Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-02-19 / 8. szám

mondva, hogy munkám már gondolkodni képes ifjaknak az V-ik és Vl-ik gymn. osztály növendékeinek, lelkészeknek , s emelkedettebb gondolkozású s hivő hittestvérek számára van kidolgozva. Ne vitázzunk oly dolgokról, melyek supra rationem sunt. — A természet végrehajtja testünkön a maga munkáját, a természettől istenhez megy az apellatio ! Ismerjük el korlátozottságunkat! A másik bökkenőre, melybe ön bele botlott, a test feltámadására is ezt mondom. — Ballagi Mór szép munkájában, melyet ön ugy látszik olvasott, de meg nem értett, a tudomány érveivel bizonyította be azt, mit én is állítok, hogy e romlandó test .,csak véges idő "-re való és nem az örökké valóságra." — Szeretném, ha e tárgyról többet beszélnem nem kelletnék. — Én azt, hogy feltámadunk, állítom, a halliatlanság mellett felhoztam az okosság és a szent irás érveit, s hiszem mit Pál mond: — — — ,,elvettetik rothadandó test stb. ,,R o t h a d a t 1 a n „dicsőséges" „hatalmas" „lelki t e s t"ről nekünk fogalmunk sincs, itt egyedül Isten hatalmához kell ragaszkodnunk. — A hast, gyomrot, házassági ösztönt, a szent irás, túl a siron: mind elveti; testünk tehát ugy a mint élt és meghalt föl nem támadhat. — De nem is óhajtható azon test feltámadása, mely a léloknek, mint többé már nem használható műszere, tétetik a sirba. — Azt mégis óhajtanám tudni, mit tart ön a test feltámadásáról? hogy ellenében elmondhassam a józan ész ítéletét. — Ugy veszem észre hogy ön izmostól, csontostól, bőröstől akar feltámadni. — Egy jól táplált, egészséges, izmos, közép korú embernek, ha innen valamely bortermő hegyről emelkedhetnék fel a boldogok dicső hazájába : nem megvetendő szerencse lenne valamelyik szent űr palástja alatt felrepülhetni; de ám vannak azok közt kik élni megszűnnek: vakok, sánták, ösztövérek, szakadt tüdejü hekticusok, tagmetszett invalidusok, beszélni nem tudó kisdedek, néma bambák, inaszakadt Balthazárok, 70 — 80 évet túl élt öregek, sült bolondok és talókák. -— Hát mindezeket ilyen apparatusban küldené ön az elysiumba ? — Hogyan énekel ott a magasságban, vagy hogyan ordítja ott az alvilágban siralmas énekét az, kinek itt nyakát szegte a törvény vagy megették a farkasok vagy cápák ? — Bizony rosz lelke lehet önnek, ilyeneket állítani azok közé, kik élvezik a boldogságot, melyet „szem nem látott, fül nem hallott." Nagyon merész ember ön! Kátémban igy szólok; „Siron túli élet alatt értjük ama boldog életet, melybe el nem enyésző lelkünk jut, hogy a jó tettek jutalmát, a roszaknak büntetését vagy bocsánatát vegye." — Ön itt merészen nyul Isten fenséges és ember előtt felfoghatlan céljai közé, s értelmetlen zagyvalagban azt bizonyítja, hogy az ember az örök kárhozattól borzadva reméli a bűnbocsánatot, de ekkor tagadni kell az elkárhozást. Tekintsen ön kátémban néhány sorral alább ! „Mint hisszük hogy a jutalmaknuk különböző fokai lehetnek, ugy Isten kegyelmétől várhatjuk, hogy a bűnösök büntetése csak akkor legyen örök, ha azok a jövő életben sem javulnak meg." — Ha ön ezt tagadja, akkor a keresztyén vallást a legfelségesebb álláspontján hagyta el, midőn Istenben nem zsarnok Jehovát, hanem szerető atyát imád, ki a szenvedésekben nem gyönyörködik, hanem véghetetlen irgalmával áld és megbocsát. — Isten igazságosságát és irgalmasságát Idvezitőnk által hozta öszhangzásba a váltság nagy munkájában. — ön ezt nem látszik tagadni, de azt kérdi: mit tett a halandó, hogy bűnei a földön túl és nem a földön bocsáttatnak meg ? Nagy merészség az Istent vonni kérdőre! Honnan tudja ön azt, hogy Isten véghetetlen kegyelme, mely fenségessége eszméjében önálló és semmi korlátozást nem enged, már itt e földön nem bocsátotta meg a bűnt. — Isten kegyelme nem lehet feltételes, mert ekkor mindenhatósága szenvedne a feltételek nyomása alatt. — Kérdi: „hát ha a gonosz lélek ott is gonoszt tesz ?" Megfelel az idézett hely, melyben hiszem, hogy a bűnösök büntetése csak akkor lesz örök, ha még a jövő életben sem javulnak meg ! Minő prosai felfogás, hogy akkor Isten élete elveszti önállóságát, száll és emelkedik mint a higany !!! Hát még Istennek az emberi fogalmakhoz mérten tulajdonított egyik fő tökélyéről — a mindentudóságról is megfeledkezett, mely — emberi képekben beszélve — Isten ítéletét a végpontra szállítja. Mély dolgok ezek, felül áll mindkettőnk eszén; vegye át ön kátém szavait a feltámadásról: „Mellőzve a hit'e — soha meg nem fejthető talányát, hogy mikor és milyen lesz az, — mi egyszerűen csak annak fontosságát ismerjük el, hogy lesz !" Még egy szóm van önhöz! Ön talán nagyon szereti a dőzsölést ? Én nem szoktam, arra bizonyságom Isten ember, bizonyítják mind azok, kik velem érintkeznek, s tudják hogy sokszerü elfoglaltatásaim közt a társas örömök számára még csak perceim sincsenek s mégis bevonja ön tudománytalan qua bírálatába ama triviális szemtelen paródiát „Dőzsölés itten hordozák" stb., melyekkel e lapok hasábjait nem mocskolom be. — Önre ismérek ,,n a u t a de v e ut i s, de bobus narrat arator. — A „kakukk mind a maga nevét kiabálja." ,,'ex ráv ÓDÓywv zov Xéovro. ytyvcoaxopiev,"- — Ám olvassa bárki a Rel. 175-ik lap egész második hasábját, s ha van más mint nemtelen dőzs tömeg, festett arcú bukott erény, mely a nagy „Szózat" oly trágár travestitioja, méltó nemzeti boszankodással nem fordul el, akkor én rá állok arra a gyehennai büntetésre, hogy a Religio minden számát egy évig eleitől végig olvasom ! — Önnek írtam szerkesztő úr, hogy satellesének elmondja. Ha önben van egy kis lovagiasság, cáfolatomat lapjában betüröl-betüre közleni fogja. —• Ha ön irodalmi nyelven és kifejezésekkel fog irni; válaszolok ; ellen esetben e soraim utolsók, s trágár sorait a törvénynek fogom átadni. — Hogy ön csendes nyugalomból kizavart felszólalni kényszerítve tán pár baráti