Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-02-19 / 8. szám

hogy a szegényebb életüeknek pénzért kiosztogattassék, mint a gazda szűk időben előveszi a bőv idők termését. Az úr szolgái az idvezitő elégtételeért csak hirdethetik a bűnök bocsánatai; de a velünk bűnökkel egyaránt terhelt szegény bűnös emberek, azt meg nem bocsáthatják. Ön nekein görögül nem idézett; a mit H o m é r b ó 1 felhozott azt latinul idézte. — En hogy önnél nagyobb tudósnak láttassam görögül citálok. — Olvassa el ön Máté XX rész 28 versét. Ott mondja Jézus „az embernek fia eljött1

' dövai ryv ^oyrqv Xurpov avrc. tcoXXojv, ha sokakért p. o. az igaz hivökért adta életét, akkor ezzel beérthetik; miért folyamodnának máshova, hiszen nemadatott más név, a mely által megtartatnánk a Jézusén kivül. — J a n. x. 15, 16 versében azt mondja idvezitőnk : életemet adom a juhokért stb, de azért ön ne'féljen, hogy mi egy akolba egy pásztor alá jutunk ; mert megvan irva : „jaj a botránkozónak, de jajabb a botránkoztatóknaku

— az is megvan irva, hogy : „sem a csúfolódók (kik másokat ok nélkül peleskei notariusnak neveznek) sem az orzó tolvajok, (kik a más becsületét palást alá rejtezkedve meg lopják) sem a gyújtogató Herostratusok (kik a protestánsok örök időre épített templomát, melynek alapja Jézus, a palást alól kilopózva felgyújtják) stb „Isten országát örökségül nem birhatják." Hogy Jézus mindenekért elégséges, hogy praeoransokra és térdeplő ascetákra szükségünk nem volt, nem lesz soha, nyilván hirdettetik I J a n. II r. 1. 2 v. „Én fiacskáim (oda tehetjük bün nélkül: én leánykáim) ne vétkezzetek. — Hogy ha valaki vétkezendik, van szószólónkaz Atyánál, az igaz Jézus Christus (de nem a misés pap) és ő a mi bűneinkért engesztelő áldozat, nemcsak a mi bűneinkért, hanem az egész világ bűne é r t." — Pál I kor. V. r. 15. versben pedig határozottan ez mondatik : „Egy meghalt mindene k é r t." (Miért hívnánk tehát segédeket ? Azért hogy az egy erősnek hatalmát, erejét devalváljuk '?) Ön utoljára is Renan híve lesz ki Jézusban kevesebbet akar látni, mint mennyit mi bírunk. A bűn eredete a szent írásban mindenütt egy emberre vitetik vissza, s az elégtétel egyetlen egy Istenembernek tulajdoníttatik. —Pál Róm. Vr. 19. v. — hogy egy ember engedetlensége által sokan bűnösökké lettek: azon — képen egynek (Jesusnak) engedelmessége által sokan igazakká lettek (idvezülnek). A szent írásból ez alkalommal legyen elég! Fölöslegesnek látom a ref. theologok véleményét e tárgy ellen felhalmozni, midőn a katholikusok a keresztyénség tisztaságának idejében nem látták át ennek szükségességét. Tudom, hogy ön az apokryphus könyveket idézné; ezek érveink szerint canonicitást nem érdemlenek, 'argumentumoknak is gyengék, p. o. M a k a b e Il-ik könyv 12 rész 43—44-ik versei „Júdás pénzt szedett össze fejenként az emberektől és külde Jeruzsálembe két ezer drachmát ezüstből álló összeget, hogy tennének bűnért való áldozatot" stb. Kegyesen tette, hogy gondolkozott a feltámadásról; de ezekben az időkben a három p erémü purgatoriumról szó sincs, ép ez alkalommal azért sincs, mert a kath. dogma szerint is a purgatoriumban a lelkek csak azon bűneiktől tisztulnak meg, melyek — peccata venialia — megbocsáthatók, és a melyeket bevallottak; a levágott jamniaiak pedig bálvány képeiket rejtették köntöseik alá, mit pedig a törvény a zsidóknak tiltott. — Quid multa! Christus elégtétele kizár minden más segédszert az idvezülés (v. üdveziilés) mellől, az ő elégtételének nincs szüksége semmi surrogatumra, midőn a mellette meg javult tolvajnak meg mondá : „ma velem leszesz a paradicsomban !" a secundansokat mind lefegyverezte — Ne védje ön azt a bástyát, mely az ön védszerei mellett védhetetlen ! Állításomat, hogy egy a halál perce és az örök ítélet, Idvezitőnk íenebb mondott szavai bizonyítják : ,.,m a velem leszesz a paradicsomban!" Mi ketten olyan messze vagyunk, hogy egymáshoz közel soha nem juthatunk, ön visszafelé és én előbbre tartok ; de az én lelkem előtt az örökké valóság csak ugy lebeghet egész rajzolhatatlan fenségében, hogy abban „nincs idő, nincs percekre osztva, ezredek, sőt milliárd évek vannak ugyan azon egybe forrva!" Olyan ön mint a „geotrupes." Geotrupes keresi a szemetet, hulladékot mindenütt, s a hol tiszta tárgyat lel is, érthetetlensége és szennyes keze bepiszkolja. — E tételemre „e lét üdve, kínja szellemi," midőn mit tán az életben követ — nem állithatja a hurik gyönyörét, érthetetlenül oda veti: „hármas állapotból lett kettő." Mert hiszen csak nem hihetem, hogy azoknak kiknek bűnei megbocsáttatnak valami az öröm és fájdalom közt álló lethargicus közép állapotot tulajdonitana! Miért ne! Állit ön ennél képtelenebbet is, p. o. néhány sorral alább azt a mit a „világ végéről" mondok a feltámadásra alkalmazva. — Önben vagy a legvastagabb érthetetlenség vagy a legfeketébb roszakarat működik. Kátémban az 50-ik lapon ez áll• „A világ vég é"-ről a szent irás igy szól Péter Ilik levele 10-ik versében: ,,a z ég nagy csikorgásai elmúlik — a föld és a rajtp, levő alkotmányok megégne k." — Nem akarjuk ez állítást a természet tudományok bonckésével elemezni, hihetjük, hogy egy a halál perce és az örökké való ítélet." — S ön mégis azt mondja: én a feltámadásról mondom hogy nem akarom a természettudományok bonckésével elemezni, s a mi több azt mondja hogy a 6 éves gyermekeket utasítom a természettudományok vívmányaihoz ! Bár minő hátra van is ön maradva, nem gondolom, hogy hinné, mikép az ég és a föld, mint valami önmagát túlélt rozzant épület nagy csikorgással fogna Összeomlani az idők végén s megolvadna a csont és hus alkotmány. — Aztán munkám elején és cimjében ki van