Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-08-07 / 32. szám

még- egy másik leányegyházban Gerliczen is tette sup. úr egyházlátogatását, és minthogy ide is gyalog kellett, még pedig igen meredek hegyoldalon lebocsátkoznia, lehet mondani, hogy ez volt superintendens űr legfárasztóbb napja. Kipihenvén a >ploschói kedélyes hadiszálláson superintendens űr magát junius 10-én a szirki egyházba indult Latinák Rudolf egyházi felügyelő űr vezérlete alatt, hol őt nemcsak a szíves fogadtatás, hanem az egyház rendbenlétele, különösen pedig Hoznék Frigyes tanitó vezetése alatti iskolai ifjúság szép előmenetele örvendeztette meg, ki nemcsak a tót, hanem a magyar nyelvben is sokra vite tanítványait. Miután itt hét napig élvezte superintendens űr a lelkész J. Dobsinski Pál szívességét s az egyházi felügyelő vendégszeretetéi, ki kegyes volt az egyház költségéit itt is elvállalni, jun. 11-én esteli 8 órakor a vashegyi bányatársulat meghívása következtében a vashegy tetejére a kereszthez indult. Zúgtak a mozsarak fent és lent minden bányánál tisztelegtek a bányászok s midőn a tető közelébe jutott, egy kincstári bánya 100 gyertyával tárult fel előtte, melybe bevezették és a gazdag vastelepeket vele megszemléltették. Ez megtörténvén egy rövid kanyarulat után az úgynevezett Baeszt bányász tisztilakok tárultak fel, elől egy öt öl magas óriás bányászcimerrel, mely szépen fel volt diszitve es kivilágítva s közepén e felirat volt olvasható: „Isten hozott íöpásztorunk". Két oldalán 2— 200 mázsányi vaskőből álló pyramis s innen elkezdve az épületig és túl 300 bányász állott lámpákkal, kiknek és a bányatársulat tagjainak és tisztviselőinek élén Czibus Lajos igazgaló úr üdvözölte superintendens urat, ki meleg szavakban viszonozta háláját a fényes fogadalásért. Valóban meglepően fényes és kitűnő volt e fogadtatás, melyhez hasonló soha sem veit látható, mert a bányász-címer alatt áthajtva csillámár vakította a szemet, s hogy mind ezt kedélyes vacsora követte, melyet élces pohárköszöntések fűszereztek, magában értetik. Másnap reggel az egyházi látogatás sorában Turcsok leány-egyház következett, honnan a teendők végeztével délulán superintendens úr az elszakadást megpróbáló handzázsi egyház felé indult. A hívek számos lovas sereg élén örömmel üdvözölték a főpásztort a határon, a falunál a tanitó és iskolai ifjúság a paplaknál diadalkapu alatt az egyház lelkésze Ja kobey Károly a presbyteriummal, minek végeztével a paplakba vonult szállásra, honnan superintendens úr kedélyes magaviselete csakhamar minden ellenszenves indulatot száműzött. — A canonica visitatio szokott módon jun. 12 és 14-én véghezmenvén s az egyházban a lelkész sikeres működésének bizonyítványait látván, valamint a híveknek az autonom egyházhoz szilárd ragaszkodásáról meggyőződvén és őket abban továbbra is megerősítvén, főpásztori munkájának gyümölcsét abban aratta, hogy az iránta ellenszenvvel viseltető lelkész, szeretete és főpásztori hü működése által teljesen lefegyverkeztetettnek nyilvánitá magát öt „I s t e n emberének" nyilatkoztatta, s az autonomiához való ragaszkodást az e.kerület és esperesség valamint annak elöljárói iránt az engedelmességet nyilván fogadta és határozottan megígérte. Igy alakulván a dolgok s jun. 15-én a rákosi leány-egyházban is végezvén az egyházlátogatást, még az nap Vizesrétre vette Jolsván keresztül útját, hová a nandzásiak lelkészök élén tömegesen kisérék. Aliff ért superintendens úr a jolsvai határszélre, már ott állt a jolsvai fényes bandérium és több kocsi üdvözletére, bennt pedig fényesen várta Maiéter Ede úr az iskolai ifjúság, a presbyterium a felügyelő élén és a dalárda, mely „Isten áldd meg a magyart'1 énekléssel tisztelgett. A paplak előtt diadalkapu volt felállítva, az udvar valóságos virágos kertié volt átalakítva, s a paplakban pedig ozsonna rendeztetett, szóval az egyházhívek elhalmozák superintendens urat szívességgel. Még az sem volt elég a lelkes jolsvaiak részéről, kiknek lelkészök velünk mint kerületi jegyző működött, hanem mind a bandérium, mind az egyháztagok elkisérék superintendens urat egész Vizesrétre s csak esteli 10 órakor válták meg tőle. Jolsván túl üdvözöltetett superintendens űr Lubenyiken a chittnyói lelkész Tomcsek Sámuel által, Vizesrét határán Mihalik Pál Koburg herceg főügyésze és egyházi felügyelő, a lelkész és iskolatanitó által az egész egyház jelenlétében. Egyházi látogatása superintendens úrnak nem sok örömöt hozott mert az egyház ügyeit a lelkész hanyagsága miatt rendetlenségben találta, azonban a tanulók vizsgája kielégitetle, lelkes felügyelője pedig ki most vette át a kormány rúdját biztosította hogy rövid idő alatt teljesen rendbe hozza az egyház ügyeit. Jun. 17-én d. este felé Nagy Röce várta superintendens urat körébe, hová menetében öt nemcsak a vizesréti bandérium, elöljárók és más egyháztagok kisérék hanem ismételve megjelentek kisérelük a jolsvai bandérium és egyházhívek is. Kiindulván csak hamar találkozánk a nagyrőcei számos és fényes bandériummal, a haláron felállított diszkapu alatt, melyen a magyar felirat voll: „Ü d v ö zlégy főpásztorun k." Üdvözölte az egyház felügyelője IC a 1 i n a György, a városban szinte diszkapu alatt egy fehér ruhába öltözött leánysereg élén két leány, a paplak udvarán a lelkész az összes egyházzal, mit aztán követett a tanárok városi elöljárók és céhek tisztelgése. Jun. 18-án a vizsgák tartatlak, melyeken Hlavács Sámuel de különösen a 70 évet meghaladott és érdemekben megőszült Hudacsek Mátyás tüntette ki a tanítványok szép előmenetelével magát, kinek szivében azon forró óhaj él, hogy pár év múlva 50 éves jubilaeumát ülhetne még meg, aztán a vén Simeonnal szívesen vesz búcsút a világtól. — Jun. 19-én vasárnap levén, ünnepélyes istentisztelettel az egyházi canonica visitatio tartatott s üdvözletük ezen tárgyból: „mit javasol Isten lelke nektek" könyv nélkül oly kenetes beszédet tartott, hogy az minden szívet lekötelezett az egyházszeretet és autonomiához való ragaszkodásban, mindenkit megerősített, és örökre feledhetlen marad. Az egyházlátogatás, miután minden rendben