Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-02-26 / 9. szám

első esetben kevésbé imputálható, mint egy könnyen teljesíthető kötelesség megátalkodott, azaz többszörös elhanyagolása. Azonban a nehezen legyőzheti) bűnökbei többszörös esés már teljes mértékben imputálandó, miután a fegyelem javitó részét épen arra kell irányozni, hogy a bűnöst az erős hajlandóság legyőzésére vezessük. S ha még ekkor is sem e bűn gonosz következményeinek ismerete , sem ama keresztyéni kötelességérzet serkentése, hogy minél nagyobb a bűn annál nagyobb gondot kell annak leküzdésére is fordítanunk, a bűnöst a bűn eltávolítására nem határozza el: akkor már nem az ellenállhatási képesség, hanem a bűn általi botránkozás nagysága határozandják meg az imputatió fokát. Az első esetben ama számtalan intéseknek kell bennünket vezetni, melyek saját gyarlóságunkra emlékeztetnek ; — a második esetben irányadónk amaz elv: minél nagyobb a botránkoztatás,annál inkább kell azt körünkből eltávolítani. (Folyt, köv.) TANULMÁNYOK AZ APOSTOLI KOR TÖRTÉNETE KÖRÜL. Pál apostol élete. (Baurnak és iskolájának nyomán.) (Folytatás.) Pál apostolnak második missió j a. — Pál a jeruzs. gyűlés után egynéhány nap múlva második téritői útjára indul el, mely alkalommal Kis-Ázsiát, Macedóniát es Görögországot bejárja. Midőn Barnabástól Márkus miatt elszakad, Silas kíséretében beutazza Syriát és Ciliciát; innen' Derbébe és Lystrába jut, mely utóbbi helyen Timotheust körülmetéli, azután Phrygián, Galacián és Mysián keresztül Troásba érkezik, a honnan álomlátás következtében Macedóniába megy s annak fővárosában Philippiben föl is lép. — Mielőtt az apostolt tiritöi útján tovább kisérnők, állapodjunk itt meg, és vessünk egy pillantást a lystrai és philippibeli eseményekre, mint a mely pontok figyelmünket leginkább magokra vonják. Pál Lystrában Timotheuson, egy görögnek és egy zsidónőnek a fiján, a körülmetélést végrehajtja csupán azért, hogy a zsidóknak ne csináljon azzal botránkozást, ha egy körülmetéletlent venne maga mellé utitársul (16, 1—3). — A jeruzs. gyűlésen Jakab apostol a törvényt a született zsidókra nézve tovább is érvényesnek nyilvánította ugyan, de Timotheusra annak nem lehetett kötelező ereje, mert annak atyja, következőleg ő is görög volt; körülmetélkedetlensége pedig legerősebb bizonyitéka görög eredetének és neveltetésének. A törvénynek Timotheusra való alkalmazása tehát a jeruzs. határozat álláspontjáról sem érthető, ha annak létezését és érvényre lett emeltetését egyelőre elfogadnók is. De a dologban az a feltűnő, hogy Pál apostol hajtja végre egy görögnek fiján ! a zsidóktól féltében ! a körülmetélés actusát! ! Hogyan értsük ezt ? Hát gondolható az apostol felől, hogy apostoli munkásságának egész elvét, mely mellett teljes életén keresztül küzdött, most egyszerre megtagadja még pedig,mondhatni,minden szükség nélkül ? Hallgassuk csak, miként ír ő a körülmetélkedésről! „Imé, én Pál mondom nektek — igy szól az apostol a galatabeliekhez, — hogy ha körülmetéltettek, a Krisztus semmit nem fog használni. Mert bizonyságot tészek ismét minden embernek, a ki körülmetélkedik, hogy az köteles az egész törvénynek megtartására. A Krisztus Jézustól kirekesztettetek, valakik a törvény által akartok idvezülni, és a kegyelemből kiestetek (Gal. 5, 2—4)." Azt kérdem most, vájjon Pál apostol, a ki a körülmetélkedésről nemcsak itt, hanem egyébütt is hasonló szellemben nyilatkozik, végrehajthatta-e azt Timotheuson anélkül, hogy magával a legszembeötlőbb ellenmondásba ne jöjjön'? alkalmazhatta-e Timotheusra a törvény szigorát, hogy, világosan kifejezett nézete szerint, őt a Krisztus kegyelmébeni részvételből kizárja ? Lehetetlen. Az a Pál, a kinek igazi képét a történelemből ismerjük ezt nem tehette. Itt egy alternatíva áll előttünk : vagy az apostolnak jellemét, vagy a Csel. előadásának hitelességét fel kell adnunk. Mi a föntebbiek után csak ez utóbbit tehetjük, és arra teljesen jogosítva is leszünk, mihelyt az előadásban az irónak az igazságot elferdítő apologetikai célját fölismerjük. Könyvünk ez esetben Pál apostol törvényhezi ragaszkodásának példáját akarja adni, a kit a zsidóskodók követelései iránti tekintetből ugy tüntet föl, mint a ki azon zsidó előítéletet, hogy a körülmetélkedés a messiási üdvre nézve föltétlenül szükséges, nemcsak osztja, sőt annak érvényben tartását tényleg is megbizonyítja. A Timotheuson végrehajtott actus, a mint látjuk, híven megfelel az író céljának, de nem a történeti igazságnak. Az apostol Troasból álomlátás következtében Macedónia földére lép. Az álomlátás megtörténtét (16, 9) határozottan nem állithatjuk, mert nincs okunk rá — miért'?; de ép ugy annak megtörténtét tagadni sem áll jogunkban. — Macedóniában az első hely Philippi, a hol az apostol föllép. A Philippiben történt események a legcsudálatosabbak, a miket a Csel. könyve Pál életéből följegyzett. Pált és Silást — ez az elbeszélés foglalatja — egy jövendőmondó szolgáló leánynak meggyógyítása miatt, annak urai a város bírái elé vezetik, a kik őket, a nép is fölindulván ellenök, megvesszőztetik és börtönbe vettetik. Éjfél táján a két fogoly buzgó imádságára a föld megrendül, a börtön ajtaji felnyílnak és a foglyokról a bilincsek lehullanak. A börtönőr álmából fölserkenve, a foglyok elszabadulását gyanitván, meg akará magát ölni, de az apostoloknak szavára felhagy szándékával, és ő