Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1865-02-12 / 7. szám
zetiségről van szó, közöttünk nincsen hitvallás, sem római, sem genevai, sem ágostai, hanem mindenek felett keresztyen és magyar. Nem lett semmi eredmény s igy a kötelesség megmenteni a mit lehet a magyar nemzetiség érdekében: reánk hagyatott. De a ki felhíva nem volt az tett, a kormány, midőn Moldva fővárosában Jassiban egy róm. kath. papnövelde fölállítását elhatározá. Az intézét a nemzetiségre nézve semmi figyelemmel nincs. A körülmények nem engedik hogy részletesebben irjak. Midőn azért minden remény az illető részről meghiúsult, nemzetiségi szempontból a lehetőt megtenni a mi feladatunk. De honnan, mivel és kikkel ? szegény halandó. Nincsenek társak, talán mert az anyagi fentartást megélhetést sem birtuk kellőleg biztosítani. Betelt a missio pályafutásainak négy éve, s azóta legalább tizenkét tanítványnak kellene készen állni, kik az evangyéliomot magyar nyelven hirdethetnék nem a pogányoknak, hanem az elhagyatottságban haldokló magyar testvéreknek. A jövendő talán jobb lesz ; e remény karján ringatta át az ó év lelkemet az újnak, s tied volt első liálám Isten ki eddig oly kegygyei segilél; a második tied magyar ev. prot. egyházunk felekezetiség nélküli egyeteme, a harmadik azon hazafiak s pártfogó társulatoké kik e prot. missioügy nemzeti oldalát belátván bennünket nagylelkű segélyezésre érdemesítenek. Mindjárt uj év hétfőjén híveinket házaikban is meglátogatva és áldva indultam Braila és Galac felé. Mizilben egy házassági ügy, Buzeoban egy esketés és keresztelés vette igénybe néhány óráig tartó ott mulatásomat. Hideg zord idő volt midőn Buzeoból Brailába indultam de vittem lelkemben egy meleg szikrát, hogy lánggá növeljem, s ez Buzeoban, hol még egy idegen felekezetnek sincs egyháza, gyülekezete, egy evangyéliomi protestáns egyház alapítása. E gondolattal lelkemben értem el Brailát, hol másnap reggel Csíki atyánkfiával néhány családot meglátogatván intézkedtem, hogy ottani híveink az ó naptár szerinti karácson harmad napján az evangyéliomot hallgathassák. Brailából Galacra még az nap elérvén, a mint megérkeztem, indultam a tanítóval néhány hívünk meglátogatására, kik aztán a többiekhez indultak hírt adandók, hogy a kővetkező ünnepi napokban az isteni tiszteletről senki, ki jöhet, el ne maradjon. Másnap pénteken s szombaton méltó örömmel ünneplők a gyülekezet életében e második karácsont mindkét napon az úri szent vacsorában is részesülvén. E közben a mi teendő volt elvégeztem, — Örömmel teltem be, hogy iskolánk a téli idő dacára is negyven gyermeket számlál, kik négy nyelven taníttatnak (magyar, román, német, francia) iskolai nyelv a magyar lévén. Híveink, ha egyrészt még mindig látszik is rajtok a régi elhagyatás, de mind jobban és jobban érzik, hogy egyházunkon kivül nincs erkölcsi és nemzeti éltöknek megmaradása. Galaci egyházunkban, a mi még eddig hiányzott, létesült: egy olvasó kör, melynek helyisége az iskola melletti terem egyelőre öt magyar hirlap rendeltetett meg, mely közül kettőt Barna Mihály az egyház buzgó gondnoka rendelt meg saját költségén. A tagok becsületökre fogadták, hogy minden héten legalább egyszer összegyűlnek, s a vasárnap délutánt az eddigi világi élvek színpada helyett szívet lelket nemesítő olvasmányokkal fogják eltölteni. Nem hagyhatom emlitetlenül hogy Galacon egy parochialis helyért alkuba bocsátkoztam s érte 350 aranyat ígértem. Vajha ezt tavaszig megvehetném, hogy akkor aztán építhetnénk. Miért ez igyekvés, gondolja valaki, mikor a nélkül is építhetnénk belső templomot. Igen de csak rövid ideig. Hiába minden belátó igyekvés mig nincs egy bizonyos hely, melyet már tudunk, hogy a mienk, nem lehet teljes összetartás. Sokszor fél esztendőben is költözünk; a város nagy, elterjedt és sokan, kik nyáron át vidéken dolgoznak, télben, keresvén a régi helyen már nem találnak, mert a város más részén az egyház és iskola helyisége. S az ember mily gyarló kivált bujdosó állapotában, mint keres ürügyet: csak én tudom, ki annyiszor tapasztalám. Vajha adná Isten, hogy azon kérő ívekre, melyeket a galatzi egyházra kibocsátottam annyit hozna, hogy tavaszig a helyet megvehetnők s a missió működését ott a legszükségesebb helyén állandósíthatnék sikeresithetnők. Galacon s a missió más egyházában is meg van az iskolai szegény árva gyermekek pénztára, mely a gyermekek krajcáronkénti összetételéből, hozományából áll fenn és gyarapszik. Nem várhattam be az ó-naptár szerinti újévet, de értesittetém, hogy akkor egyszerű s megható ünnepélylyel osztatott ki az árva-persely a szegényebbek s árvák között ruhákban iskolai eszközök* ben. Mindenütt, hol lehet s mindenben a mi az ember benső érzületére hatást gyakorolhat; meg van a kezdet s a legszentebb törekvés alapja. Azonban ha még egy boldog szabad haza földén is évek kellenek mig egy vallásos vagy társadalmi eszme megvalósul, mennyivel inkább egy szenvedő haza idegen földön bujdosó s a reményben is olykor már alig élő elszórtjai között. Oh ha másképen volnánk mennyivel többet tehetnénk. De hála a mindenek urának, Istenének, hogy ennyire is gyarapodtunk. Az én lelkem remél, hogy azon kegyelemmel mely Istennél számunkra letéve van, az eddigi vallásos és hazafi pártfogás mellett pályafutásunk ötödik esztendeje az előbbieknél még gyümölcsözőbb s áldásosabb leend! Isten velünk! Brailajan. 15. 1865. Czelder Márton. KÉNYSZERÜLT NYILATKOZAT. „Halotti imáim" megjelenését még mult decemberre ígértem; s mivel t. előfizetőim és aláíróim több felől sürgetik a mégis meg nem jelent könyvet, bár a késedelemben egészen ártatlan vagyok — mind a^ által pirulva kell nyilatkoznom. Én a kézirat felet mult augustusban, m*5 sík felét septemberben kiadóm kezébe adtam. D" úr, minden sürgetéseim dacára, addig ké^^ , ~ a tiad ó a nyomtatást jóformán csak akkor' k e Ta ^ ' ÍOg r U6t te meg,
