Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-02-12 / 7. szám

bán nyilatkozó benső rokonságot is ki kellett köztök emelni, s igy vannak az apostol szájába olyan tanok adva, hogy mi azokban nem ismerhetjük föl a pogányoknak nagy apostolát. (Folyt. köv\) ISKOLAÜGY. MEZŐ-BERÉNY febr. 3. 1865. Valóban csudálatos, hogy épan a békési ág. hitv. esperesség felől, melyben a tanitók és papok egymáshozi viszonya a lehető legfesztelenebb, a t. c. olvasó közönség, az ezen lapok hasábjain megindított Horváth Pálfy-féle vita következtében oly fonák véleményre — hogyne mondjam, előítéletre vezettetett, mintha ezen esperesség oly határozatot hozott volna utolsó gyűlésén, mely a mint az Egyházi lap f. é. évfolyama 5. lapján olvasható : „kétségbe látszik vonni azt, hogy a körlelkészi hivatal teendőit, t. i. az elemi iskolák feletti felügyeletet lehetne-e tanárra, tanítóra, vagy más a nevelés terén jártas férfiúra bizni, még azon esetben is, ha a lelkészek közt nem találkoznék, ki ezen hivatalt akarná ?" Anélkül, hogy részemről magához a vita tárgyához hozzá akarnék szólani, mégis, mint az érdeklett esperesség' egyik jegyzője, felhivatva érzem magamat, a dolgot, melyről már oly alaptalan hir, — mondhatnám álhirre jutott esperességünk, hogy a t. c. olvasó közönség magát ez irányban jobban tájékozhassa, való értékére leszállítani, midőn ezennel az érdeklett jegyzőkönyvi pontot itt közlöm, (ha a t. c. szerkesztőség szíveskedendik annak e lapok hasábjain egy kis helyett engedni. *) Előre kell bocsátanom, hogy hiszen épen azon körülmény, hogy esperességünk mind tanáraiban, mind tanítóiban nem csekély számmal oly kitűnő capacitást számlál, mely "nagyon is qualifikálja az illetőket arra, hogy az elemi iskolák felügyeletét reájok is lehessen bizni, szolgált okul arra, hogy kerületünkben tudtommal a b ékési esperesség volt az első, ki ez indítványt tette. Szó volt erről már tiz évvel ezelőtt, a mint az a Szeberényi Lajos által szerkesztett. „Néptanítók könyvéinek 1855. folyamában látható. Csak hogy a mint minden ujitás nehézségekkel küzd; ugy itt sem törhetni egyszerűen pálcát azok felett, kik a régi szokás mellett küzdenek. Az érdeklett jegyzőkönyvi pont pedig szórói-szóra igy hangzik : „Miután oly nehezen sikerült épen a körlelkészek választásában döntő eredményhez juthatni, azon indítvány merült fel, nem lelietne-e a körlelkészi hivatal teendőit tanárra, tanítóra, vagy más a nevelés terén jártas férfiura is bizni ? Az egyházak követei ezen kérdésre *) Oly szép fudornányu, vallásos irányú és tapasztalt férfi közleményeinek mindég nyitva allnak e lap hasábjai. S z e r k. küldőik által nem lévén ellátva utasítással, előbb mint sem ily életbevágó ügyben változtatás törtennék, jónak látta az esperesség ezen indítványt az egyes egyházak presbyteriumaihoz megvitatás végett visszautasítani." P e t z Gyula. m. berényi ev. r. pap és békési esperességi jegyző. KÖNYVISMEETETÉS. SÁROSPATAKI FÜZETEK. A nem valami nagyon melegen pártolt honi protestáns irodalmunk egyik kiváló termékét a „Sárospataki füzeteket" és illetőleg e folyóirat legutolsó szállítmányának szokás szerint dús béltartalmát óhajtom a t. olvasóval néhány sorban megismertetni. Első helyet foglal ebben egy bölcsészeti cikk „A filosophia és Isten fogalma" cimmel, Fischer Kuno nyomán, Perlaki Sándortól. Fischer a bölcsészeti téren kitűnő helyet foglal el, igy tehát nem tudjuk Peilaky urat eléggé dicsérni azon valóban tapintatteljes felfogásért, hogy ennek munkájából egy olyan szakaszt tett át nyelvünkre, mely megérdemli azt, hogy minden gondolkozó ember teljes figyelemmel átolvassa, nem csak, hanem egészen át gondolja, és mintegy beleélje magát. Különösen kiemelendő e cikkben, a mi az idegen nyelvekből való átdolgozásnál legfőbb, az értelmes világos és öszhangzatos nyelv, melynél fogva e cikket még annak is érdekeltséggel kell olvasnia, ki a bölcsészetben nem jártas. Ezután folytattatnak a sárospataki tanárok életrajzai, és pedig: szenei Boros Jánosé, filevalvi Filicki Jánosé, muraközi Dus Mártoné és tolnai P. Istváné. I. Szenczi Boros János 1614 körül a gönci iskola tanítójává választatott, 1614-ben pedig akadémiára Heidelbergbe ment; végre, mintegy öt évig, a sárospataki főiskolában működött. Meghalt Patakon 1622-ben. II. Filefalvi Filicki János született Farkasfalván Szepesmegyében. A honi iskolák bevegézte után 1605-ben Prágába, innen Heidelbergbe és Marpurgba ment. Különösen kitűnt a költészetben, és ezért őt sokan magyar Ovidnak nevezték*, de a költészeten kivül tanulmányozta még a görögirodalmat és a theologiát is. 1617-ben pataki tanár lett, és először Szenei mellett mint másod igazgató működött, ennek halála után pedig első igazgatóvá lett. 1622. év végén halt meg. Magyar, latin és görög költeményeket irt. III. Muraközi Dus Márton 1617-ben I. Rákóczy György pártfogása alatt Marpurgba ment. Innen két év múlva a heidelbergi tanodába távozott, s itt 1620-ban de justificatione hominis peccatoris cimü értekezést tartott. Magyarhonba való visszatérése után Filicki mellett, mint másod igazgató működött, hanem csak rövid ideig; mert még 1622-ben öt is mint felébb említett két társát elragadta az akkor honunkban dühöngött pestis.