Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1864-11-13 / 46. szám
vitetett papnak. A fenidézett munka czime Bod P. szerint ez „Választottaknak Tárdja. Mellyre minden buzgó lelkű és idvességét kivánó embernek tellyes életének folyásában szükségképen kell ezélozni. Szebenben 1666. — 8-r. Válogatott materiákról irott szép könyv. Vagyon ajánlva Börnemiszsza Annának az erdélyi Fejedelem Asszonynak." Ezen kivül Bod Péter, az idézett helyen Bátainak még más három, ily tartalmú, s mind N.-Szebenben nyomtatott munkáját emliti. Igy pl. csak az egyiket hozva-fel: „Lelki próbák ő." MellybenPredikatziokban traktáltatnak nevezetes materiák: a választattak kevés számú voltok; a Választattaknak igy röviditi-meg Isten nyomoruságaikat; a lelki jóknak kut-fejekről; az Isten igéjének hathatós erejéről; a bűnnek megvallásáról; az isteni szeretetnek lángjáról, a buzgóság megjutalmaztatásáról stb. Szebenben 1666. 8-r. Vagyon ajánlva Apafi Mihály fejedelemnek." 2. Tisza-Bétsi Tamás, két halotti predikatziok, mellyeket mondott T. Perényi Gábornak teste felett. Fejérváratt 1638. 4-r. 3. Melotai Nyilas István, Szent Dávid huszadik Soltárának rövid predikatziokban való magyarázása. Kassán 1620. 4-r. 4. — — — — — — A mennyei tudomány szerint való Irtovány, mellyböl a veszedelmes tévelygéseknek és hamis vélekedéseknek kárhozatos tövisses bokrai az Istennek szent igéje által ki irtogattatnak és az igazságnak üdvösség termő Ágazati erős beoltásokkal helyben hagyattatnak. Debreczenben. 1617. 4-r. (Melotai István volt kállai pap, azután debreczeni professor, majd szathmári pap és esperes, s végre 1614-b. püspök lett a tul a tiszai superintendentiában). 5. KeresszeghiH. István. A hitnek és jóságos cselekedeteknek tündöklő példáiról való predikatziok. Debreczenb. 1635. 8-r. 6. Nagy ari Jósef, (Fejedelem Apafi Mihály közkedvességben álló, s „Illyés lelkével biró" papja) Predikatzio, mellyet 1686. Jul. 14. Szebenben az Ország fő-rendei előtt mondott el azon alkalmatossággal, mikor az Aranyos és Maros Széki Székelyek a Hammersdorfi határon nagy részint elvesztenek. 4-r. (Kéziratban.) II. > Debreceni professor Tóth Miháiy úr szóban forgó becses munkájának ismertetése folytán másodszor, következő történelmi adatok és tények előadására nyilt alkalmam, miket talán a mondott tudomány barátjai némi érdekkel olvasandnak. Nem árt épen a protestantismusra nézve küzdelmes napjainkban megujitni azon férfiak emlékezetét, kik a hitújitás századjában a szellem felszabadításának nagy és idves munkáját hazánkban sok viszontagságok között eszközölték, vagy előmozdították. 1. Ilyen volt kétségen kivül K á r o 1 i Péter is, kinek fenebb, az első helyen emiitett, és az „Apostoli Credo^-ra vonatkozó Praedicatiot tartalmazó munkájában, mely 1576-b. történt halála után nyolc évvel. u. m. 1584. adatott ki, közöltetik annak nagy-váradi tanár debreceni J ó o Jánostól*) — Joannes Jóo Debrecinensis — irt latin sírverse, a következő felírással: ,,Ingenio, doctrina, pietate ac virtutibus eximiis Clarissimi Viri Domini Petri Caroli, Pastoris Ecclesiae Varadiensis fidelissimi. Qui natos annos 33 et munere Ecclesiastico 9 annos complens, piacidé in Domino obdormivit 10 Mensis Áprilisé Varadini hora 2 pomeridiana. Anno Domini M. D, LXXVI." Ez egykorú érdekes feliratból azért világos bogy : Károli Péter kilenc évig, tehát 1567-től fogva 1576-ig folytatta a n.-váradi papi hivatalt, (s mint alább látni fogjuk, eleinte ott egyszersmind professor is, volt) s az utolsó év áprilisé 10-n. 33 éves korában halt-meg. (Károli azelőtt a kolozsvári „Gymnasium" tanára, vagy rectora volt, és onnan ment Váradra.) A mint t. Tóth Ferenez pápai ref. professor „Túl a tiszai Superintendentiában élt református püspökök élete" cimü könyvében (65. 1.) — valamint nt. Tóth Mihály ur is — írják, Károli Péter, Melius vagy Juhász Péternek 1572-b. történt halála után, annak helyébe superintendensnek választatott, mely hivatalát mivel már 1576-b. meghalt, négy évig folytatta, (Bod Péter a „Magyar Athenas'£ -ban (133 1.) hibásan állítja, miszerint Károli P. „T iszamellyéki püspökségre emeltetett 1572-d. esztendőben.") Továbbá, L a m p e „História Ecclesiae Reformatae" ismert munkájából tudjuk (p. 248) hogy a N.-Váradon 1569-b. az unitáriusok ellen tartott zsinatban Károli Péter is jelen volt, s azon gyűlésnek „Sententia Catholica" seu „Consensus Ministrorum in Hungaria orthodoxam sententia m profitentium ac defendentium" cimü végzését a harmadik helyen, mint n.-váradi pap és bihari esperes „Pastor Ecclesiae Varadiensis et Senior Bihariensis" — irtaalá. E szerint bizonyos, hogy Károli P. ki 1576-b. 33 éves korában halt-meg s igy 1543-b. született, még ifjú volt, midőn a kolozsvári iskolában a latin és görög irodalom tanára lett, honnan 1567-b. tehát 24 éves korában N.-Váradra vitetett tanárnak és papnak, s már két év múlva u. m. 1569-b. esperes volt, 1572-b. pedig élte 29-d. évében püspökké is lőn választva. Ez adatokból ellenmondhatatlanul világos, hogy Károli P. maga idejében kitűnő tudós, a mellett nagy tekintettel biró, közkedvességben álló férfiú volt, mit egyébiránt a fenidézett sírvers következő sorai is bizonyitnak : *) Johannes Jóo prof. Scholae Vár. Hic disputavit gloriose in frequenti Procerum Regni Hung, et Transylv. conventu, cum celebri Jesuita Stephano Aratoré, sub principe Sigismundo Bathorio, a. 1589. quo ex Transylv. pulsi sunt." L a m p e Hist. Eccles. Reform, p. 637 : 38.
