Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1864-12-18 / 51. szám
jönnöm, miként ha az irodalmunkban szaggatottan megjelent philosophiai dolgozatokat (s nem rendszereket), megakarom ismerni, elébb a bölcsészet világirodalmában kell magamat tájékozni, hogy nyomára jöhessek a forrásoknak a melyekből ezek csergedeztek. r Es igy vagyunk a tudomány minden ágával. Ugy-liogy fájdalommal kell kimondanom: tudományunknak történetéről nem is szólhatunk, legfölebb tanultságunk történetéről beszélhetünk. Azaz, azt Írhatjuk össze, hogy miként jártunk az idegen népekhez iskolába, hogy tanultuk be tudományukat, és hogy mondtuk el idehaza. De a tudománynak önálló műveltségünkben gyökeredzett, s azért onnét kiinduló, cgybefüggésben előhaladó, tehát valódi történeti kifejlődéséről még nem beszélhetünk. Ha mi e téren nálunk történt, az a külföldön keletkezett szellemi mozgalmaknak egy-egy hullámvetése volt. Es ennek oka egyfelől tanodáink fölebb kimutatott hiányosságában van, másfelől legmélyebb alapja a tudomány iránti az az érdekeletlenségünk, a mi miatt a tanodában hirdetett eszmék benmaradnak az iskola falai között, a könyvben leirt gondolatok maradnak a papiroson és nem elevenittetnek meg az elmék tevékenységében. Mind e nehéz körülmények együttesen idézték elé Íróinknak is azt a nagy vétkét, hogy szemeit mindegyik csak a külföldre irányozta, és nem igen gondoltak rá, hogy hazai elődeik munkáját folytassák, s ez által az eddig kifejlett tudományos köztudatot (?!) képezzék tovább. Ezek belátásom szerint tudományos életünk hiányának a legfőbb alapokai, belőlük következik a többi. Valaki azt vethetné szememre, hogy csupán saját gyarlóságainkat tártam föl, mig haladásunknak szerencsétlen külkörülményeinkben alapuló akadályait figyelmen kivül hagytam. Tudom, azokról hallgattam, részint mert kénytelen voltam vele, részint mert nem szeretem a tehetetlen sopánkodást. A mi hibáink önmulasztásainkból és tétlenségünkből származnak, azokat akaratunkon áll kijavítani is, de a nem magunk által előidézett, s kivülöttünk álló bajainkat vagy épen mivel kivülöttünk állnak nem áll hatalmunkban elháritani; vagy ha igen, azt is csak megsokszorozott ön benső tevékenységünkkel, annál megfeszitettebb előre törekvéssel győzhetjük le. Tollam vonásai tán néhol erősek voltak, de meggyőződesem szerint a valósághoz hűvek, s azért nem igaztalanok. Hiányzó, de nélkülözhetlén önálló tudományos műveltségünkért szóltam, mert mikint az egyesre, még sokkal inkább egy nemzetre, s testületre a leglealázóbb szolgaságnak tartom azt, midőn az idegenek eszének járszalagán vezettetik. A legszégyenteljesebb és veszélyesebb függése egy népnek ha szellemi önállótlansága, tudománytalansága kényszeríti más népek hatalma alá. — A szabad szellemnek a szerencsétlenség bilincseit elviselni dicsőség, a tudatlanságét gyalázat. Valahára ideje már, bogy alárendelt szolgai szerepünkről önállóságra, de önálló értelmiségre, önálló tudományosságra jussunk, ha korunk polgárisodásában élni és számítani akarunk. Sokat szólhatnék még, sokat elhallgattam, de már sokat is tűnődtem, ha méltónak találják gondolkozzanak róla és szóljanak hozzá mások is, a tárgy talán megérdemli. Molnár Aladár. ISKOLAÜGY. AZ OLVASÁS-TANÍTÁSA tekintettel a külömböző tanmódokra. A külső-somogyi reform, egyházmegyei egyik — úgynevezett balatonmelléki — körlátogatói járásban oclober 27. 1864. tartott tanítói értekezleten olvasta Fábián Mihály, az öszödi reform, egyház lelkipásztora. (Folytatás és vége.) 2. Mielőtt a betűk ismertelése elkezdetnék: az ehhez előkészítőül szolgáló térviszonyok, és írásjegyek, vonalak ismertessenek meg ; még pedig olvformán, hogy nemcsak maga a tanitó írja, hanem a gyermekekkel is íratja, s csendes önfoglalkozás anyagául feladja. A terv iszonyok ismertetése főleg abban áll, hogy a gyermekek jól értsék és megkülönböztetni tudják ezen kifejezéseket) jobb, bal, jobbra, balra, jobbról, balról; mellett, melle, mellől; előtt, elé, elöl; fenn, alatt; felül r öl, alól.