Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-12-11 / 50. szám

tához képest az összes egyházmegyék képviselőiből alakult tekintélyes küldöttség megbízatását teljesítvén, benyújtott jegyzőkönyvében a helyettes és segédlelkészeknek rendes lelkészül helybenmaradhatását tárgyazó rendszabályra nézve véleményét előterjesztette. — Mely vélemény alapján végzésül kimondatott: Egyházkerületünkben csak oly helyettes és segédlelkésznek engedtetik rendes lelkészül helybenmaradhatása, ki a) életkora 24. évét betöltötte, b) erkölcsi magaviseletére nézve feddhetlen, c) papi szigorlatokon — mind az egyházmegyén, mind a kerületen — a kijelölt tudományokból kitűnő és jeles osztályzatot nyert, d) esperességi kibocsátás — exmissio — után legalább két évig mint helyettes vagy segédlelkész működött, e) szolgálatának egész ideje alatt magát erények, hivatalbani hűség által kitüntette, f) alattomos fondorkodás, népvesztegetés hivatalvásárlás jellemsértö aljasságaira nem vetemült, g) az itt elősorolt kellékek csak egyikének hiányzása is, a helyettes vagy segédlelkészt megfosztja a helybenmaradhatási engedélytől. Most már az erre vonatkozó ügyeket a legjobb kerékvágásba látván döccenni — megnyugodtunk. Lássuk azonban mégis — mi történt? ! 1863. őszén a komáromi egyházmegyébe keblezett alistáli lelkészi hivatal megürülvén: helyettes lelkészt, — majd az üresedés rendes körözése után küldöttséget nevezett esperes úr — az imént emiitett egyházba — lelkészválasztást eszközlendö. E küldöttség előtt azonban, — melyhez csatakozott az akkorra odaérkezett egyházlátogató esperes is — az alistáli egyház azon szándékát fejezte ki, miszerint helyettes lelkészüket akarják rendes lelkészül megtartani—tisztelettel félretevén a candidatiot. A küldöttség erre nem mulasztotta el az egyházat s a helyettes lelkészt a helybenmaradhatás feltételeire figyelmeztem, mégis a gyülekezet számos tagok aláírásával ellátott folyamodványt nyújtott be a következő év tavaszán tartott egyházmegyei közgyűlésre, kérvén h. lelkészük helybenmaradhatását. — Az egyh.megyei — gyűlés hogy törvényszerüleg járhasson el, figyelembe vette s felolvasta a fentebb közlött statutumot, s ennek folytán a h. lelkészt bizonyítványainak felmutatására hívta fel, melyek — a többi pontokra nézve nem "találván ellenvetést — alapul szolgálnának az egyházmegye hozandó határozatának ; de a kérdéses bizonyítványok nom lévén kéznél — ez ügy végleges befejezése a következett őszi közgyűlésre halasztatott ] előmutatandók levén egyszersmind az alkalommal, a most hiányzott bizonyítványok is. — Eljött végre a következett őszi gyűlés, s az alistáli gyülekezet ismét előállt múltkor elutasított kérelmével, most már nem hiányzottak a h. lelkész kérdéses bizonyítványai sem, mikről elég legyen annyit megjegyezni, hogy minden dicséretre méltóságuk mellett sem birtak azon kellékkel, hogy reájuk a helybenmaradhatási engedély törvényesen kiadathatott volna! Nem! mert a kijelölt tantárgyakra nyert osztályzatok között egy ,,e 1 é g" is volt; az idézett jegyzőkönyv hivatkozott számának c, pontja pedig az egyes tantárgyakból „kitűnő és jeles" osztályzatot kiván, a g, pont pedig ezt mondja ,.Az itt elősorolt kellékek csak egyikének hiányzása is, a h. vagy s.lelkészt megfosztja a helybenmaradhatási engedélytől." Felolvastatván a bizonyítványok, elkezdődött a tusa, mely a 3—4 évi fontolgatás után született — s a most legelőször, melegében alkalmazandott stalutum elestével végződött ! Az elnökség, az egyházi fő- és aljegyzőnek erélyes magatartása, statútumaink iránt tiszteletet parancsoló fellépése — kiket négy szemközt legyen mondva, látván a helyzet tarthatatlanságát, székeik elhagyásától is kezdtünk félteni — mind nem használtak ; a szép szónoklatok — ellenére az elég világos, s minden félremagyarázást kizáró statutumnak — a helyettes lelkész részére dönték el ez ügyet. Fölebbezve lett volna ez ügy, ez ősz folytán Losoncon tartott e.kerületi gyűlésre; de az e.kerületi gyűlés névtelen, vagy a „többe n" aláírással ellátva beadott folyamodványt figyelmére nem méltatván : ez ügy ugylátszik elaludt. C?) Kérdem most már, nincs e helyén e kérdést feltenni— ismerve a komáromi egyházmegyében több tekintetekben történt botlásokat is : „Quousque tandem abutere patientía nostra ?" Nem ott állunk-e ismét a hol voltunk ezelőtt ? Ha annyira belejöttünk statútumaink ignorálásába, kár azoknak alkotásával a drága időt tölteni, s a külömben is sokfelöl igénybe vett egyházak pénztárának rovására azok kinyomatását eszközölni. Vagy ha hozatnak : ne tekintsünk se jobbra se balra, hanem tartsuk meg azokat, ezt hozza magával a következetesség. Sohase higyük, hogy az egyházak lelki nyugalma kockáztatásával történnék kérelmüknek — ily eseteknéli törvényes útra vezetése, csak ne engedjük magunkat valamely mellékes okok által félrevezettetni, s pláne hogy még olyat is mondjunk mint milyet ez alkalommal hallottunk, s mit ezúttal nem hallgathatunk el „a d j u k meg kérésüket, hisz ha megtagadjuk majd ezt meg amazt teszik!" — Végre, mivel ily eseteknél nem egyszer hallottuk a „szavazzunk" indítványozását: egész tisztelettel csak annyit jegyzünk meg: méltóztassék a consistoriumnak ott szavazni, hol annak helye van, p. u. peres ügyekben, vagy hol irott törvény hiányával vagyunk; de a hol ilyen van, csak legjobb lesz a törvénynél maradni. Bizton meggyőződhetik a tisztelt olvasó a felöl, miszerint nem valamely ezúttal háttérbe szorított érdek panaszkodik jelen felszólalásban, s hogy azok mintha valamely leckéztetni akaró szándék következményei volnának, de ugy vagyunk meggyőződve, nincs megtiltva nyilatkozni azon érzületnek, mely ez egyházmegye több tagjainak kebelében él, melynek jelszava igazság és törvényesség.