Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-02-12 / 7. szám

a nép nem érez magában ösztönt, mely őt serkentené az Úr bajiékának látogatására, nem akar tanulni, mert mint mondja: a tiszt, uram egy penészes prédikatiot feszit le ugy is a gerendából, melyet már sokszor elolvasott előttünk !! Az itteni népnek vasárnap délutáni temploma a korcsma, a hová férfi és nő egyiránt tódul; mert ha ekkor tartanánk is istentiszteletet, a nép nem jő a templomba, s ha kérdeznők, miért nem ? feleletül aligha nem ama választ adná, melyet nekem n.-kőrösi káplán koromban egy tisztes férfi, midőn a vasárnap délesti templomba való menésre serkentettem; imigy mondott: „de miért menjek, hisz egy imádságot, milyet tiszt, uramék előhoznak, vagy hasból elmondanak, odahaza egy könyvből én is eltudok olvasni, mert már ily nagy egyházban nem tartanak bennünket méltónak káté magyarázatra vagy prédikátiora." — Igaz ugyan, hogy nálunk szokásban van húsvéttól egész aratásig az u. n. Kristenlehre vasárnap délután, melyen is az iskolából kikerült ifjúság tartoznék megjelenni; de ez is gyéren látogattatik, egy párszor szép számmal jelennek meg, néhány hét alatt pedig annyira leolvadnak, hogy a rendes meghatározott időnek felén alig van 5 —6 egyén jelen. — Egy szép tulajdonsága azonban van a bácskai német ajkú népnek ; ő a végtisztességtételen szeret jelen lenni, de nem azért hogy tanuljon : hanem hogy amúgy istenesen kisírhassa magát. Eme vallásbeli közönyösségnek végre már Bácskában is elejét veendő, igen méltán mondhatná Hajnal Ábel úr nekünk is : Uraim '.tanuljunk, tanítsunk. Igen, mert tőszomszédságunkban Pacséron, Morovicán van a Nazarénusok rajongó felekezete, melynek tévtanai a mi igen könnyen félrevezethető népünk szívébe hamar gyökeret verhetnek. Eme vallásbeli közönyösség elhárítása végett igen célszerű eszköz lenne, ha a főt. superintendentia szigorúan meghagyná nekünk, miszerint vasárnap délután istenitiszteletet tartsunk, s pedig kátét, télen pedig novembertől február utójáig minden héten egyszer bibliát magyarázzunk, s minden héten legalább is kétszer a templomban könyörgés végett megjelenjünk. Igy, ha a nép a kor igényeivel egyező ujabb ujabb kidolgozott müveket hallhat, ha sz. könyvünk előtte magyaráztatni fog, lelke épületet nyer: ekkor a nép érdekkel megy a templomba, szíve sugallata fogja Őt ösztönözni, hogy vallásához jobban ragaszkodjék, Istennek szívben és lélekben megadja, a mi Istené. De ezen szokást minden felsőbb rendelet nélkül elkezdeni egy lelkésznek nem üdvös, mert félő, hogy őt részint a tiszteletben megöregedett Collegái, mint ujitót ledorongolják, e helyett pedig inkább nyugszik ő is a kényelem párnáján, részint igyekezete füstbe megy, mert a nép, hivatkozva arra, hogy a többi németajkú egyházakban sem divatozik e szokás, nem megy a templomba. A mi a közerkölcsiséget illeti, ezt következtetheti magának az, ki tudja, hogy itt a 12 éves gyermektől kezdve férfi és nő a korcsmába siet. Törvénytelen gyermekek születnek nem épen tűrhető számmal. Általában a nép, mint jó módú, igen hajlandó a fenhájjázásra, elbizakodott vagyoni helyzetében, a pap pedig vigyázzon, nehogy erősebb hangon szóljon, mint a minőt az illető — ha szinte megérdemli is — hallani szeret. Fogjunk kezet azért Úrnak szolgái! Ne tekintsük pályánkat egyedül csak kenyérkereseti forrásnak. Valóban, maholnap pirulnunk kell önmagunk előtt, hogy hallgatóink ezen oly különféle nemzetü és vallású megyében, ugy a vallásosságra mint értelemre nézve majdnem az utolsó helyen állnak. Bontakozzunk ki valahára a régi elmaradottságból; értsük meg valahára mi bácskai németajkú lelkészek is a kor szavát. Haladjunk, ez a protestantismus jelszava. Vetkezzük le az ó-szokásokat ; tanuljunk is alkalmatos avagy alkalmatlan időben és tanítsunk. De vigyázzunk is, ott különösen, a hol a különféle hitfelekezetüek a házasság által oly igen össze vannak elegyedve. Igy, habár eleinte küzdenünk kell is a néppel: de rövid időn csakugyan célhoz jutunk. Akaratunk, önelhatározásunk legyen szilárd, így a népet lassan a vallás kútforrásához való gyakori menéshez hozzászoktatjuk; igy elejét vesszük a templom és vallás iránti hidegségnek, az erkölcstelenségnek, a nép hajthatóbb, engedékenyebb, pallérozodottabb leend. — Igy csak igy fogjuk a nemes harc után megérdemelni és elnyerni „az igazság koronáját, melyet megád az Úr ama napon." 2. Tim. IV: 8. Cserwenka, január 26. 1865. Silling Károly, s. k. ref. lelkipásztor. A TISZÁNTÚLI H. H. EGYHÁZKERÜLET KÖZGYŰLÉSE. A tiszántúli h. h. egyházkerület mult hó 15-ik és 16-ik napján tartotta közgyűlését Debrecenben főt. B a-1 o g h Péter püspök ésDégenfeld Imre gr. úr elnöklete alatt. E közgyűlésen előfordult nevezetesb tárgyak a következők : A főt. püspök úr felmutatta Ökrös Bálint úrnak a mult közgyűlés alkalmával jogtanárul megválasztott pesti ügyvédnek leköszönő iratát. Uj választás rendeltetett el, s jogtanárul Kovács Ferenc losonci ügyvéd úr választatott meg. Felolvastatott a n. m. megy. kir. helytartóság leirata, melynél fogva a debreceni jogakadémia nyilvánosnak ismertetik el. Felolvastatott ugyancsak a n. m. magy. királyi helyt, egy másik leirata is, melyben az e.kerületnek tudtára adatik, hogy az újból megválasztott lelkészek megadóztatása legfelsőbb elhatározáson, ezen javadalmak kinyomozásának mintázata a felsőbb pénzügyi hatóságok ide vonatkozó rendelvényein alapszik ; azért ezen rendszabály visszavonatásának kieszközlését tárgyaló kérelem visszautasittatik. Ugyanezen tárgyat illetőleg felmutattatott a debreceni cs. k. pénzügyőrség irata, melyben a főt. püspök urat felkéri, hogy a bélyeg- és illeték-törvény határozatainak a tényleges