Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1865-02-12 / 7. szám
IV. Tolnai P. István fia volt Tolnai Istvánnak a veszprémi egyh.m. esperesének; felsőbb tanulmányait a pataki iskolában hallgatta, s tanulmányainak elvégezte után a b. Keresztúri iskolába hivatott meg; innen a heidelbergi egyetembe ment, honnan visszatérvén Tarcalon másod papnak választatott meg, s 1623-ban a pataki iskola vezetésével bizták meg ; itt működött ő mintegy három évig még pedig oly áldásdusan, hogy őt méltán lehet a pataki oskola ujjáalakitói közé sorolni. 1626-tól egész 1631-ik első Rákóczy Györgynek volt udvari papja, ez időtől pedig Patakon lelkészkedett. Meghalt 1642 apr. 20 szélhüdésben. Itt találjuk Emődi Dániel pataki jogtanár urnák 1863-ik évi september 13-án a nemzetközi jogról tartott székfoglaló beszédet is, melyben a tudós tanár úr különösen kiemeli azt, hogy a nemzetközi jog alapja : „az államoknak nemzetközileg vett egyenlősége, legyen bár hatalmuk nagy vagy kicsiny." Pelemliti, hogy e jognak biztositéka az európai egyensúlyban rejlik, mely egyensúlynak különösen abban kellene állania, hogy a leghatalmasabb állam se sérthesse meg jogaiban büntetlenül akár csak leggyöngébbikét is azon államoknak, melyek ugyanazon közjogi rendszeren alapszanak. A tárcában három könyvismertetés foglaltatik; és pedig a) ,,Egyházi beszédek Robinson (Robertson) nyomain irta Révész Imre" b) „Köznapi imák négy hétre templomi használatúi irta Filep Mihály gelei ref. lelkipásztor. c) Schenkelnek „Das Charakterbild Jesu" cimü munkája; A két első munkát kitűnő tollú Szász Károlyunk bírálja; még pedig mint magától értetik Robertson beszédjeit teljes mélytánylattal és megérdemlett dicsérettel; a „K öznapi imákat" szinte ajánlólag ismerteti, csak azt rója meg szerzőjében, hogy a feltételező mód jelenjének határozott alakja kérnők, látnók stb. helyett, ugyanazon idő és személy határozatlan alakját használja. A c) pont alatt megemlített munka a berlini Kirchenzeitung után van ismeretetve G. L.-tól. Végre szinte a tárcában foglaltatik : „A református énekes könyv és ének-ügy" vége is Erdélyi Jánostól. Ugyan ezen füzet 959-ik lapján a „Pr. Egyh. és Isk. Lap" vádoltatik azzal, hogy a S.-pataki füzetekből Orbán Józsefnek Szilágyi Sándor egyetemes történelméről irt bírálatát át vette anélkül, hogy a forrást megnevezte volna. Mindenek előtt elismerem e vád alaposságát, s bevallom azt is, hogy e hibát egyedül én magam, mint e lap segédszerkeztője követtem el, még pedig fájdalom nem feledékenységből, hanem szándékosan ; ugyanis legalább mióta én e lapnál dolgozom egyetlen egyszer sem történt, hogy könyvismertetést valamely folyóiratból átvettünk volna; én tehát ugy gondolkoztam, hogy ezen átvétel most is csak azért történik, mert talán Szilágyi Sándor kérelmére, hogy történelme mentül szélesebb körben megismertessék, maga a szerző Orbán József úr hatalmazta fel e lapok főszerkeztőjét az- illető: cikk közlésére;; ez esetben pedig a forrást megnevezni nem szükséges a mi onnan is kitetszik, hogy több cikket küldöttek be lapunkhoz, melyek az illető szerző tudtával ugyan egy időbeu más lapokban is megjelentek, anélkül, hogy akár egyik akár másik lap a fonsot megnevezte volna. No de qui putat errat, én is tehát bár utólagosan elismerem, hogy a fenebbi könyvismertetést a s-pataki füzetekből vettük át. Arra nézve is igazat adok a s-pataki füzeteknek, hogy közötte és lapunk között, mint a magyar prot. irodalomban egyedül álló két pályatárs között a viszonyosság és méltányosság elodázhatlanul szükséges ; épen ezen szempontból e lapok főszerkeztője minden alkalommal teljesen megérdemlett dicsérettel emeli a sárospataki füzeteket, mig az imént emiitett folyóiratban ugyanazon méltányossággal „Prot. Egyh. és Isk. Lap" iránt nem igen találkozunk. Kovács Miklós. VÁLASZ A „RELIGIO" T. T. SZERKESZTŐJÉNEK LAPJA MULT ÉVI 22J:S SZÁMÁRA. *) Mottó : Mi sem félünk ! Nem tartozván azon „egyedül id vezülendők (?) közé, kik a „Religió"t járatják vagy olvassák, későn vettem észre, hogy benne míveim prot. szelleméért egy bizonyos Th. . . s z k y, s most legközelebb egy névtelen dorongokkal vagdalnak felém, s a protestantismus felé, rejtezkedvén az ön palástja alá. — Sajnálom, hogy lapja a vakon lövő eszmegyilkosok biztos asylumává változott. — Hallgattam mig csak személyemet bántották ; felelni tartozom most, midőn egyházamhoz, szennyes kezek értek; válaszolok pedig oly modorú „fogadj Iste n"-nel, milyenben volt a „jó na p" mondva: „Quo me quis rogavit tono, Simili responsionem dabo" Egyik „u t i rajzó k" cimü két kötetes munkámat, másik „a h e i d e 1 b e r g i káté értelmezés é"-t lövöldezte a palást sötétéből, — bagoly- 1 ként huhogva a világosság felé, s aljas gyanúsításokkal nemcsak engem, hanem az egész irodalmat támadva meg. — Igénytelen kátém ismertetője még tovább is ment: vádolja felekezetességgel a tudóstársaságot, s e m m i-nek nevezi egyházamat, s egy nagy férfiút, kinek nevét tisztelettel, föveget emelve említi a két testvér hazának minden igaz fia, nem átalja ott emlegetni, „ubi petulans hircus et olidus sus" együtt adnak hangot, és az annyi felé ágazó, eredményes és üdvös munkálkodással magának művelődésünk történetében örök nevet vivott nagy hazafit egy „nagy semmit" támogató oszlopnak kiáltozza !!! Valóban ki önnek lapját olvassa, az eszközökre tekintve eszébe jut: „a maleficis ludari: est vituperari et versa vice/' *) E cikk még mult évi novemberben s igy az encyklica megjelenése előtt lett beküldve.' S z e r k.
