Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1864-12-18 / 51. szám
ki a kerület külön összeget, melynél Tolnamegye ne legyen megróva. Nagy téveszméje ez értekező esperes úrnak, mely a tolnai egyházmegyét egyenlő állásponton látja a kerülettel, pedig neki okvetlen tudni kell, miszerint a superintendentiának, mint a kerület kebelében létező gyülekezetek egyetemének, csak egyetemes érdekei — közös céljai — közös intézetei vannak, melyek közerővel, közmegállapodás útján tarttatnak fenn. ily közös célja és szüksége a superintendenliának a soproni kerületi főtanoda, melyhez, miután a prot. egyházból önmagából kell kiteremteni a fentartó éltető anyagi erőt, minden esperesség a közhatározat alapján elfogadott kulcs szerint járulni köteles. Ezért elveszti élét azon állítás mit Sch. ür oly erősen hangsúlyoz, hogy Tolnának bőségesen kijutott az osztályrész az egyházi adózás terén; mert ha a tolnai egyházmegye többel járul egyházi szükségeink fedezéséhez mint espereségeink némelyike, ez a megye n agyságában talál magyarázatot, és igy Tolna csak •a szigorú igazságnak tesz eleget, ha lerója rendesen kötelmeit, de érdemül s előnyül állítni fel a fizetés nagyságát részéről nem lehet. E téves felfogása Sch. úrnak idézi elő a másikat, midőn azt tartja igazságosnak : mivel Tolnamegye jelentékeny Összeggel járul kerületi közcélokra, a kerület is viszont sz. lőrinci altanodájának fentartásához egyetemesen járulni legyen köteles. Feledi azonban értekező esperes úr, hogy soproni fötanodánkat fentartani az egyházmegyék közös érdeke, közös szüksége, mint a kerület egyetlen magasabb intézetét, mig s z. lőrinci altanoda, bármennyire való is annak szüksége, csak egyes esperesség helyi érdeke, melynek segélyezésére többi megyéinket, ha azok azt megtagadták volna, kényszeríteni jogi szempontból nem lehetne. Különösen most, midőn népünkre nehezedett közadózási terhek s egyházi fizetések miatt gyülekezeteink ereje s buzgósága ugy is legvégső fokra juttatva van, hová jutnánk, ha ily elvek alapján a kerület kebelében létező több ily altanodák, minő a kövágóorsi — győri — kőszegi — felső-lövői, hasonló subventiót követelnének a kerülettől. Ezek azonban, nemcsak i'y követelés jogosultságára nem hivatkoznak, söt jóllehet magok semmi gyámolitást nem kapnak, mint szerető testvérek mégis készséggel szavazták meg a sz. lőrinci altanoda 600 osztrák forintnyi évi segedelmezését. Megtett a kerület mindent, mit korlátolt anyagi viszonyai mellett csak tehetett, tolnai testvéreink segélyezésére, azért igazságtalanul sujttatik hideg részvétlenség vádjával. Átadott a kerület a sz. lőrinci altanodának először 2500 forintot pengő pénzben, mint állandó alapítványt, azután megszavazott évi segélyül 600 o. é. forintot, végre átengedett a tolnai esperesség által soproni tápintézethez évenként fizetendő 55 mérő gabonából 15 mérőt. Hogy ama 2500 forintot Sch. úr a deperditákba sorozza, ez súlyos vád a tolnai esperességben azok ellen, kik az ügyek élén állván azt veszni hagyni, vagy erőtlenek, vagy hanyagok volnának, rnert'tolnai buzgó népünk s erős gyülekezeteink között egy sincs, mely a megállapított általános kulcs szerint rá kivetett mennyiséget ugy meg ne birná, mint megbírják s teljesitik azt más és kevésbé kedvező helyzetben levő esperességeink gyülekezetei. Tekintve már most ezen összegeket, tegyünk arányosítást a tolnai esperesség évi fizetése és a közt, mit a kerület annak nyújt. Tolnamegye fizet évenkint a soproni fötano.lához 1500 frtot, a kerület ád a sz. lőrinci altanodának 600 frtot, ehhez adva az alapitványnyal átengedett 2500 frt évi kamatjait, leiét teszi azon összegnek mii Tolna évenkint befizet, dacára, hogy az első közös, mig az utóbbi helyi érdekű intézet. A soproni tápintézet segedelmezésére szükséges gabona kivetésnek genesisére minthogy nt. Schneiker úr szerint a kivetés még 1810-ik évben történt, félszázadon túl most teljes biztossággal visszamenni nehéz feladat volna; de meglehetünk győződve, hogy atyáink egyházszerkezetünkhöz hiven, a méltányosság és testvérszeretet lelkétől vezéreltetve igazságosan intézkedtek, mert e részbeni intézkedéseken az egy tolnai esperesség leszámításánál, minden megyénk mai napig és megnyugszik. De tegyünk itt is arányosítást az átengedett 15 mérő gabonába, vájjon a tolnai befizetésnek nem egy harmadát adta-e a superintendencia sz. lőrinci altanodának segélyül akkor, midőn a soproni tanintézetben 300-nál több, a sz. lőrinciben 30 ifjú nyer oktatást. Kérdem nem kétségbevonhatlanul jelezik-e az adatok a kerület részvétét, segélykészségét Tolna iránt. Es mit tesz a tolnai egyházmegye ? E lapok 45-ik számában közzételt memorandumot küldi be pápai kerületi gyülésünk elé, — s midőn a kerület, e minden protestáns szellemet és jellemei tévesztett memorandumra, egy a tolnai gyülekezeteinkhez megküldendő, helyreigazító felvilágosítással akar s fog felelni, -- nt. cikkíró a kerület ez atyáskodó ejárását „Thun féle felforgató néplázitó, alkotmányellenes" nevekkel illeti. A tolnai memorandum nyílt jeler azon ellenségeskedésnek, mely ott a kerület ellen régóta szitva van, de csak az idei pápai gyűlésen tört ki az ellenszegülés alakjában, emiitett memorandum által. Nagyt. esperes úr! azok a sötét cimek, melyeket kegyed a kerület határozatára mond, sértő vágások, s netaláni elnézések bizonnyára a kerület legnagyobb tiirelemerényót tanusitandaná, azonban fekete árnyat vetnek azok az elmondóra „a pap r a" ki esküt tön törvényes felsőbbségének engedni, s valamint ezt, ugy törvényeit is tiszteletben tartani, kinek magának őrként kell állni törvényeink sorompóinál. Az emlékiratot kerületünk elküldendi Tolnába ! Azon atya szól abban, ki megsértő gyermekét is a szeretet melegével öleli. Bizunk is tolnai lelkésztársainkba, kikről kegyed esperes úr annyi kegyelettel szól, midőn nékik, mint a lőrinci iskola növendékeinek, erkölcsi kötelmökül állitjai fel annak pártolását; azoknál bizonnyal számithat ily kegyeletes hálára soproni főtanodánk is, mennyiben majd mindnyájan ezen intézetben nyerték magasabb kiképeztetésüket, s mindnyájan részesültek jótéteményeiben. Bizunk bennetek lelkésztestvérek, hogy elismeritek hivatástokaty .
