Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-03-05 / 10. szám

sches Polytechnicum) az ipariskolák számára is képez tanárokat. Az ezen ipartanodák irányában létező igényeket fölismerhetjük az érettségi vizsgákon. Vonatkozik ugyanis ez a német és francia nyelvekre, betüszámtanra (első, másod és harmad rendű egyenletek, másod-és harmadhatványok és gyökök tanára, logarithmusok, lánctörtek, egyszerű sorzatok, fensőbb gyökök kivonása, kapcsolástan — combinatio — elemei, tapasztalati vagy kisérleti, viszonyléki és háromszögmértani sorzatok és a felsőbb egyenletek tanából a leglényegesbekre, tömegmértanra, ide értve a sik- és gömbháromszögmértant, — elemző és előadó tértan elemeire (pont, fokok, sik, térszög, a határolt testek főbbjei, gömb, henger, árnyisme, tengelymértan), — továbbá földképződmény-ismére, természet- és mütanra, anyagi pont és szilárd testek ismeretére, a természetrajz mindhárom országára, — a szervetlenek vegytanára, történelem és földrajzra. ,,Jelen korunkban közönségesen el van ismerve, hogy a reáltanodák középpontját a természeti tudományok s az ujabb nyelvek, illetőleg az ujabb kori müveitségben kitűnően szereplő három nép: angol, francia és német nyelveinek tanulmányozása , alapos ismerete képezi/' A természettudományoknak tanítási becse napjainkban többé kétségbe nem vonható. Lényegesen szükségesek azok a gondolkozási tehetség öszhangzatosan fejleszthetésére. Igy ébreszthetni leginkább — ezek közlése által — a növendéknél előterjesztési tevékenységet, s főleg e tudományok nyújtják a szükségelt tápanyagot a hely, név, tárgy és tényeken alapuló emlékező tehetségnek. De szintúgy az ítélő tehetséget is hatalmasan erőre jutni segélik ezek, az ismerettel együtt a tehetséget is foglalkoztatva és gyámolitva, s ily módon mind kettőnek összemüködése által a minden gondolkodás és élet legfőbb pályabéréhez, az önismeret titkához vezetnek. Egyszersmid a kedélyéletet is nagyon közelről érdekelik. A szép iránti érzéket fölkeltik, a bennök nyilatkozó közös szeretet-élet vizsgálása által az önzést elfojtják, a türelmetlenség élét eltompítják, a vallásosságra jótékonyan hatnak, a menynyiben a természet önmaga Istennek örök kijelentése. Mindezeknél fogva a reáltanoda jogosan elutasítja azon rá támasztott, s értetlenség vagy rosz akaratból származó vádat, mintha növendékeit a természeti tudományokban túlnyomólag adott tanításai által materialismusra vinné. A természeti tudományok tanmódszerüleg tárgyalására nézve korunkban a reáltanodák alkalmasint egyező értelemben vannak. Egyetértenek ugyanis abban, hogy a természet igazságait Önmagábana természetben kell keresni, hogy a kép soha nem pótolja a tárgyat, hogy a szülötte föld tárgyai és jelenéseinek ismeretéről kell a hazai és csak ezekről a nagy világi tárgyak és tünemények ismertetésére átmenni; — hogy a tárgyakat először a maguk egész voltában s aztán egyes részleteikben kell bemutatni, — hogy előbb azon tüneményeket kell ismertetni, melyekből egyszerű következtetés által a többi egyes esetek levezethetők s értelmezhetőkké lesznek, s azután az olyanokat, melyekre nézve mértani megállapítások kívántatnak ; hogy mindenkor megelőzi az összetes az elvontat, a nézlettan a tudomány tant, az egyes példány a fajt és nemet, a kész igazságul bebizonyított tantétel a beigazolandó vélelmet (hypothesis). Különösen a mértani oktatást illetőleg megkívántatik, hogy a növendék öntevékenységgel működjék, hogy a tanár soha ne adja elébe azt, mit önmagától feltalálhat, hogy tehát feltaláló és találtató módszer alkalmaztassék, — hogy a növendék mindegyik tantételnél visszavezettessék azon feltételek ismétlő áttekintésére, melyek azon tételt szükségkép s természetesen eredményezik; — hogy a tanár mindig csak olyat hozzon elő, mi a megelőzőitekben , melyekre okvetlenül visszapillantani kell, eléggé megalapitva és bevezetve van, s a mi a következő^ minden többieknek mintegy magvát képezi. A mértani oktatás nem lehet tanítva előadó, hanem megmutató és olyan, mely a tanítványt öntevékenységre ébreszti. A természet- és vegytanban való oktatás csak inductiv módszerrel történhetik, a mennyiben tárgyasról (concretum) az elvontra, egyes esetekről a fő szabályra, érzékiről az érzék-felettire, közelebbiről a távolira megyünk át. E közben a tüneményeket összeségökben felfogva, a tényeket egymáshoz sorozva, hagyjuk fejlődni a fogalmakat, vonni a következtetéseket, — azon hozzátétellel, miszerint ezek csupán olyanok legyenek, a melyek biztosan ismert tényekre vonatkoznak és azokból beigazolhatok. Ez okból a természet- és vegytani oktatást, — a mennyire csak lehető, kísérletekkel öszszekötni javasoltatik, melyeknél a szóval magyarázás csupán a tények tolmácsolója. A kísérletek pedig csak is akkor mellőzendők, ha szerfelett bonyolultak, rendkívül sok időt igényelnének, és ha általuk csak épen azon végeredményekre jutnánk, melyek már az előbbiekből is kihozhatok. Természetrajzi oktatást, a legtöbb szakértő véleménye szerint, növénytannak, egyes növények ismertetésével célszerű kezdeni; a mint aztán egyes példányokat pontos nézleltetés által felismertettünk, azokat egymással összevetve, hasonlóságaik és külömbözéseik szerint leírattuk, át lehet menni a fajok és nemekre. A többi orsza'goknál is ugyanily eljárást követve, mig a részletezésekből a rendszer megalkotására jutnánk, ez alatt a növendék már tudni fogja az állat, növény- és ásványorsza'g fontosabb életjelenségeit, az ismertebb állatok s növények földrajzi elterjedését, s jellemző sajátságaikban a nevezetesb ásványokat, szikla-és földnemeket. Ily alapvetéssel lehető majd az ásványtanban a jegecisme segélyével meghatározható tárgyakról a talaj ismeretére és földtanra, — Növénytanban az élettanra és az itt értékesítendő növény- majd állati bonctan főbb tárgyaira eljutni. Ide csatlakozik utóbb az