Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-12-11 / 50. szám

Az érmellóki egyházmegye, a takarékmagtáraknak az illető egyházakban való fölállítását elhatározta s Székelyhidon tartott f. évi sept. 21-iki gyűlésében nt. Szűcs Károly urat megbizá, hogy az egyházak és ezeknek egyes tagjaihoz a magtárak fölállítása ügyében fölhívást intézzen. A mint érmihályfalvi levele^ zönk irja, ott ez üdvös határozatnak már óhajtott eredménye lett, a mennyiben már eddig is tetemes mennyiségű gabonát szolgáltattak be e kis város lakosai és közbirtokossága az e célból emelt s tartós alapra épített magtárba dacára azon szomoritó körülménynek, miszerint az ott 3 hó óla pusztitó marhavész körülbelő! 25 ezer frtnyi kárt okozott. — Vajha minden egyház és község megértené a kor intő szózatát, s a magtárak fölállítására mutatkozó jelen kedvező időt és alkalmat saját kárukra el ne szalasztanák. (Hortobágy). KÜLFÖLD. LONDON , 25. nov. Igen tisztelt szerkesztő űr! Legyen szíves néhány percet a következő jegyzetek elolvasására szánni, melyeket — mint angol egyházi dolgokra vonatkozót -— ismét édes atyám kivánata szerint küldök. Kélség kivül az angol azon nép, mely a keresztyén vallás terjesztésében a legtöbbet fárad. — Igaz hogy általában azt szokták mondani, hogy csak a haszonvágy azon mozdító erő, mely ezen népet munkásságra indítja; de ezen vád — ámbár nem egészen alaptalan — nem mindig alkalmazható; — legkivált pedig azon egyes esetekben nem, hol a vallási missionariusokról van szó. — Nehéz ott haszonvágyat vagy efféle egoisticus indokot találni, hol valaki magát száz meg száz mértföldre hazájától száműzi oly népek közé, kik közt egy fáradozás és nélkülözésekből álló életben reá sokszor más jutalom nem vár, mint a mit azon érzet adhat néki, hogy az emberiség elömenetében ö is munkás volt. Azonban nem kell mindig az angolnak hazájától száz meg száz mértföldre távozni a végre, hogy téríteni való pogányokat találjon. — Van tulajdon szülőföldjén is elég — de sajnos, hogy sok is — olyan, ki a keresztyén vallásról úgyszólván semmit sem tud. Ezt gondolni természetesen korántsem hajlandó azon idegen ki épen az első itt töltött vasárnap reggelén kimegy a városba nézelődni. Némák itt akkor azon utcák, melyek a hat napokon keresztül majd szünet nélkül zúgtak, s melyekkel — mi a lármát illeti — még a vig Párizsnak „boulevard"-jai is alig próbálhatják a versenyt; — Eltisztult akkor az utcákról a külörnb-külömbféle vonatok tömött sora, melynek két vége a nézőhöz közeledni vagy tőle távozni látszott egyedül mint az örökös londoni köd sürüdött vagy ritkult. — Nem hullámzik akkor fel s alá azon szüntelen sietségben tolduló londoni tömeg, mely a még szokatlan idegent majd jobbra mijd balra lódította. — Alig látni most egy-két gyalog menőt a különben Iegélénkebbjutcákon, melyek ma csak délfelé kezdenek kissé megnépesülni. — De nem a gyárak irányában tartanak ma az egyes csoportok, sem a kincsekkel tele raktárak felé, — mindezek ma zárva vannak: — a templomok most ezeknek célja, melyek itt különös tiszta hangú harangok accordjai által hívják őket a buzgóság helyére. — Természetes, hogy mind ezt, s a felettébb nagy számban lévő templomokat látva, az idegen azon véleményre hajlandó, hogy itt a templomba járás — sokkal inkább mint akárhol is — általános. — De még jobban hajolna ezen véleményhez akkor, ha — az itteni szokást nem ismervén —• vasárnap egy nyitva lévő színházba találna menni. — Ott akkor nem Shakespeare drámáit hanem, — nagy meglepetésére, — a szent irás magyarázatját fogja hallani. És mind e mellett idegenünk véleménye hamis. — hogy pedig mennyire; — megfogja ő azt ítélhetni akkor, ha tudtára jön azon statisticai adat, miszerint Angliának legnagyobb városai közül 30-ban a lakosságnak 52°/0

-je s igy több félénél semmiféle isteni tisztelethelyre nem jár! Ezeknek térítésében szüntelen fáradnak a helybeli missiók; azonfelül sokszor lehet itt enthusiasta prédikátorra akadni, ki az evangéliumot az utcákon hirdeti és magyarázza, még pedig nemcsak minden fizetés és jutalom nélkül, hanem dacára azon kellemetlen tapasztalásnak, hogy néha hallgatók helyett csak nevetőkre talál. Hogy még könnyebben lehessen a szent ige hallásához jutni, ezen célból most itt proponálva volt egy lényeges újítás a templomok rendezésében, mely abból állana, hogy ezentúl azokban mindenkinek legyen fizetés nélkül is joga ülésre. Hogy ezzel mire mentek, azt még nem tudom; de kétség kivül oly féle ujitás nagyon sok és erős ellenszegülőre talált. Még — mint szinte a bibliai ismereteket előmozdító intézményt — megemlítem a keresztyén egyleteket, főkép fiatal emberek számára. — A hetenkinti összejöveteleket látogatni mindenkinek joga van, ott a foglalkozás imádság ének s közös bibliaolvasásból áll, — Az egyletnek néha kis könyvtára is van, a tagok kikölcsönözési használatára, Mind ezen intézmények kétségkívül sokat hatnak az erkölcsiség helyreállítására, de mint a baj megelőzése többet ér annak gyógyításánál, ugy azt hiszem, hogy minden londoni philantropicus intézetek közt még legtöbb jót lehet a jövőre az úgynevezett ragged schools vagy a roDgyosok iskoláitól várni, melyek a londoni szegénység rongyos gyerekeit minden fizetés nélkül testi és lelki képen mossák, — s igy ezeket a tisztaság s józansághoz szoktatván, hasznos polgárt képeznek sok olyanból, kit ha (mint eddig nagyon sokan) ezen intézet gondviselése és taniiása nélkül maradt volna : — később sem a templomi szabadság behozása, sem pedig a legjobb utcai prédikátor beszéde a korcsmázástól, vagy a zsebmetszés szokásától el nem tudott volna szoktatni. A költségek, melyek ezen philantropicus intézetekre szükségesek, szabad adakozásból kerülnek ki, — magasra