Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-02-19 / 8. szám

zet megbírja az igazgatás nélkülözhetlen költségeit, és ha kivált kezdetben szerencsésen működik, fenállhat olcsó dijak mellett is. Ezen összeget, mint minimumot tekintek több kölcsönös biztosító társulatok, miután alapszabályaikba iktatták, hogy a társulat csak akkor tekintetik megalakultnak, ha 20—30 millió érték már aláíratott. — Azonban a kölcsönösség elvén alakult társulatok gyakran eltértek ezen elvtől, minek bizonyítására csak két közelesö példát hozok fel: Prága városa, mely pedig Európa nagyobb városai közt a legbiztosabb tűzmentes módon van épitve, engedélyt nyert egy kölcsönős tüzkármentesitő egylet alakitasára. A bejelentett érték 20 — 30 millió közt állt; mégis saját érdekében lenni látta, az első magyar általános biztosító társasággal szerződni, és az összes biztosítást ezen társulatnak átadni. Második eset adta magát elő, ugyancsak az osztrák birodalomban. — A cukorgyárbirtokosok értekezleteket tartottak gyáraik biztosítása végett, melyekben sok millióra menő érték fekszik. A többszöri értekezletek eredménye az lőn, hogy Troppauban tartott közös tanácskozmányban összes kárhozataikra nézve az első magyar általános és magdeburgi biztosító társulatokkal szerződtek és ezeknek adták át Összes kockázataikat. Ezen adatok nyomán, határozottan azon véleményben vagyok, hogy a beérkezett ivekre jegyzett érték, még az esetben is, ha mind a négy egyházkerület szövetkeznék egy kölcsönös biztosító egylet alakítására, nem mutat ki a kölcsönösség elvére alakítandó biztosításra elegendő értéket. Mert vegyük fel, hogy a tiszántúli kerület biztosítandó értéke két milliót, a többi három egyházkerületé három milliót tenne, ez esetben is csak öt millió érték lenne azon alap, melyen a kölcsönös protestáns egyházi vagyon biztosító egylet megkezdhetné működését. A b) pontra nézve megvolna azon kivántatóság a felállítandó intézetnél: miután egyházi igazgatási módunk olyan, mely mellett egy kölcsönös biztosítási egyletet egyszerűen s kevés költséggel vezetni lehetne; mind egyházi, mind világi férfiaink vallásos buzgóságánál fogva a teljesitendőket többnyire díjmentesen vagy csekély dijért elvégezni bizonyára készek lennének. A c) pontra nézve meg kell vallanunk, hogy nem nyújtana tervezett egyesületünk alkalmas tért, miután —- kivált ha az összes protestáns egyházkerületek egyesülnének az egész országra terjedne működési tere; ily nagy területen kellőkép eljárni alig lehetne. Távol van tőlem, hogy az ily egyesületnél, a nyerészkedési és csalási szándék eseteit gyakorinak föltételezném, de igen is megtörténhetnék, hogy az egyes káresetek föltételénél nehéz lenne szigorú ellenőrködést gyakorolni, miután a dolog természetében fekszik, hogy a közös alap irányában, a kiküldött vidéki egyháztagok, inkább a kárvallott egyház érdekeit fognák tekintetre méltatni. d) A nagyobb értékek viszont biztosítását más biztosító társulatoknál eszközölni nem nehéz feladat s ezt tenni az ovatosság mindenesetre megkívánja: teszik ezt minden még több millió alaptökével biró társulatok is, csakhogy ezen viszont biztosítás által évenként nevezetes összegeket kellene a közös alapból kifizetni, mi a biztosítást drágábbá tenné. Az e) pontra nézve ismét nem kételkedem azon , hogy fognának akadni, minden egyházkerületben ügybuzgó és szakértő férfiak, kik az egyesület megalapítását sikeresen keresztül vinnék, sőt azt is hiszem, hogy ha minden egyházkerület maga alakitana egy-egy ily egyesületet, évtized múlva is fognak akadni ily férfiak, kik a megkezdett alapon fenfognák tarthatni az egyesületet, annyival inkább, mert évenként többször tartatván egyházkerületi gyűlések, akkor elég idő s alkalom adatnék ezen ügy folytonos ellenőrzésére. Azonban arra számolni, hogy a négy vagy mind a két hitfelekezeti nyolez egyházkerület képes lenne szervezni egy erélyes és szakavatott orgánumot, mely még akkor is, ha már a kezdeményezők többé az ügybe be nem folyhatnának, hasonló szakértelemmel s buzgalommal erélylyel működnék; valóban merész dolog lenne. Ezeket tartám szükségesnek megjegyezni a kölcsönös biztosítás tervezett létesítésére nézve, de ebből nem azon következtetést vonom ki, hogy nem kell semmi további lépést tenni. Tenni kell: még pedig az egyedül gyakorlati és biztos irányban egy hosszabb idejű előnyös szerződés alapján, valamely biztosító társulattal, mely által, midőn hosszabb idejű tömeges biztosítást nyujtunk egy nagyobb társulatnak, viszont olcsóbb dijakat szerzünk biztosító egyházaink számára. E tekintetben egy társulat sem nyújt anyagi kitűnő állásánál, gyors fizetési eljárásainál és hazafias vállalkozó szelleménél fogva annyi előnyt, mint az első magyar általános biztosító társaság. Az első magyar általános biztosító társaság ugy hiszem kész leend mérsékelt dijak mellett, a tiszántúli egyházkerülettel ily szerződést kötni, nem annyira reménylhető haszonért, mi olcsó dij mellett tekintetbe sem vehető ; mint inkább azon erkölcsi részvétértés támogatásért, mely ily kötés folytán — kivált ha a tiszántúli egyházkerület, a többi egyházkerületeknél hasonl > kötések létesítésére nézve a kezdeményezést és indítványozást megteendi, — a társulatra háramland az által, ha az egyházkerületek, egyházmegyék, és egyes egyházak s azok lelkészei az irányokban a lehető el őzékenységet tanúsító társulat iránt rokonszenvet terjesztendik. Nem mint az első magyar biztosító társulat elnöke, de mint egyházkerületünk e tárgybani véleményadásra fölszólított tagja , nem is annyira azon társulat érdekében tartottam értekezletet ezen társulat vezénylő igazgatójával. A társulat vezénylő igazgatója az alább elősorolt föltételek mellett késznek nyilatkozik következő mérsékelt díjak mellett szerződni: