Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-12-18 / 51. szám

ti, kik a szeretetet, békét, törvényes - felsőbbség iránti tiszteletet prédikáljátok, szavaitok megcáfolására a legszentebb ügyben magatok alkalmat adni nem fogtok. A nép vézetöi utan indul, a ti feladatotok azt a rend s egyetértés szent temploma felé vezetni. De bizunk tolnai hitrokonink evángyélmi buzgóságába, v állásos lelkesedésébe ; az a nép, mely vallásszeretetre, egyházaérti áldozatokra nézve példányképül áll kerületünkben, az a nép, mely másfél század óta jó és balsorsunknak hü részese volt, mely protestáns szilárdsággal állt meg a közel múltban egyházunk felett elviharzott kísérlet napjaiban ős alkotmányunk s törvényei mellett, az a nép megfogja az egyházkerület szavát érteni, s természetes józan eszének világánál át fogja látni, hogy neki nemcsak a sz. lőrinci altanoda által nevelt néptanítókra , hanem lelkészekre is van szüksége, és ha meleg karokkal öleli át lőrinci iskoláját, bizonyosan nem fog elfordulni Soprontól, mint nt. Sehneiker űr talán egy kissé elhamarkodott jóslattal fenyegetödzik, Tovább követve a cikk fonalát, mint lelkesz, törvénytudó ugyan nem vagyok, azonban felvilágosítással szolgálhatok mégis nt. Sch. urnák azon kérdésére, illetékes e a zalai esperességi törvényszék az itélethozásra ? Igenis illetékes, és pedig tiszta egyházjogi és szerkezeti szempontból. A zalai törvényszék néma tolnai esperesség ellen való itélethozásra küldetett ki, mint cikkíró hiszi, hanem a hátramaradásban levő tolnai egyes gyülekezeteknek törvény útján leendő kötelezésére, miután azon hátralékok behajtását maga az illető tolnai esperesség, a törvényes rend és kötelességének mellőzésével, már évek óta megtagadta. Távol továbbá, hogy törvényes kérdések megfejtésére illetékesnek tartanám magam, megfelelhetek nt. cikkíró feltett három kérdéseire. Az elsőt illetőleg, igaz Tolna Soprontól a távolabb eső megyék egyike, de kérdezem, nincsenek e többi esperességeink is szinte távol, vagy a többi 10 egyházmegye összecsoportosulhat-e mind, a kerület legszélsőbb nyugoti sarkán levő soproni főtanoda körül? Ez helyi kedvező vagy kedvezőtlen viszonyokból ered, s ily helyzetben a hátrányt a kerület igazságosságának kétségbevonására beszámítani nem lehet. A második kérdésre bevallom, hogy az osztó igazság ugy hozná magával, miszerint valamely testület a határozatok hozásánál azon mérvben folyjon be, a mely arányban a szükségesek fedezéséhez járul, azonban, miután egyházszervezetünk esperességeinket egyenlő szavazattal ruházta fel, ezt ismét nem lehet a kerület igazságtalanságául felróni, s a mennyiben sérelem, csak zsinat állal lesz orvoslandó. Azon harmadik kérdésre pedig „pártoskodás e a tolnai emlékirat," véleményem szerint nem, de igenis nagy ellenszegülés, azt pedig semmi erkölcsi testületnek a rend és törvény veszélyeztetése nélkül eltűrni nem szabad. Igaz ugyan, hogy a nagytekintetü elnökség béketűrést tanúsított, mert alkalmat akart adni, hogy a tolnai esperesség a dolgot valódi protestáns szempontból felfogva — eleget tegyen kötelességének, remélvén hogy az idö elveszi a szenvedélyek élét! miután azonban ezen egyházi szelídséget jelző eljárás a tolnai egyházmegyét még inkább felfokozódó ellenszegülésre bátorította, a főt. ker. elnökség talán mélyen elszomorodva, de a kerület határozatának mégis érvényt szerezni,, ugyhisszük hivatalos feladatának ismerendi. Lehetetlen hallgatással mellőznöm nt. Sch. úrnak, azon állítását, mintha kerületünk felelt egy hatalmas — uralkodó párt léteznék, melynek Gélja centralisatio. Megmagyarázhatatlan, hogy az, ki alaposan ismerheti egyházi intézményeinket, a midőn szervezetünk a legszélesebb domocraliai alapon nyugszik, — a centralisatio rémképével törekszik rémülést idézni elö. De ha történnék is ily kísérlet, minővel kerületünkben nem találkoztunk, nem tulajdon gyengeségünk, részvétlenségünk volna-e oka, s nem öngyávaságunkat bizonyitaná-e az ? Egyházi terünkön, hol az ügyek nyilvánosan tárgyaltainak, hol mindenki, ki elég szellemi erőt — s tehetséget érez magában, szabad befolyást gyakorolhat, hol a határozatokat többség véleménye állapítja meg, — ott hatalmi túlterjeszkedés, olt uralkodó párt nem lehet, ott győzni fog mindig a mi jobb, a mi törvényes, Azonban ha azt a többséget, mely gyűléseinken néha-néha önök egyéni nézete ellen hozza a végzést nem veszik önök kerületnek, egy hatalmas centralizáló pártnak bélyegzik, kérdem, hol lesz akkor a kerület? minden józan alkotmány elve hódolni a többségnek, azért nem tehetem fel Sch. esperes úrról, hogy ezt ugy a mint irta hinné is; a félt centralisatio által csak homályban akarja inkább feltüntetni kerületünket. Mélyen leverő, elszomorító az is, midőn a legborzadottabb néven elnliti azon fizetéseket, melyekkel híveink anyaszentegyházunk szükségeinek fedezéséhez járulnak, azokat „a dónak" az azt kezelőket pedig „adószedőknek" s a „kerület szolgáinak" nevezi. E címeket csak keserűség adhatta, vannak azokra más nevek is. Mit protestáns ember egyházának ád, nem adó az, hanem nemes áldozat. Talány marad előttem, mit értenek önök az alatt, hogy a hadi szerencsét már is részökre hajlani látják? Önök vagdalóznak, sujtnak a kerület felé, de ez mint önök felett álló, törvényt és igazságot szolgáltató hatóság nem ereszkedhetik le önök "küzdterére, s mivel ekképen önök senkit sem látnak magok előtt, azt hiszik: győztek már. A mi a kiegyezkedést, békekötést illeti, ugy véljük annak helye nincs. A kerületnek, mint kormányzó testületnek, bármelyik ellenszegülő tagjával alkudozásra lépni, erkölcsi tekintélyének, alkotmányos rendszerünknek megrenditése volna. Nem tudom átérteni Sch. úr kifejezését, midőn azt mondja „a tolnai esperességben tanodai pénztár van ugyan, de ezt nem a kerületnek köszönhetik, de közpénztárnak se hire se hamva." Ugy látszik nt. cikkíró úr azt hiszi, mintha a kerületnek volna kötelessége Tolnába esperességi pénztárakat szervezni ? Ezek ulán érzékenyen panaszkodik,