Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-10-23 / 43. szám

ágakat hordani (?). — A 84-ik lapon ; „Az agg nagy apa és unokája" c. elbeszélésben értelmes magyar nyelv szól-e igy: „Volt egyszer egy nagyon öreg ember: (mire való itt a: ? — Az irási jelek használatának módját s szabályait nem tudom kitol tanulta Dlhányi úr; de azt, hogy e jelek közöl kiváltképen a: -t tubbnyire a közgyakorlattal merőben ellenkezőleg helyezi el, igen világosan látom.) Már látása és hallomása (e. h. hallása) is hibitott," (lásd ez utolsó szóra nézve a magyar nyelv szótára III. köt. 1. füzetének 1565. sz. alatti laphasábján: „Hibít stb.). — A 35-ik lapon: „A két kecske" c. mesében „ösvény" emlittetik, mely hegyi patakon vezet át. Ugyan ebben e két értelmű és nem magyaros kifejezés: „én, ki annyival idősebb vagyok, mint te" nem érthetőbb és magyarosabb volna-e igy: én, a ki sokkal idősebb vagyok nálad (?). Ugyan ebben: engedj nekem elöhb átkelnem, én előbb voltam a hidon" e. h. bocsáss át előbb engem, én voltam előbb a hidon. Ugyan ebben tiszta magyar nyelv szól-e igy: „Nem tágitnak egymásnak, mindegyike elsőbb akart átkelni (?). — A 36-ík lapon: ,,A szerecsen rabszolga" c. elbeszélésben a smyrnai egyház elő(l)járója kérdezi a püspöktől: „Mi áll útjában (a keresztyénné lenni kivánó rabszolga) keresztelésének" e. h. megkereszteltetése- vagy megkeresztelkedésének. Ugyan ebben a „sok kertjei" kifejezés, — a „beültetve" után következő „Hanem — s a következő pont utáni „Ekkor" kötszók az előadási vagy irályi tisztaságnak, szabatosságnak és értelmességnek megfelelnek-e ? — De talán elég is lesz már a türelmes olvasó figyelmét fárasztanom. A kezünk alatti olvasókönyv mérték alá vett szavai — és mondataiból, ugyhiszem, eléggé láthatjuk, mennyire nem ütik meg a szerkesztőnek „egyenesen e könyvbe szánt (jobbára fordítási) dolgozatai" a kezünkbe vett mértéket, s hogy mennyire hiú és sikeretlen maradt szerkesztőnknek azon jóakaratú törekvése, melyszerint — a mint előszavának utolsó előtti pontjában mondja — e fordítási dolgozatokkal súlyt és érdeket kivánt e gyűjteménynek szerezni. Eredeti dolgozata, ugylátszik, nincs e gyűjteményben szerkesztőnknek : a honnan nem értem, miért tette oda az előttem ugyan megfejthetetlen okon zárjelezett .fordítási" elé a „jobbára" szót. A különféle kész olvasókönyvekből s több kitűnő és ismert nevű irók müveiből összeszedett olvasmányok, melyek a kezünk alatti könyvben találhatók, véleményem szerint, általában megfelelnek a cím-iratban megnevezett osztályok számára szükséges olvasókönyvek céljának, mely célnak hosszára nyúlható rendszeres fejtegetését ez egyszerű könyv-ismertetésben mellőzhetőnek, sőt mellőzendőnek tartom. K, D. TÁRCA. MOLDVA-OLÁH-TÖRÖKORSZÁGI ELSŐ PROT. MAGYAR MISSIO. Legyen az Urnák dicsőség, hogy azon jelentés után, melyet e lapokban sept. 30-án Konstantinápolyból tettem, örömmel írhatom, hogy f. h. okt. 2-án a Hollandus miniszter Const. Bilam Ben kegyességéből az ő kértemre átengedett — családi templomában isteni tiszteletet tartottunk, s mintegy hatvanan mondtunk egybeolvasztott hálaadást a bujdosókat is szent kegyében részeltető örök valónak. Az isteni tisztelet orgona mellett énekléssel kezdetett s végeztetett, közben prédikáció után az úri szent vacsora is kiszolgáltattatván a hazától távol megfáradtaknak elepedteknek. Már magában ennyi száműzött s bujdosó összejövetele, kik nagyrészt azonban itt családot alkotva élnek megható $olt, s e nap emléke és hatása feledhetetlen. — Miután nem tartozik ide, hogy én magamról s prédikálásomról valamit szóljak a lelkesités tisztemben s munkálkodásomban a fő tényező levén : a nagy Istennek sóhajtó hálával elég legyen annyit tudatnom, hogy az nap estve C z a k ó János atyánkfia hazánál szállásomon összejővén, miután a hívek egy iskola s egyház létesítése s fentartására határzott akaratukat kijelenték,—hogy ne legyen csak a magyar az, ki magában s gyermekeiben minden egyházi s iskolai élet nélkül kesergi sorsát — az fgyház megalakult; elöljárók választattak, kik a hűségi esküt az evangyéliomra azonnal le is tették. Mivel semmi anyagi alap nincs, melylyel a szent ügyet megkezdhetnök, a jelenvoltak a perzselybe gyűlt 100 piaszterhez első alapul pár százat tettek össze s aláirtak hónaponként fizetendő 14 aranyat, melyet az egyház pénztárnoka kez?l, s mely még az alá nem irtak részvétével növekedni fog. Mihelyt ezen hónaponkénti fizetés hihetőleg jövö év közepéig annyira nő, hogy egy szállást iskola, s imaház helyiségeül kivehetünk (noha isteni tisztelet tartására a Hollandus miniszter templomát mindenkori rendelkezésemre kegyes volt ide igérni) azonnal egy papi egyén vagy én magam, vagy egy általam oda helyezendő veszi kezébe az egyház és iskola ügyét, mely miután itteni hazánkfiai szívében találja első s legbiztosabb alapját, reménylem, hogy Isten segedelmével megél, s hirdetendi majd hogy a nemzet mely számüzötteiben tengeren túl a sülyedő zátonyra is iskolát templomot rak a helyett, hogy elveszésre volna kárhoztatva: vallás és erkölcsi alapon épitett hazaszeretetében bírja legerösb biztositékát szebb jövendőjének s egykor talán még a tengeren túlra is kiterjedő erkölcsi hatalmának. A konstantinápolyi egyház elválasztott elöljárói, gondnok: Köpe János, pénztárnok C z a k ó János, ellenőr Kommandinger Antal, jegyző S z i 1 á g y i Dániel a hires keleti nyelvész ; presbiterek : T ó t h f alusi, Huszka, Kun Barabás, Balogh, Hajdú atyánkfiai. Nevezett elöljárók vallásos s hazafiúi buzgóságába tettem le visszajövetelemig is az ügyet, minden szükséges anyakönyvet elkészítvén, melyek keresztelési rovatába először is egy általam tegnap keresztelt magyar izraelitát irtam be; az egyház alakítása után ezt nyervén Istentől fáradságom jutalmául s a jövendő munkálkodás előörömeül. A magunk csekély bár szent ügyén kivül, mint az egyetemes evangyéliomi protestáns egyházra s az egész keresztyénségre örvendetes jelenséget említem meg, hogy a török zultán Konstantinápoly fő helyén Pérában egy angol prot. templom-helyet ajándékozott az angoloknak, melyre az építési anyagok hordása már megkezdetett. Isten adjon nekünk jobb jövőt, s a keresztyéni szeretet testvériség és szabadság szent ügyének Krisztus anyaszentegyházának minden népek és nemzetek között diadalmat! Konstantinápoly, okt. 6. 1864. Czelder Márton.*) *) A többi hazai lapok is kéretnek e közlemény szives fölvételére.