Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-03-12 / 11. szám

Nem is a fegyelem általában, hanem csak a bűnbánati nyilvánosság, a pelengérezés a korsze­rűtlen! szól a korszellem. Oh te finom, gyengéd lelkű kor! mely nem pirulsz többszörösen bűnt követni el, de a bűn megbánását bevallani, jóvá­tételét megígérni már szégyenitő pelengérezésnek tartod! Ha ebben áll a művelődésbeni haladás, ugy bizonnyára minden jobb érzésű a la Rous­seau visszakívánja az együgyű vadoni kort. Hisz a bűnbánat szigora a bűn növekedésével nagyob­bodik, s bizony elég gyengéd az az első bűntény­nél. Hogy a folytonosan s botránkoztatón bűnös életütői szigorúbb — de soha nem tulszigoru s méltánytalanul szégyenitő — bűnbánatot kívá­nunk, ez oly természetes, mint hogy a hitelvesz­tett csak zálogra kap kölcsönt. Ha van a köl­csönre szüksége, ne sajnálja a zálogot, mit jó helyre tesz, — ha nincs szüksége, vájjon minek szórnánk az ebeknek a fiak kenyerét. Vagy tán azt akarja amaz ellenvetés kife­jezni, hogy egyházunk olyat tart ma véteknek, mi a kor fogalmai szerint nem az? s igy azok már fegyelem alá nem is jöhetnek. Ha azok a vétkek, melyeket én nem az encyklika, hanem a tiz parancs alapján számláltam elő, korunk fogal­mai szerint nem vétkek, ugy bizonnyára csak gyászolni tudnám korunk sülyedését. De ha tán volna is az elszámláltak között egyes tény, mire még a korszellem hősei a polgári büntető tör­vénykönyv számára nem gyártottak §. t. követ­kezik ebből, hogy a mi egyházunk, mely ama tényt társulati létünk föltételei és szabályai elleni sérelemnek tartja, szinte ne imputálhassa alap­törvényei áthágását? I)e vannak még az úgynevezett korszellem­nek más kifogásai is az egyházfegyelem ellen. Ilyenek: Hogy az egyházfegyelem az egyéni szabad­ság sérelme. Az egyéni szabadság józan ember előtt még a társulati kapcson kivül sem tehet mást mint: az egyén erői s tehetségeinek, mások érdekeinek sérelme nélküli szabad használata. Társulatban pedig természetesen csak ennyi le­het: az egyén erőinek, tehetségeinek a társulati törvények korlátai közti szabad érvényesítése; — azért hol az egyén a korlátok ellen tör, ott a társulat nemcsak oktatgat, nemcsak bizonyos jo­gokat tagad meg, hanem positiv büntetést is szab. r Es ezt a korszellem helyesnek, jogosultnak mondja. Ellenben az egyháznak hasonló körülmények közt alkalmazott ellenmondhatlanul méltányos és gyengéd fegyelmét, mely positiv büntetést sen­kire nem diktál, hanem csupán a társulat közér­zelmének s erkölcsi törvényeinek megsértési fo­kozatával! arányban tagad meg semmi mást, mint társulati jogot, előnyt az illetőtől, ki már maga, hallgatólag kijelentette a társulati szabályok kor­látainak áthágásával, hogy ő ama társulattal együtt haladni nem akar, s igy előtte annak jo­gai is közönyösek, — ezt a fegyelmet mondom, a 19-ik század scandallurnának kiáltják ki. Miért? Mert e kiabálók azzal ámítják magukat vagy hallgatóikat, hogy az egyházfegyelem lelkiismé­reteni, gondolatszabadságoni uralkodás s mit én tudom miféle szörny. Mutasson valaki a szabad gondolat, hit- és véleménybeli különbség ellen irt szabályt a föntebb mondottakban, megadom magam. En mondanék legelőször pereátot minden oly intézkedésre, mely a lelkiismereti szabadságot támadná meg. A fegyelem nem az ellenkező gon­dolatot, hanem a társulat morális életének szabá­lyaival ellenkező tényt akarja kiküszöbölni, azt is csak azon szelid modorral hogy: Ha te vétkes erkölcsi szabályunkat tényleg lábbal tapodod, mi ebből igen természetesen azt következtetjük, hogy te az ezen megsértett erkölcsi törvényeknek meg­felelő társulati előnyt is megveted, azért azt nem is pazaroljuk reád. De lám a tanitó osztályt csakugyan büntetés alá tartozónak veszem a szabad gondolkozásért! mondják ellenem. A ki ezt mondaná az engem épen nem értett vagy jobban mondva nem akart érteni, mert hisz én a szabad gondolkozásról, vé­leménycseréről egy szót sem szóltam; hanem csu­pán csak annyit mondtam: A tanitó osztálytól ha nem azt és nem ugy tanitja, mint a minek s mint a mikénti tanításért, az általa élvezett taní­tók díjjá alapitva van: ugy a díjjat az irt fokozat szerint nem élvezheti tovább * s tőle a tanitliatási alkalom vétessék el. Már a korszellem által pe­netrált ész hasonló esetben ily természetes logi­kával élne: Én téged arra fogadtalak, hogy fun­dusomon téglafalat épits, te a helyett vályogból kezdesz építeni, ez által szerződésünk megszűnt: elmehetsz, ha kártérítést fizetsz. Ez a korszellem által kárhoztatott egyházfegyelem még csak eny-

Next

/
Oldalképek
Tartalom