Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-02-19 / 8. szám

kapcsot 'szakított el, meg nem bocsáthatom, s ha rajtam állana ki nem bocsátanám a purgatoriumból. Szatmáron, öszhó végén 1864. Zombori Gredö, tanár. BELFÖLD. ígéretünkhöz képest itt közöljükLó­ny ai Menyhért úrnak a tiszántúli egyházkerület bizottmányához atüz­kármentesitésre nézve beadott terv­javaslatát. Mult évi oktober havában, a főtiszteletü egyház­kerületi gyűlés elhatározni méltóztatott, hogy az egyházi vagyonok tüz elleni biztosítása végett, a kölcsönös tüz­kármentesités eszméjének valósítása céljából, az egyház­megyékből beérkezett rovatos ívek hozzám küldessenek, hogy azok eredményét állítsam össze, és okadatolt véle­ményt adjak ezen közérdekű ügy felett. Főtiszteletü püspök itr hozzám elküldé nemcsak az egyházkerületünkbeii egyházmegyék, de a tiszánin­neni egyházkerület egyházmegyéinek hasonló célból ké­szült rovatos íveit is. Ezen ívek szorgos átvizsgálása után meggyőződ­tem arról, hogy azok sok tekintetben hiányosan töltettek be. Számos egyházak hiányzanak, másoknál — melyek­nek viszonyait ösmerem — a tüz által károsulható érték, rendesen csekély arányban vétetett föl. A rovatos ívek összeállításának eredménye, mint a mellékletből megtetszik a következő : 1. a tiszántúli egyházkerületben van, 1,373,379 forint 2. a tiszáninneni egyházkerületben van: 526,287 forint biztosítás alá első egyházi vagyon Az utolsó két év alatt szenvedett kár összege tett volna : 1. a tiszántúli egyházkerületben = 76,841 forintot 2. a tiszáninneni egyházkerületben = 71,441 fo­rintot. Mielőtt szabadságot vennék magamnak ezen ada­tok nyomán egyéni nézeteimet előadni: szabad legyen elmondanom lehető rövidséggel a kölcsönös biztosítás körül szerzett tapasztalatok eredményét. A kölcsönös biztosítás elméletileg minden biztosí­tási módok közt a legolcsóbbnak mondható, miután az érdekeltek valójában csak annyi dijt fizetnek, mennyit évenként az okozott károk és a közös igazgatási s ke­zelési költségek tesznek. Ezen költségek és díjakon kí­vül még fizettetni szokot bizonyos járulék egy tartalék alap alkotására, mely évről-évre szaporittatik. Azonban, hogy kölcsönös biztosító társulatot sike­resen felállítani lehessen, mindenek előtt megkívántatik : a) hogy a biztosított érték oly nagy összeget te­gyen, miszerint az ezen értékekre aránylag felosztandó kár, rendkívüli nagy károsodások eseteiben is; a bizto­sítottak túlterhelése nélkül elviselhető legyen. b) hogy az egész ügy kezelése lehetőleg egyszerű legyen s kevés költséget igényeljen. c) hogy a terület, melyen a kölcsönös biztosítás létesíttetett, ne legyen igen széles terjedelmű; ennél­fogva lehetőség nvujtassék minden nyerészkedő csalási szándék meghiúsítására, másrészt az üzlet egyszerű vi­tele is lehetőleg megkönnyittessék és áttekinthető legyen. d) hogy minden nagyobb értékek a felvállalt kö­telezettség pontos teljesithetése végett jóhitelü biztosító vagy viszontbiztosító társulatoknál viszbiztositassanak. — Végre e) mi legfontosabb, hogy legyenek ügybuzgó, szak­értő és áldozatkész férfiak, nem csak az alakulás első korszakában, de folytonosan, kik az ügykezelést lelki­ismeretes buzgalommal, és kellő szigorral vezessék. Mint fenebb emlitém, első kellék a kölcsönös biz­tosítás létesítésére, hogy a kölcsönösen biztosított érték nagy legyen. Ennek szükségét okadatolni felesleges; ez a dolog természetében fekszik, mert az eddigi tapaszta­latok szerint, a kockázatok bizonyos nagyobb mennyi­sége szükséges arra, hogy a lehető káresetek terhei a fizetett díjakból fedezhetők legyenek. Ha a biztosított összeg csak néhány milliónyi ér­tékre megy, — vegyünk fel p. o. 1% mint az évenkinti díjfizetés maximumát, ugyan annyi tízezer forint díj fog érte bejönni, a hány millió érték biztosíttatott. — Jöj­jön rendkívüli károsodási év elő, mi a tapasztalás sze­rint bizonyos évek során néha egymásután szokott kö­vetkezni; ezen díjmaximum nevezetes része már elmegy kezelési költségekre; a hátra maradó összeg nem leend elegendő a károk teljes kielégítésére, ha csak a biztosító felek azon kötelezettséget magukra nem vállalják, hogy a valóságos kárt megfizetik minden körülmények közt. Tehát vagy bizonytalanná válik az évenkint fize­tendő biztosítási díj és épen a legnagyobb szükség eseté­ben a dijak behajthatók nem lesznek ; — a kárt ily eset­ben utólagosan kell kivetni; a kárfizetés ha bizonyta­lanná nem válik is, igen késedelmesen leend teljesíthető ; vagy készen kell lenni a biztosító feleknek arra, hogy ki­merittetvén az évi díjösszeg, és a netaláni tartalék alap , teljes kárpótlást nem kapnak. Ha tehát a kölcsönösen biztosítandó összeg nem megy többre egy két milliónál, kivált a működés első év­tizedében, mig t. i. nevezetes tartalék alap össze nem gyűlt; az évenkénti dij mennyisége bizonytalan, — a felvállalt kötelezettség teljesithetése is minden viszonyok közt nem biztositható, végre a kártérítés, — nagyobb károk uj pótló kivetést és behajtást tevén szükségessé — sok ideig elhuzódhatik. Ezekután az a kérdés, hogy gyakorlati tapasztalá­sok szerint, mennyi azon összeg, melynek kölcsönös biz -tositása mellett tanácsos ily intézetet felállítani? A tapasztalás azt bizonyitá, hogy a minimum 20— 30 millió értékre tehető, mely érték mellett már az inté-

Next

/
Oldalképek
Tartalom