Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-08-07 / 32. szám

volt, s az egyházi tőkék kezelése, mely körülbelül 30,000 frtra rúg o. értékben, szinte dicséretesnek találtatott, délutáni félháromra befejeztetett, mire legalább 100 teritékü fényes közebéd következett, melynél az áldomáspoharak szünet nélkül viszhangzottak, s a vendégkoszoru jó kedély és baráti beszélgetések közepett estig maradt együtt. Díszítették a közebédet számos vidéki és jolsvai urak különösen azon okból, mert itt volt a határ, a hol superintendens úrtól búcsút kellett venniök, mit őszinte áldáskivánások közt meg is tevének. A következő két napon a nagy-rőcei szláv gymnásium canonica visitaliója történt meg, melynek partfogósági gyűlésén üdvös rendszabályok tétettek az ügyvitel és kormányzatra nézve, de hogy vizsgája miként ütött ki arról jelentést nem tehetek, mert a rozsnyói canonica visitatio következvén egyházamba kellett távoznom. Ezután még a hosszuréti és garami egyházlátogatás állott superintendens úr előtt, miről annyit hitelesen tudok, hogy bár a lelkész nem akart az ünnepélyes elfogadásra előkészületeket tenni, a hívek mindent megtettek, hogy szégyent ne valljanak és más egyházak által háttérbe ne szoríttassanak. Innen a vereskői leányegyházba távozott, melynek gondnoka P á k k Pál hercegi tiszt superintendens urat a Javorina hegycsúcson, Mauhs főorvos pedig Vöröskövön az egyházhívekkel egy diszkapu alatt üdvözölte, melyről a főpásztor szemeibe aranyozott betűkkel „Willkommen" felirat csillogott. — Superintendens úr ide való kirándulásának rövid időn azon üdvös és áldott eredménye lesz, hogy az anyaegyháztól igen távol eső leányegyház hívei levita állomást hoznak létre, s igy mind magok, mind pedig gyermekeik az Isten országának hitteljesb és buzgóbb tagjaivá válandnak. Junius 25-én superintendens urnák Rozsnyóra való utazási napja, s azt hivé, hogy 4 heti fáradalmai után kényelmesen és minden gondoktól menten fog utazhatni. E hiedelmét azonban csak hamar meghiusulva látta, mert a csuntava hegy bércén már ott várta a dobsinai egyház küldöttsége Gömöry Pál egyházi jegyző szíves üdvözletével, a hegyről leszállva üdvözölte diszkapu alatt Dobay Vilmos Koburg herceg vasöntödéjének tiszteivel, a városban a lelkész Linberger István és Gál János felügyelő a presbyteriummal, Fáby városbíró a tanácsnokokkal, mire aztán közebéd következett, melyre minden egyházi és városi elöljárók presbylerek és képviselők hivatalosak valának s a lelkész felköszöntésében a dobsinai polgárokat azon anyakönyvi kimutatással lepte meg, hogy superintendens úr édes atyja ott született s igy superintendens úr dobsinai polgár fia, mire aztán szűnni nem akará „Glük auf" (bányász éljen) volt a válasz, s reggelig tartó együtt múlatás a következmény. Dobsinát superintendens úr délután 4 órakor S z o n-I a g h Pál esperességi felügyelő Hoznék Náthán alesperes és számos dobsinaiak kíséretében elhagyván, Oláhpatakon, Alsó Sajón Weszvecsésen és Betlérben mindenütt ünnepélyesen fogadtatott és üdvözöltetett a lelkészek által, sőt Alsó Sajón és Betlérben diadalkapuk is állíttattak fel, bár ezen egyházakon csak keresztül utazottt. Betlér innenső oldalán várta superintendens urat a rozsnyói bandérium és egyházi küldöttség számos kocsival Krausz Lajos üdvözlete mellett, a városnál fogadták öt a városi kar, a fögymnasiumi ifjúsággal Krammarcsik Károly szónoklatával; az elemi tanítók az elemi fiuk és 75 fehér ruhába öltözött leánynyal, kiknek nevében superintendens urat Gyürky Irma fogadta, és a különböző céhek, mindannyian zászlókkal díszítve. Innen megindulva Sziklay Ede iskolai felügyelő úr házához kisértetett superintendens úr, hol öt a kapuban 75 fehér ruhás nagyobb leány élén Stech Irén üdvözölte, s útját virágokkal hintve vezették szobájába. Tisztelgett azután még superintendens úrnál azonnal az öt váró presbyterium S t h y m m e k Soma felügyelő, a református leányegyház H a u g Antal segéd lelkész szónoklata mellett; este pedig '(,10-kor következett az éjjeli zene, az iskolai ifjúság részéről, melynek lelkes szónoka Marko Sándor Vlll-ik osztálybeli tanuló volt. Másnap vasárnap reggeli 9 órakor az egyházi látogatás vette ünnepélyes istentisztelettel kezdetét, melyre superintendens urat a presbyterium és esperességi küldöttség kisérte, a lelkész a templom ajtajában üdvözölte, s templomi ülőhelyére vezette hol a 150 fehér öltözékü leány az oltár körül volt szép rendben elhelyezve. A templom zsúfolásig tömve volt, s miután a rendes prédikáció és katechizatió megtörtént a férfi dalárda remek éneklése mellett superintendens úr az oltár elébe lépett s a gyülekezethez oly megható beszédet tartott, mely szíveket nyert és sok szembe könyeket csalt, midőn az atyák szenvedéseit élénk ecsettel rajzolta, és a protestaus egyház iránti hü ragaszkodást és jogai és szabadságai mellett való hü őrködést kitartást, buzgóságot és áldozatkészséget ajánlott. A lelkes beszéd által előkészülve levén a hivek, kezdetét vette a szoros értelemben vett egyházi látogatás, mely délután egy óráig tartott, s hátramaradt része julius 3-án fejeztetett be. Lefolyása alatt alkalma volt superintendens úrnak az égyházban uralkodó jó rend, vallásos buzgóság és áldozatkészségről meggyőződni, a mennyiben öt év alatt legalább 10,000 frt. önkénytes adomány hozatott az egyház oltárára áldozatul. — Az egyházlátogatás 1-sö napján mintegy 150 frt. értékű közebéd fejezte be a teendőket, melyet számos vidéki úr tisztelt meg jelenlétével, fűszerezték azt a jó kedv, az élces pohárköszöntések özöne és azon jó tett, hogy egy szegény szorgalmas tanuló felsegélésére 30 o. frt. nyújtatott. Junius 27 —28-án a fötanodai vizsgák tartattak, melyeken a tanulók általában gyors világos és pontos feleletök által örvendeztették meg superintendens urat, ki legtöbbnek közülök maga adta a kérdést, minek következtében részrehajlás vagy kedvezés épen nem történhetett. Superintendens úr a tanítványok készültségét s a tanárok szorgalmát illetőleg teljes megelégedését nyilatkoztatta. Junius 29-én a három elemi osztály vizsgája volt napi renden, melyek közül Wittchen Amália