Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-10-23 / 43. szám

kezein megfordultak," megró; s e szerint e csinált értelmű kifejezésével, igénytelen nézetem szerint, legalább is kétszeresen vét, ha nem négyszeresen az irály érthetősége ellen; midőn a hsírom értelmű, legalább ömaga által ilyenné csinált szót mesterkélve és erőtetve alkalmazza. A „csinálatlan" nyelv helyett tehát, ugy látszik mesterkélés — és erőtetés nélkül valót kellett volna inkább a szerkesztőnek mondania s előszavában is alkalmaznia. ,,Másfelül (e. h.: másfelől, talán sajtóhiba?) tapintatos dolognak éreztem — mondja továbbá a szerkesztő előszavában — annyiban eltérni némely olvasókönyvektől, hogy minden oly darabot, mely a merev felekezetiség hangjait penditi, ugy olyakat is, melyek az ifjúságnak rendszeresen előadandó tanok száraz kézikönyvszövegeiből szakitvák ki, amazokat mint a humanitással, különösen vegyes felekezetű tanulók közt, meg nem férőket, emezeket mint nem olvasmányi természetüeket és itt szükségteleneket (e. h.: mint nem olvasókönyvbe valókat) „egyszerűen mellőzzem." E pontban, valamint az előszó első pontjának második felében foglalt, s egész gyűjteményén át híven követett két elvére nézve a szerkesztőnek, vele tökéletesen egyetértek. „A versekre nézve is — folytatja előszavában a szerkesztő — nagyrészt uj választékokhoz nyúltam, reménylem, nem céltalanokhoz. — Mennyire sikerült a célt, melyet a nevezett osztálybeli tanulók oktatási s nevelési szükségei tűznek ki, megközelítenem: annak megítélésére az illető tanodaembereket (tiszta és értelmes nyelv ! ?) egy a tartalomjegyzékre vetendő tekintet is képesitni fogja." — Az előszó többi részét, mint — véleményem szerint — különben is feleslegest, egészen mellőzve, vegyük már kezünkbe az egykissé megsimitott mértéket; mérjünk hozzá néhány fordítási dolgozatot, melyeknek az olvasókönyvben szemlélhető öltözete, ugylátszik, a szerkesztő müve ; s lássuk megütik-e ezek a mértéket. Első helyen áll a „Tavaszi reggel," — a könyv végén szemlélhető tartalom jegyzék szerint — „németből." — Hü-e e fordítás az előttem ismeretlen eredetihez, ahhoz nem szólhatok ; de — az egész versezeten végig döcögő nehézkességet mellőzve — bátran állithatom, hogy az összesen hat vers-szakasz négy külön sorában négy oly kifejezés van, melyek — véleményem szerint — a magyar nyelv természetével, és igy a magyar irály tisztaságával ellenkeznek. Az első vers-szakasz 2-ik sorában: „Mintha hall (a?) nára;1

' a 4-ik vers-szakasz első sorában : ,,S a rézs (! ?) napnak ;" az 5-ik vers-szakasz 3-ik sorában, „mitse (m '() hallál;" és a 6-ik versszakasz 3-ik sorában: „A tavasz (i ?) reg(gel ?) Egyébiránt ha ezen fordítási kísérletet ugyanezen német költeménynek azon fordításával, melyet Gyulai Pál tiszta, szabatos irályával és meglepően könnyed lejtelmü verssoraiban remekül teljesített, és a mely Erd. Indali. Péter gymnasiumi és reál-iskolai I. és II. osztályok számára szerkesztett s Pesten 1862-ben kiadott olvasókönyvének 91. és 92. lapjain olvasható, részrehajlatlanul összehasonlítjuk : kénytelenek vagyunk szerkesztőnknek ezen „uj választékú" versét „céltalan"-nak, — sőt, a tiszta magyar irály szempontjából feltűnő hibáit látva, célellenesnek mondani. — A 2-ik lapon: A forrás. Schmid Kristóf elbeszéléséből.1

' Ezen eredetileg német elbeszéléskének különben helybenhagyatólag készített magyar öltönyén három igen szembetűnő német folt (a köznép nyelvén = fót, magasabb nyelven = germanizmus) •szik: „Arcai" (magyarul = Arca); „Ő" (magyarui nagyon felesleges (betegen jött) tisztább és érthetőbb magyarossággal — ért vagy érkezett) haza." — Vegye ke -zébe a türelmes olvasó, ha csak lehet, a mértékbe vetett olvasókönyvet;! igy világosabban fogja látni mind a legközelebb felmutatott német, — mind a következőkben kimutatandó különféle foltokat. — A 3-ik lapon: „Az éneklő madarak. Schmid Kr." ebben, ugylátszik, a tisztátalanság jellegét hordják magukon a következő kifejezések: „tavaszkor" „őszkor-' (tisztán magyarul = tavaszszal, őszszel).r

Ugyanezen elbeszélésben a következő egész mondat: „Őszkor pedig minden ágacskáik almával, körtével stb. gazdagon voltak ellátva" vájjon tiszta és szabatos nyelv szólama-e ?i

t

nem tisztábban és szabatosabban hangzanék-e igy : „Oszszel pedig almával stb. gazdagon megvoltak rakva ágaik (?) vagy egy kis trópussal : alma, körte, szilva alatt görnyedeztek ágaik (?) Továbbá: „Az ártalmas fahernyók (nem a szabatoszág ellen szerepel-e itt a „fa" ?), melyek azelőtt a madaraktól elfogattak" (nem kevésbé németesen lesz-e igy : melyeket azelőtt a madarak elfogdostak (?) Végül: „A fák kopaszon álltak ott mint a (mire való itt e rámutatólag határozó névelő ?) tél közepén stb. — Az 5-ik lapon: „A kenyér. Schmid Kr. „Drágaság idején — — — küld." Talán folyékonyabban, szabatosabban és tisztábban igy: „Drágaság idején egy gazdag ember a városbeli legszegényebb gyermekeket házához hivatván, igy szólt hozzájok; Itt van egy kosár kenyér. Mindenikötök vegyen belőle egyet! Ezután mindennap eljöhettek, mig az Isten jobb időt nem ád. (?) „A gyermekek a kosárnak neki rohanván" talán több tisztasággal lenne igy : A gyermekek rárohanván a kosárra (?), — „mindenik a legszebbet és legnagyobbat szerette volna bírni" (habere, habén, avoir, i%£cv magyarul = nekem van ; a „birni" helyett talán inkább magyarul állhatna itt: magának vagy épen semmi (?). — „Másik napon" e. h. másnap; „félig oly nagy" magyarul = felényi, „több uj ezüst darab (kés, villa, kanál, gomb — vagy pénz-e) szabatosság! ?) „a pénz tévedésből jött (talán tisztábban magyarul — került) a kenyérbe." — A 6-ik lapon: „A kis kosárkötő., Schmid. Kr." „A szegény szomszédnak kis Jakab nevű fija" tiszta magyar szórenddel = Jakab n. kis fija. „Egy napon" tisztán magyarul = egyszer vagy egykor. „Jakab egy (véleményem szerint ezen „egy" szóban itt kettős vétek van, t. i. a szabatosság és a tisztaság ellen; minthogy ez itt egyfelől felesleges?, másfelöl németes) nagy nyaláb fűzvesszőt metszett, és épen azt haza akarta vinni." Az „azt" névmást itt a tiszta magyar nyelv vagy egészen kihagyta, — vagy a „vinni" ige elé rendezte volna; „a szárazra, melyet (e. h. melyen) négerek laktak.'' — „Jakab gondolá, hogy művészete talán tőlök kegyelmet fog nyerni számára" e. h. hogy művészetéért talán megkegyelmeznek neki. — „Ekkor mindnyájan, nagyja és apraja i s (tán felesleges ?) szeretett volna ily kosarat birni" tisztább magyar,nyelven=szerettek volna maguknak ily kosarat. — „Ok (nem német foltocska-e ez itt ?) Jakabnak egy kunyhót ajándékoztak stb." — Meg i s (feleslegesnek látom) ígérték neki stb." —„De midőn észrevették, hogy mitsem tanult (tán tisztábban és szabatosabban : hogy nem ért —vagy nem is sejt — hozzá (?), tehát a (szabadság és folyékonyság ellen) megverték őt (?), igen talán őt (?) agyon is valának ütendők, ha Jakab nem könyörög vala érte. Edének azonban bársony öltönyét Jakabnak adnia — — — kellett." — Az „igen" szótól eddig talán inkább igy lenne magyarosan : sőt talán agyon is ütötték volna, ha Jak. nem könyörög érte. Ede azonban kénytelen volt bársony ruháját Jakabnak adni, ' " ''voly köntösét feltölteni, néki szolgálni és fűz-PAPA MJnmri