Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-03-05 / 10. szám

mint Pálnak, az addig szabadon és minden gát nélkül működött nagy apostolnak apostoli életpályájától való végbuesúja. Pálnak most tárgyalt két beszédében a két főapostolnak apologetikai szempontból való párhuzamba állítása egészen háttérbe lép, de azért az azok felfogására szolgáló nezpontot bennök föltaláltuk. A Csel. Írójának ismeretes apol. parallelismusa azonban világosan kitűnik már az apostolnak ezen missiója közben tett s róla elbeszélt csudáiban, melyeket most legközelebb tárgyalni fogunk. Minden egyebeknek mellöztével Pálnak csupán azon három csudáját vesszük vizsgálat alá, melyek leginkább figyelmet és érdeket gerjesztenek. Ertem az u. n János tanítványokon végrehajtott csudát, az Ephesusban eszközölt mágikus gyógyítást és Eutychus feltámasztását. Legelőször János tanítványairól szólandunk. Pál Ephesusban olyan tanítványokkal találkozik, -a kiknek kilétöket alig lehet valaha világosságra deríteni. Könyvünk ezeket egyfelől tanítványoknak nevezi, tehát a Krisztusban hittek, másfelől azonban a keresztyénségtől oly távol állottak, hogy sem a sz. lélekről semmit nem hallottak, sem pedig Jézus nevében nem voltak megkeresztelkedve, hanem csak János keresztségében részesültek (19, 1 — 7). A tanítványoknak ezen osztályába tartozhatott alexandriai Apollós is, a kiről szinte az mondatik, hogy csak János keresztségét ismerte (18, 24. .25,). — Jánosnak ezen tanítványai valami sajátságos teremtések lehettek, nem bizonyos, mit hittek és mire taníttattak, csak annyi világos, hogy nálok bizonyos lelki ajándékok hiányoztak. Hiány volt nálok az, hogy ők csupán János keresztségére keresztelkedtek, a ki csak az eljövendő Messiásban való hitre keresztelt; hiány volt nálok továbbá az, hogy a lelki ajándékokban nem részesültek, és ezen két pontban különböztek ők a szoros értelemben vett tanitványoktól- Pál ezen hiányokon segített aztán az által, hogy őket Jézus nevében megkeresztelte, és velők a sz. lelket kézrátétel által közölte, melynek folytán ők azonnal elkezdettek különböző nyelveken szólani, és prófétálni. Hogy mit értsünk ezen tanítványokkal közlött charismákon, s különösen a glossolalián : azt később látni fogjuk; itt egyelőre csak arra a kérdésre igyekszünk megfelelni: mi ok indíthatta szerzőnket ezen sajátságos tünemény elbeszélésére ? mi célt akar annak előadásaval elérni ? — Tudjuk, hogy a Jeruzsálemben egybegyűlt tanítványok az első pünköst napján a sz. lélek kitöltetése által apostoli hivataluk folytatására megkívántató tehetségekkel, u. n. charismákkal ruháztattak föl, mely adományoknak befogadása által azonban egyszersmind azoknak a hívekkeli közlésére is képesittettek. Ha már az idősb apostolok a sz. léleknek, és annak következtében a szellemi adományoknak közlésére képesítve voltak, Pál apostolnak is bírnia kellett ezen magasabb szellemi ajándékokkal és azok közlésének tehetségével, hogy apostoli méltóságára és képesítettségére nézve a többiekkel egyenlő rangba állittathassék. Nem lehet félreismerni ez esemény elbeszélésének világos tendentiáját, mely oda irányul, hogy meirbizonyittassék, miszerint Pál is épen ugy bir a sz. léleknek, és ennek folytán a cliarismák közlésének tehetségével, mint a többi apostolok, jelesül pedig Péter, a kit szerzőnk Pál apostollal minden tekintetben parallelizálni szokott. Es csakugyan az u. n. János-tanítványokon producált, apostoli teljhatalmának közlése valóságos párhuzamban áll Péter apostolnak hasonló tényével, a ki a hivő és már megkeresztelkedett samaritánusokkat kézrátétel által a sz. lelket szintén közölte (8, 14 — 17). A két eseménynek vonásai, mint látható, oly közeli rokonságban állanak egymáshoz, miszerint nem lehet kétkednünk, hogy a Csel. könyvének irója ezen analóg események elbeszélésében azon apologetikai célt tartotta szem előtt, hogy Pál apostoli teljhatalmának Péteréhez hasonló próbáját adja, és a két apostolnak egyenlő szellemi képesítettségét e tekintetben is kimutassa. Jánosnak tanítványai itt igen valószínűleg csak azért vannak fölléptetve, hogy Pál apostol rajtok, mint még tökéletlen tanítványokon, az igaz és tökéletes keresztyéneknél megkívántató kellékek közlésének tehetségét megbizonyitsa. Eddig a dologgal tisztában volnánk. De az most a további és pedig igen fogárd kérdés : mit értsünk a glossololia alatt, mi lehetett az ? A glossololia mindenesetre az ős keresztyének vallásos lelkesültségének egy különös sajátsága és kinyomata; de épen mivel annak alapja a lelkesültség, extasis, az igen talányos és titokszerü tünemény. A szöveg értelme szerint yXtóaaaiz XaXeivnyelveken szólni, a közönséges nézet szerint pedig idegen nyelveken szólni. Ez utóbbi felfogás Csel. 2, 3 re van alapítva, a hol XaXeaí ézépatq ylwaoaiq, említtetik, és a krépatq (más idegen) epithetont mindenhova oda szokták érteni, a hol az különben ki van maradva. Tehát glossolalia = idegen nyelveken szólás. Azonban ezen traditionalis nézet minden ponton beleütközik épen ugy Istennek munkásságáról és a világhozi viszonyáról, mint az emberi szellem mivoltáról szerzett helyes és világos felfogásunkba. Mert nem birjuk azt képzelni, mikép lehet az embert bármiféle uton annyira vallásos extatisba hozni, hogy idegen nyelveken való beszélésben törjön ki ? hogyan képes azt a kézrátétel eszközölni, hogy az ember idegen, addig előtte ismeretlen nyelveken szólaljon meg ? vagy hallottunk arra valaha példát, hogy valaki nyelvismeretét mással valami uton egy pillanat alatt közölni tudta volna ? A nyelvet lassanként lehet csak elsajátítani, arra, hogy valaki idegen nyelveken beszélhessen, studium és hosszas gyakorlat kívántatik, annak megszerzését pillanatnyi hatás eszközölni nem képes. A glossolalia traditionalis jelentését semmifélekép nem igazolhatjuk, bármi különös és sajátságos hypothesisekbez folyamodjunk is; mert az bizonyos, hogy az idegen nyelvekeni szólás tehetségének hirteleni közlése nem természetes processus, tehát csuda, kővetke zőleg a glossolalia nem lehet az, a minek közönségesen tartatik, nem lehet t. i. idegen nyelveken szólás. Ezen állítás még akkor sem lesz megingatva, ha magára az apostolra, mint eredeti és hiteles kútfőre hivatkozunk h,