Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-02-12 / 7. szám

törvények iránti köteles hódolatból eleget tenni, s a többször emiitett kimutatásoknak a javadalmak jegyzékével együtt legfelebb hat hét alatt leendő elkészíttetését és illetőleg beküldetését eszközölni szíveskedjék. Az egyházkerület a magas kormány ezen intézkedését sérelmesnek tekinti ugyan; azonban minthogy minden kérés e tekintetben sükertelen volt s egyszersmind az egyházkerület minden súrlódást ki akar kerülni, az egyes egyházközségeknek tudtokra fog adatni, hogy a pénzügyi hatóságoknak ilyes megkeresését kellő óvatossággal teljesítsék. A lelkészválastást illetőleg elhatároztatott, hogy a mult évi oktoberi gyűlés 39. szám alatt hozott végzésének mentül előbb életbe léptethetése tekintetéből, mind az elválasztandók, mind pedig segédlelkészi minőségben maradandók, a főt. püspök úr által kitűzendő időben a második vizsgát is kötelesek letenni még ez év folytában. Felolvastatott Lónyai Menyhért segédgondnok úrnak a tüzkármentesitési ügyben beadott tervjavaslata, *) melynélfogva az e.kerület a bizottmány jegyzőkönyvében foglalt kikötések mellett elhatározta az első ált. magyar biztosító társulathoz való csatlakozást, Főiskolai igazgató tanár Veres László úr bemutatja a tápintézet javára tartott kéregetés eredményét; begyült 441 frt 14 kr, 93

/4

köböl buza, 63% köböl rozs, 2 véka árpa, 867 kötés, 3 véka szemes-, 126 véka csöves kukorica. A főiskolából vidéki tanítóságra bocsátott növen -dékeket illetőleg az 1825-iki rendelet hozatik újra érvénybe, melynélfogva ezután a tanitói állomásra menendő ifjaknak csak ajánló levelek adatnak ; ezek azonban reversalist tartoznak adni, hogy állomásokat idő előtt ott nem hagyják és erkölcsileg feddhetetlenül viselendik magokat. «S3£S* TÁRCA. MISSIOI LEVELEK DR. BALLAGI MÓRHOZ. LXXV. Mióta a pitesti iskolát Isten szent segedelmével fölszentelok levelezésem megakadt. Megvallom kedve tlen körülmények tárták lekötve lelkemet. Hála istennek azonban, hogy dolgaim s az ügy vitelére megkívántató hit és erő nemcsak el nem hagyott, sőt minél több a zaklatás, mely ér, és háborgat: lelkem annál erősebben ragaszkodik az ő, a magyar prot. egyház és nemzet ezen apostolian szegény és apostolian szent ügyéhez. Nem. Nem hiszem hogy jó lélekkel szememre vethetné valaki, hogy egy szent ügy zászlója alatt, melyet saját lelkem *) A jövő számban e tervjavaslat egész terjedelmében fog közöltetni. S z e r k. szálaiból fontam érdemetlen és ügyetlen valék. Hogy mindemellett is olykori félreértések és zaklatások kisérnek ez az ügy vitelének természetéből foly; s bár fáj, de a régi dicső példákat nézve s a jelent átgondolva a zaklatások, e sötét árnyak, lelkemet céljától el nem rettenthetik. A karácsoni és újévi szent ünnepeket Ploesten töltöttem. Az év utolsó napjaiban s végóráin mint az Úr Jézus követőjéhez s tudományának egy legerőtlenebb apostolához illik átgondoltam tetteimet és sorsomat, a multat, melynek hullámcsapkodását már átéreztem s a jövőt, melynek küzdelme és kínjai még ezután következnek. Mennyi fájó és keserű érzés, s hála Istennek mégis mindenik nyugasztaló. Nem voltam hűtlen az Úrhoz és szent ügyéhez; nincs semmim lelkem öntudatán kívül; az igazságot a főpapok és Pilátusok udvarában sem tagadtam meg, értök küzdöttem és sírtam minden pillanatban Istenben való hittel a halálra is készen lévén-, s ez az én szegény életem gazdagsága, kínos pályám mennyei öröme ! De mint a születésben a halál az örömben fogantatik a bánat és keserűség. Alig gondolná valaki hogy én magammal is mennyit tépelődöm. Mi a teendőm jövőre nézt, van-e még elég hitem, az emberi erőtlenség nem vett-e rajtam hatalmat, nem vagyok-e hideg, zilált szerelmü Isten országa szent ügyének szolgálatában. Hála istennek, hogy elmondhatom még mindig a régi vagyok, ábrándos szerelemmel csüggök az eszmén melyért évek kínja és küzdelmei közt mindent feláldozni bírtam. De egy tekintet a jövendőbe komoly határzatra int s vigyázásra serkent. Ez a missio mint határozottan protestáns és határozottan magyar immár Moldva-Oláhországon kívül Törökországra is kiterjedt, lelkem kiterjeszté. Nem lehet tehát megelégednem, hogy csak hitsorsosinkra gondoljak ; de még az eddiginél határozottabban minden magyarra ki külföldön él, s kit látok, hogy az erkölcsi és nemzeti pusztulástól meg lehet menteni, s ki bár mint elsepert levél bujdos idegen téreken reád nézve feledhetetlen magyar nemzetem és hazám el nem veszett. Missiónk noha az idegenek terítését is szent kötelmeül ismeri, főgondját és erejét a magyarság felé irányozza. Moldvában századok óta mintegy kétszáz ötven magyar falu van hitvallására nézt római katholikus. Nekünk Galacot kivéve, mely szintén Moldvához tartozik a Magyarországhoz közel csak egyetlen egyházunk van, habár többen vannak itt-ott elszórtan híveink. Nekem bevallott szándékom volt azon egyetlen egyházat oly állásba hozni, hogy onnan egy hazaszeretetben erős lelkész az elhagyatott róm. kath. magyarok felé lelkének minden erejével munkálhasson. A magyar róm. kath. klérus egyik első főpásztora még 1861-ben midőn én a moldvai állapotokkal megismerkedtem , tudósíttatott általam, tenné meg hazafi kötelességét a moldvai róm. kath. magyarok érdekében. Különböző egymástól elvert folyók vagyunk ugyan, de egy a forrás melyben életünk és habjaink fogamszottanak, s midőn azért haza és nem-