Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1865-02-26 / 9. szám
tot lehetőleg élesen tüntesse ki, ugy hogy az apostolnak athenei föllépésénél minden azon éles ellentétnek kiemelésére van számítva. Bosznai Sándor. (Folyt, köv.) ISKOLAÜGY. A TANÜGY ÉRDEMÉBEN. X. A poroszországi reáltanodák első osztálya oly igényeket támaszt, melyek a jelenkori reálgymnasiumokriál mulhaílanul követelésbe teendők. Látható ebből, hogy a reáltanodákra nézve kiadott szabályzat és annak keresztülvitele a németországi ily nemű intézeteknél valóban történelmi lett dolog, — valamint az is, hogy az első rendű német kormány ez által hivatalból egyenjoguvá tette a reáltanodákat a humanisticai irányú gymnasiumokkal. Bár külömben több tekintetből kifogást tehetni az 1859. oct. 6-iki lan- és vizsgaszabályzat ellen. Ilyen pl. az, hogy a reáltanodáknak első és másodrendű és polgári tanodákra lett beosztása, mint szintén az által, hogy minő kívánalmai vannak mindegyik irányában s azokhoz mérve minő állami jogosultságokat biztosit külön-külön egy mindeniknek végzett növendékei számára, mind ezek által a tényleg fenálló s még ezután alapítandó reáltanodák közt oly rangfokozati vetélyt idéz fel, mely nem épen alkalmas azok természetes ixton fejlődésének s kitűzött céljaik elérhetésének előmozdítására. Ilyen az is, hogy a reáltanoda első osztályának lecketervében a rajztanitásra nem esik. azon kellő nyomaték, mely voltakép megfelelne az ily tanoda igényeinek. Továbbá a pályavégzettek vizsgáját szabályzó rendelet nagyon is túlfeszíti az igényeket, mihez képest aztán a tanszabályzat egyes tárgyainál különösen mindannyiszor hangsúlyozni kell azon észrevételt, hogy nem az emlékező tehetségben felhalmozandó ismeretek tömegének mennyisége, mint inkább a valódi szellemi képzés tekintessék födolognak. Nagy hiányul tekinthető még a porosz reáltanoda-ügy kivitelében az is, hogy a ministeriumnál a reál és humanisticai irányú tudós tanodákat illetőleg csupán egy hivatalos személy s többször épen nyelvész az előadó ; ehez járul továbbá, hogy az egyetemeken angol és francianyelvek előadására külön tanszékek nem levén, mind ez ideig nincs arra kedvező alkalom, hogy az uj nyelvek tanszékeire teljesen képezett egyéneket lehessen állitani; végre, hogy nincs oly képezde, melyben az elméleti és gyakorlati növeléstan szakmáiban sajátlag reáltanárok nyerhetnének hivatásuknak teljesen megfelelő képeztetést. Azonban, mint fentebb megjegyeztük, mind ez le nem rontja a történelmi tényleges állapot jelentőségét. Ez által ugyanis lényegében elég van téve a gymnasium feladatának, a mennyiben középtanodáink a nemzet azon része javára állitvák, melynek hivatása az államélet nagy egészében \agy az emberiség törvényeinek ismerete és bizton kezelése által irányadólag és vezérszerepben hatni a közfejlődésre, vagy a természet törvényeinek tudása és alkalmazása által a gyakorlati élet továbbfejlését jótékonyan eszközölni. Az anthropologiai növelési elv már kielégítve van abban, hogy a kinek feltűnő észlelési tehetsége, e szerint a természet törvényeinek tanulmányozása és gyakorlatban alkalmazására előnyös vonzalma van, másnemű előképeztetést nyer, mint az, kinél a sokkal erősebb gondolkozási képesseg, vallási és erkölcsi érzelmekkel vegyülten — arra utal, hogy inkább hajlandó az összes emberiség és az egyének lelki élettörvényeinek nyomozására. Aztán elég van téve ez által korunk szelleme és a tudományosság mostani állása kívánalmainak. Ugyanis jelenleg a kor szava nem csupán azt ismeri el képzett s tanult embernek, ki napi eseményeink körétől messze, a távoli Göröghon és Rc ma hajdanában feltünőleg jártas ; hanem és kiválóan azt is, ki a természet és szellem nyilatkozatai s jeleneteiben föllelhető valódiságot, a lényeget kutatja, élénk figyelemmel kiséri a jelenkort, s a mai világ művelődési életmozgalmaiban kényelmes otthonisággal találja magát, Egyszersmind számba vétetett ez által s kellően méltatva van a növeléstannak egyik fő alaptörvénye. Igaz t. i. egyfelől az, hogy a természeti tudományok körében nem rég óta felmerült s számtalan uj felfödözések, találmányok, az ezekhez aránylagos roppant előhaladás annyira feiszaporiták a tudni valók halmazát, miszerint az összes tudomány-anyag egyes tanerő vagy egy tanoda által többe elő nem adathatik a lelki épség kára vagy a nélkül, hogy az iíjui lélekerőhez alkalmazkodás által végkép eldaraboltatnék s az egyes részletekben üres léggé ofezló, szét folyó állapotra jutna. De szintúgy áll az is, hogy a természeti tudományok a szellem képzésére nézve rég beigazolt mind anyagi, mind alaki hasznosságuk s a közéletre gyakorolt nagy befolyásuknál fogva különös figyelemre méltók és tudós iskolákban önállóan előadást kivannak, mi közben az ó classicai nyelvek egykori absolut hatalmuk trónjáról le kell hogy szálljanak, a minthogy továbbra egyetemes képzési tényezőül többé nem is szerepelhetnek. A Poroszországon kivüli német és egyéb államokban az állami reáltanodák szervezése 1859-ig ennyire még nem jutott. Bajorországban pl. az 1808 iki tanszervezet szerint a progymnasiumok és gymnasiumok mellé reáliskolák is állíttattak ugyan, hogy a német és francia nyelvekben, rajzban és a terményrajz s mértan elemeiben előleges képzést adjanak és pedig az életre kiható irányban. Ezt folytatólag a „reáltanodák'4 a természet- és mértani szakban szélesebb körű oktatást, történelmet az általánosan bölcsészeti tudományokkal együtt, aztán német, francia, olasz nyelvet és irodalmat bővebben kellett, hogy adjanak. Azonban 1846. ezen reáltanodák ujolag felosztattak és a reáltanintézetek „felsőbb polgári tanodákí k -ká átalakítva lettek, tantárgyaikat tekintve, általában alig nyujtának többet, mint a mennyit jól berendezett felsőbb osztályaitól várhatni. A
