kívánunk, ez oly természetes, mint hogy a hitelvesztett csak zálogra kap kölcsönt. Ha van a kölcsönre szüksége, ne sajnálja a zálogot, mit jó helyre tesz, — ha nincs szüksége, vájjon minek szórnánk az ebeknek a fiak kenyerét. Vagy tán azt akarja amaz ellenvetés kifejezni, hogy egyházunk olyat tart ma véteknek, mi a kor fogalmai szerint nem az? s igy azok már fegyelem alá nem is jöhetnek. Ha azok a vétkek, melyeket én nem az encyklika, hanem a tiz parancs alapján számláltam elő, korunk fogalmai szerint nem vétkek, ugy bizonnyára csak gyászolni tudnám korunk sülyedését. De ha tán volna is az elszámláltak között egyes tény, mire még a korszellem hősei a polgári büntető törvénykönyv számára nem gyártottak §. t. következik ebből, hogy a mi egyházunk, mely ama tényt társulati létünk föltételei és szabályai elleni sérelemnek tartja, szinte ne imputálhassa alaptörvényei áthágását? I)e vannak még az úgynevezett korszellemnek más kifogásai is az egyházfegyelem ellen. Ilyenek: Hogy az egyházfegyelem az egyéni szabadság sérelme. Az egyéni szabadság józan ember előtt még a társulati kapcson kivül sem tehet mást mint: az egyén erői s tehetségeinek, mások érdekeinek sérelme nélküli szabad használata. Társulatban pedig természetesen csak ennyi lehet: az egyén erőinek, tehetségeinek a társulati törvények korlátai közti szabad érvényesítése; — azért hol az egyén a korlátok ellen tör, ott a társulat nemcsak oktatgat, nemcsak bizonyos jogokat tagad meg, hanem positiv büntetést is szab. r Es ezt a korszellem helyesnek, jogosultnak mondja. Ellenben az egyháznak hasonló körülmények közt alkalmazott ellenmondhatlanul méltányos és gyengéd fegyelmét, mely positiv büntetést senkire nem diktál, hanem csupán a társulat közérzelmének s erkölcsi törvényeinek megsértési fokozatával! arányban tagad meg semmi mást, mint társulati jogot, előnyt az illetőtől, ki már maga, hallgatólag kijelentette a társulati szabályok korlátainak áthágásával, hogy ő ama társulattal együtt haladni nem akar, s igy előtte annak jogai is közönyösek, — ezt a fegyelmet mondom, a 19-ik század scandallurnának kiáltják ki. Miért? Mert e kiabálók azzal ámítják magukat vagy hallgatóikat, hogy az egyházfegyelem lelkiisméreteni, gondolatszabadságoni uralkodás s mit én tudom miféle szörny. Mutasson valaki a szabad gondolat, hit- és véleménybeli különbség ellen irt szabályt a föntebb mondottakban, megadom magam. En mondanék legelőször pereátot minden oly intézkedésre, mely a lelkiismereti szabadságot támadná meg. A fegyelem nem az ellenkező gondolatot, hanem a társulat morális életének szabályaival ellenkező tényt akarja kiküszöbölni, azt is csak azon szelid modorral hogy: Ha te vétkes erkölcsi szabályunkat tényleg lábbal tapodod, mi ebből igen természetesen azt következtetjük, hogy te az ezen megsértett erkölcsi törvényeknek megfelelő társulati előnyt is megveted, azért azt nem is pazaroljuk reád. De lám a tanitó osztályt csakugyan büntetés alá tartozónak veszem a szabad gondolkozásért! mondják ellenem. A ki ezt mondaná az engem épen nem értett vagy jobban mondva nem akart érteni, mert hisz én a szabad gondolkozásról, véleménycseréről egy szót sem szóltam;

hanem csupán csak annyit mondtam: A tanitó osztálytól ha nem azt és nem ugy tanitja, mint a minek s mint a mikénti tanításért, az általa élvezett tanítók díjjá alapitva van: ugy a díjjat az irt fokozat szerint nem élvezheti tovább * s tőle a tanitliatási alkalom vétessék el. Már a korszellem által penetrált ész hasonló esetben ily természetes logikával élne: Én téged arra fogadtalak, hogy fundusomon téglafalat épits, te a helyett vályogból kezdesz építeni, ez által szerződésünk megszűnt: elmehetsz, ha kártérítést fizetsz. Ez a korszellem által kárhoztatott egyházfegyelem még csak eny-