Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1864-12-11 / 50. szám
azonban azok ugy sem rúgnak, de ha rúgnának is ; — s ha azon másfélszáz millió forint, melyet az angol kormány évenkint a hadsereg tartásra igényel, ilyen intézetekre — a nevelésre — kelne el; — de mindennek megvan a maga ideje. — Az angol kormány pedig a mint a mai nap van, még minden tökéletlensége mellett is fellebb áll mint a legtöbb hasonlója a continensen. Sajnálom, hogy ezen hiányos jegyzetek mellett nem kiildhetek valami érdeklő újságot, — de az idevaló lápok most annyira el vannak az amerikai kérdéssel foglalva, hogy hazai dolgaikról — legalább mi az egyházat illeti — majd egészen megfelejtkeztek. — Részint ők örülnek annak, hogy Lincoln isinéti megválasztása által a feketék rabszolgaságára mintegy ki van mondva a végitélet, — részint pedig jajgatnak azon, hogy annak executiója még a fehérek ezerjeinek életébe fog kerülni. Sarkady Károly medicus. LONDON, nov.-ben. Az „Augsb. Alig. Zeit."-nak írják Londonból: Colenso pöre ugylátszik hamarább lesz eldöntve, mint közönségesen várták. A püspök fólebbezésének a titkos tanács birói bizottsága előtti tárgyalása dec. 12-re van kitűzve. Az elvek, melyek szerint e legmagasabb törvényszék az Essayisták pőrében itélt, valószínűvé teszik Colenso pőrére nézve is a kedvező eldöntést. A bevádlott két Essayista fölmentése azonban csak jeladas volt ama fanatikus izgatásra a papság között, mely nemcsak hogy még mindig tart, hanem mind jobban behatolt az élet minden viszonyaiba és minden kétes orthodoxiáju egyénnek kicsinyes és gyűlöletes társadalmi üldözésére vezetett. Ezen ízetlen látvány mutatja legjobban, mily igen szabadtalan lehet az ember a legszabadabb törvények alatt is. Közszokás, előítélet és társadalmi befolyás sokkal veszedelmesebb zsarnokságot gyakorolnak mint a legszabadtalanabb államalkotmány. A legviszásabb benyomást teszi e fanatikus izgalmakban a többszörösen bebizonyult tény, hogy a politikai pártvezérek e vakbnzgóságot zászlóikhoz csatolni és a butaság és türelmetlenseg hatalmából kincselni törekednek. Tegnap tartott ,,az oxfordi egyházkerületben lévő kisebb papi jövedelmek öregbítésére alakult társaság" egy meetinget az egyetemi városban. Mit akar tulajdonképen e társaság, elég világos. A társaság elnökének, az oxfordi püspöknek nézete szerint a vállalat igen szorgos, miután középszámitás szerint egy lelkésznek évi jövedelme nem rug többre 270 fontnál, azaz 1800 tallérnál. Ez valóban irtózatos ! Vájjon igénybe vennék-e a mi szegény papjaink, kik pedig többet is tanultak többet is dolgoznak angol paplársainknál a nyilvános jótékonyságot ilyen jövedelem mellett? Kötve hiszem — de az anglican egyház papjai ,,gentlemenu -ek, és kell hogy társadalmi állásukat mint gentlemenek fentarlsák vagy, a mint a püspök mondá: „kell oly helyzetben lenniök, hogy a Squire (földesűr) rajtok túl ne tehessen." Érdekesek voltak azj e meetingen tartott beszédek. D i s r a e 1 i, ki az orthodoxia segélyével nemcsak mennyországba, hanem Downingstreetbe is törekszik eljtuni, nem mulaszthatá el az alkalmat, hogy a 270 font évi jövedelmű papoknak magát ajánlja és támogatásukra érdemes voltát ,,a kritika elvén alapuló párt" ellen tartott dühös philippika által akarta bebizonyítani. A kritika — igy mondá — kétkedő s ennélfogva iszonyatos következésekre vezethet, és utoljára az inspiratiot elvben, a csodákat gyakorlatban elvetheti. Azért is azt kívánja, hogy a kritikusok az egyházból taszíttassanak ki. *) — A gyarmatok ministere, Cardwell űr nem bocsátkozott theoloigiai vitakérdésekbe, Angolország dicső voltának sokkal veszélytelenebb themáját tárgyalta. Midőn a párizsi béke után — mondá — az európai fejedelmek Angolországot látogatták meg, egyikük ugyan e teremben azt nyilatkoztatá: „Angolhon oly ország, hol én szegényt nem láthattam ! !" Hová tette ama fejedelem szemeit, nem tudjuk. TÁRCA. TEMPLOMSZENTELÉS. Galambokon Zalamegyének egyetlen helvét hitvaliásu kis egyházközönségében f. hó 6-án ültük hitrokonink templomszentelési örömünnepét. — Bár nevezett gyülekezet, távol esik a belső somogyi egyházmegyének, melyhez tartozik, legtöbb pontjához ; távol különösen a jelenlegi esperes lakhelyéhez : mégis szives volt megjelenni a felszentelési ünnepélyen nt. Halka Sámuel úr, egyházmegyénk uj esperese, s megnyitván az uj templomot, az Atyának és a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, végzé benne a legelső igehirdetést. — A templomba be nem férhetett szép számú közönség előtt pedig a szabadban, szobi lelkész t. Kovács József úr hirdetett el nem avuló evangyéliomi igazságokat. Az uj templom megnyitását megelőzőleg helybeli lelkész t. Szilágyi Gábor úr vett búcsűt meghatottan és meghatóan a régi fa templomtól, mely az újnak felszenleltetése után, mint már közhasználatnak visszaadott helyiség, testi *) A Times erre e beküldött levelet közli: „Sir ! Azok, kik Disraeli űrnak Oxfordban tapsoltak, alkalmasint nem ismerik „Bentincks János lord életirását" ugyan e gentlemantől. Ebben a 489 1. következő hely olvasható: Ha a zsidók nem eszközlik a rómaiaknál, hogy Urunkat megfeszítsék, hová lesz az engesztelés és váltságmü? De az emberi szellem el nem viselheti, hogy minden idők legnagyobb tette emberi akarattól, függő letl légyen. Krisztus feláldozói szintúgy praedestinálva voltak, mint az áldozat, és a zsidók szent faja adta mind a kettőt. Lehetett e bün, a mi az összes emberiségnek örök örömöt biztosított, a mi a sátánt meggyőzte, s a paradicsom kapuit megnyitotta ? Ily tétel beszennyezné és megtámadná hitünk és reményünk alapját. Nem szabad embernek törvényt tartani ily cselekvény fetett : tisztelet és remegő háladatosságban fejet kell hajtani." Igy ir Disraeli! nem ismeretes előttem, hogy valamely Essayista igy emelt volna szót a fatalismus mellett, M. A.
