Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1865-03-05 / 10. szám
embertani (Anthropologia), mely a test kül szervezetének széttagolásáról, a rendszerek belső működésére, a test és lélek müszerveinek ismeretére megy át. Szintén itt jő sorba a földrajz, mely az egyes tartományok, majd az egyetem világában egyik tagozatként szereplő egész föld ismerete után, a népek lényébe, azok műveltségi, ipar-kereskedelmi és tudományos állása titkaiba hágy betekinteni. Azon feladatra nézve is, melyet reáltanodákban a nyelvek, illetőtőleg az ujabb nyelvek tanitása által megoldani kell, jó formán egy értelemben vagyunk. A nyelvtani oktatás középpontját egyedül a hazai, anyanyelv képezheti. A németnyelv, németekre nézve, minden többiek fölibe rendelendő. Ha ennek nyelvszabályait jól ismeri a növendék, van kezében egy biztos me'rzsinór, melyhez szabván a többit, a köztük létező hasonlóságot és külömbözést önmagától fellelheti. Nyelvében és azzal együtt éli egyes ember öszszes nemzeti létet, — annak irodalmában és irodalma által emelkedik ki egyénisége korlátaiból s népe központi szelleméletének osztályosává lesz. Hazai nyelven kivül az angol- és francianyelvekre van még okvetlenül szükség a reáltanodáknál. Ezeket is ugy kell tanítani és tanulni, hogy azáltal az angol és francia nép szellemével, s az e szellem ihletéséből származott irodalmi műremek darabokkal megismerkedjünk. Mind ez emiitett nyelvek tanulmánya igen fontos képzési tényező az ifjúi szellemre nézve. Ezek fejlesztik az észlelési és gondolkodási tehetséget, — az irodalmaikban létező remekmüvek ébresztenek és táplálnak szép gondolatokat, nemes érzelmeket, fogalmakat és eszméket s beavatnak az ujabb kor nemzeteinek jellemző sajátságai, gondolkozási módja és uralkodó életnézeteibe. Az anyai nyelvben adandó tanítás módszere itt is, mint népiskoláknál, a nyelvtanra alapulván, főleg az olvasókönyvre támaszkodik, s elvégre mindezek körén túl, az összehasonlító nyelvészet tanitmányaira is átmegy. Mindegyik lépcsőzeten egymással párhuzamban kell, hogy haladjanak a nyelvtani fogalmak és eszmék, s a „folytonos írásbeli feladatokban gyakorlás." Tartalmukat pedig leginkább a honi irodalom és nemzeti lét vagy az ujabb kor fogalmai köréből vehetik. „A nemzeti irodalomtörténet'- előadása felöl külömböző nézetek vannak. Némelyek azt kívánják, hogy ebből is külön tanórákat nyerjenek ; mások beérik azzal, ha a műremek olvasmányok fejtegetése alkalmából vehetik az ide vágó ismereteket a reaitanodák növendékei. Hanem abban ismét valamennyien egyet értenek, hogy a remekebb költői műalkotásokból néhányat alaposan végig olvassanak és tanulmányozzanak eszme és alak tekintetében, hogy mindezekből az édes anyai nyelv becset, annak fönségét átérteni sőt érezni s méltányolni tanulják. (Vége köv.) KÖNYVISMERTETÉS. S t r a u s 8 F. D. Das Leben Jesu, für das deutsche Volk bearbeitet. (Jézus élete, a német nép számára kidolgozva.) Leipzig. 1864. 8 o. XXVí és 633 1. Ara 5 frt 40 kr o. é. körül. Addig is, mig ezen nagy nevezetességű irodalmi műhöz hazai tudományosságunk érdekéből illetékesebb egyének tüzetesen hozzaszólanának, engedje meg nt. szerkesztő úr, hogy ez igénytelen ismertetés által e tárgyban előlegesen is felhívjam a magyar prot. közönség figyelmét, s néminemű tájékozás-félét szolgáltassak a könyv útján ismét szőnyegre kerített roppant fontosságú vallási eszmék körül. I. S t r a u s s Fridrich (szül. 1807.) mint a megszemélyesített forradalom jelent meg a theologiai irodalom terén, s oly körülmények közt, melyek fellépésének mint egy kedvezni látszottak. Ezen területen ugyanis az időtájt jóformán nem volt oly általánosan uralkodó hatalom, mely a maga souverainitását a többi egyéb kisebb-nagyobb hatalmasságok felett döntöleg gyakorolhatta volna s a létező vallási viszonyok közt egy sem vala, mely a józan haladás szellemétől illetve a kor szükségletének s a müveit közvéleménynek megfelelhetett volna. A régibb fajta rationalismus azon törekvésével, hogy mindazt, mit a vallás magába zár érthetővé tegye, már előbb kénytelen volt felhagyni . miután kutatásaiból, melyeket különben olykor tiszteletre méltó tudományossággal űzött, egyebet nem tudott felmutatni eredményül a kietlen ürességnél. Az orthodox supranatura-1 i s m u s kültekintély és erő által hathatósan támogatva létezett, de csak ugy, mint égy százados halott hazajáró lelke. A tanulatlan tömeget megrémítette, sokakat elámított, nagyon kevesen szerették. A tiszteletet azonban mindenki megadta volna neki, csak holt létére, ne akart volna még mindig élni. A mi e két irányzatban nem volt, t.i. melegség és emelkedettség, az jellemzé főkép a romantismust, de ama tulajdonokat oly kevés mértéklettel és ítélettel párosítva, hogy a mi melegség volt benne, azt a képzelgés ábrándjaiban mint gőzpatakban oszlatá fel, s ezekből a repülés szédetgésére nem született emberiségre nézve virágzó ifjúságában elenyészett. Schleir macher korszakalkotó eszméinek még ekkor nem voltak sem józan tolmácsai sem ihlett továbbfejtői. Egy szóval tartós és „duló csaták után'' némi pihenés következett, s ez állapot azon gyűlésekéhez hasonlított, me lyekben a tanáeskozmányi tárgy felett az ellenpártok kölcsönösen kifáraszták már egymást makacs szónoklatokkal, s azok szavaira hallgatnak legszívesebben, kik a közvetítés cselekedeteiben szólalnak fel.