Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-12-11 / 50. szám

táplálkozás végett fogadta be a lelkiekkel elégedett vendégeket s az egyház előjáróif. Sajnálni lehet, hogy templomaik épitése s berendezésénél gyülekezeteink feleslegesnek tartják az ily építkezések feletti őrködésre hivatott egyházi felsőbbség tanácsát és befolyását, s régi rosz szokás szerint, épitnek költségesen, szűken célellenesen. — Midőn a különben dicséretes önbizalomnak e hibás s épen a magokban túlságosan bizakodókat és azok utódait kárral sújtó kinövését tudósító ez alkalommal is el nem hallgathatja: méltánylattal emlékezvén meg a galamboki elszigetelt kis gyülekezetnek diszes uj temploma felépilhetése végeit hozott áldozattételeiröl: óhajtja hogy mint temploma hegyen épült, ugy az építtetők is legyenek olyanok mint .,a hegyen épített város," mely félre esék bár Urunk szavai szerint ,,nem rejttetheték el." November végén 1864. egy jelenvolt. MISSIÓI LEVELEK DR. BALLAGI MÓRHOZ. LXXV. Utazásomat érdekessé tette egy lengyel menekült pappal s egy mivelt angol növeli találkozás. Az első miután megismert sokat beszélt nemzete állapotáról, s a papság tevékenysége s szenvedéseiről a szabadság sikeretlen vérharcaiban. Az utóbbi vallásos részvéttel tudakozódott missiónk felül, s őszinte tisztelt elismerését fejezé ki a magyar prot. egyház és nemzet iránt. 0 egészen máskép hallott rólunk, s nagyon köszöné, hogy némelyekben felvilágosítottam. Megvallom meglepett mily ismeretével bírnak az angol nők az általános nemzeti és vallási közügyeknek. Mintha a legkomolyabb férfiakkal beszélnénk oly helyes és határozott véleményt, Ítéletet hallunk tőlök közérdekű tárgyak felett; melyet azonban csak mint utazás alkalmávali tapasztalatot említvén meg: oda értem, a hol kezdenem kell vala, hogy harmadnap kellemes utazás után elértünk a fekete tengerről Konstantinápolyba vivő tengerszoroshoz, melyet Bosporus néven ismerünk. Alig lehet leírni, mily kellemes benyomást tesz a lélekre, midőn a tengerszoros mindkét partján magasan de a természet által rendezetten emelkedő hegyláncolaton messziről szépnek látszó keleti ízlésű házak, közben örök zöld ciprus fák egészítik ki a táj regényes tekintetét. Kik a föld és tengerek különböző szebbnél szebb részein megfordultak, állítják, hogy a Bosporus festői tekintete egy legszebb rithmusa a természet gazdag költészetének. A Bosporusssal, melynek hoszsza mintegy husz angol mértföld kezdődnek a Konstantinápolyhoz tartozó város részek is kisebb-nagyobb távolságban. Az európai rész, vagyis a hol legtöbb európai azaz keresztyén lakik, a Péra, melyet Stambullal a régi Byzanciummal a Bosporuson át vivő hosszú hid köt össze. Itt állt meg a gőzhajó, mert parthoz nem szabad hogy közeledjék, Az utazó a gőzösről leszállva könnyű csolnakon vitetik be Konstantinápoly utcáira csaknem, mivel a tenger egészen a házak alsó részéig játszodtatja hullámait. Mily kellemetlen a keleti nyelvek tudása nélkül itt az utazás: csak az tudja, ki megpróbálni kénytelen volt. Az itt leginkább használt nyelvek a török, görög, olasz, perzsa ; a franciát csak a miveltebbek beszélik, a némettel pedig épen kevésre mehetünk. A mi az utazónak különösen feltűnik az, hogy semminemű útieveiért nem szorongatják, szabad a ki s bejárat s ha podgyászodat megnézik, hogy nincs-e valami vámolni való: személyeddel mitsem törődnek, ki vagy? mit keresel senki nem kérdi, ezen Konstantinápoly a menekültek menyhelye, mint Amerika. Szép verőfényes nap volt, midőn Konstantinápoly keskeny utcáin félórai keresés után a már előbb is ösmert szíves atyánkfia 0 z a k ó János gyógyszertári anyagokkal kereskedő házához áldást és békét vive beszáltam; s mivel talán unalmas is lenne ha konstantinápolyi megjelenésem minden részletét, tapasztalatát leírnám, csak a tények rövid közlésére szorítkozom. Vasárnap érvén Konstantinápolyba más vasárnapig a kik Pérában Galatában s a közeli város részekben laknak meglátogattam, s örvendtem a rend és csínnak, melyet hátaikban tapasztaltam. De leginkább a nemzeti érzésnek, mely lelkökben még lángadoz. Az egy hián menekült magyarság még őrzi a hazának édes és szent nevét, s szíve fáján még virul egy-egy zöld levél jobb sorsod reményéből én nemzetem. Hol és mennyin gyűltünk össze, e lapok tiszt- közönsége előtt tudva van. Valahányszor ez összejövetelre gondolok, lelkemet mintha egy láng összecsapkodná meghevülök és elkeseredem. Nem az ifjú félénk csiiggedése a férfiú honfi bánata ez, melyben egymással remény és lemondás élet és dicstelen megsemmisítés küzdenek. Oh a távol a távol mutat igazi képet, elenyésznek az apró örömök, az ismert táj, mely szórakozást nyújtott, az ismert hang, mely lelkünket kedveseink ajkáról érinté ; csak mint egy égő város nehéz füstje egy terhes felhő látszik, melybe örömünk reményünk beolvad és elenyészik. írtam volt, hogy a hollandusok templomában gyültünk össze, mely szívességért köszönő levelet intéztem a nagy lelkű hitsorsos miniszterhez. Itt még csak annyit említek fői, hogy a hollandusok temploma ép oly egyszerű s vallási eljárásuk egyház szerkezetök is mindenben a miénkhez hasonló. Nincs miért ismételnem a konstantinápolyi egyház megalakultát. Ha egykoron örömét érjük ezen egyház fénypontja leheíend missiónknak. Oh mennyi küzdelem van csak az egyházi élet rendes megkezdéseig! 30 — 40 családot 26 gyermeket szamithatánk össze ez ideig. Sok idő kell reá mig majd minden itt lévő magyart feltalálhatunk s egjházközsegünkbe ölelhetünk. Azonban én, miután ha Isten éltet e nehéz munkának mégegyszer neki fogok, remélni merek, remélni tudok. Konstantinápolyba jövetelem egyik célja az angol s amerikai missiók megismerése s velek való szorosabb érintkezés lévén erről sokat írhatnék. Igyekeztem hogy