Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-12-11 / 50. szám

gyermek olvasási képességre jut; és pedig főleg azért, mivel a betüzési tanmód tekervényes és hosszadalmas is, melyen a gyermek semmi vidámitó pontra nem talál; és mivel a gyermek e mellett nem cselekvő, hanem szenvedő személy, ki az adott ismereteket csak elfogadni tartozik •— e hosszadalmas űt még unalmas is. 4. Nem is valódilag elemi a betüzési tanmód; az olvasásnak legelső elemei a hangok lévén, nem a betűk. Ellenben ahangoztatási tanmódnak •elsőbbsége általában el van ismerve : mert 1. Természetszerűen vezetvén előbb a tárgynak (hang) s erről a jelnek (betű) ismeretére, a tanítási elvekkel igazolva van; 2. Hangoztatás által a gyermek beszédmüszerei jó ^s kellemes kiejtésre képesítetnek; 3. Tisztán felismervén a hang és betű közötti viszonyt, látja, miképen kell jól kiirni azt, mi jól kiejttetik. 4. Emelkedő tanmenetben fokonként kötvén betűt betűhöz: legott szavakat olvas ; és ez nagy idő-nyerés. 5. A tanítást élénkké s változatossá lehetvén tenni — az érdekessé válik, 6. Ösztöne s alkalma van a gyermeknek önfeltalálásra ; s öntevékenysége igénybe lévén véve, folytonosan fejlödnek tehetségei, melyeknek kifejtése sajátképen a főcél. 7. Legkönnyebben lehet ezen tanmóddal a nyelvtanítást megkezdeni, s az olvasásban való tovább képesítés -sel egyaránt folytatni. A hangoztatási tanmód előnyét általában annyira elismerték , hogy fölösleges volna azokat felhozni, ha ez .szükségesnek nem látszanék azok irányában, kik az ó-szerü .formákbán gyönörködnek, és a betüzési rendszer mellett igen jól érzik magukat. Ezzel azonban korántsem mondjuk azt: mintha a betüzö tanoncok olvasási készségre nem juthatnának; főleg ha a tanitó jó és ha a hangoztatás előnyeiből javított betüzési tanmódot követi; de — végre is jobb a mi jobb. * * * A hangoztató tanmód pedig főként csak ugy célszerű, ha írással kapcsoltatik össze. A jelenkor tekintélyesebb tanférfiai — és leginkább Gr a ser után ujabb időkben német iskolákban az irva-olvasás-tanitás elfogadtatván és követtetvén : most már — az általa elérhető gyors és biztos siker miatt a legjobb tanmódnak tartatik. — Azonban azt nem kell gondolnunk, hogy az irva-olvasás-tanitás találmányokban gazdag korunknak sajátja ; sőt még századunkat is meghaladja. — R a t i c h , ki 1571-ben született — már megkísértette az irás- és olvasás-tanitást -egyesíteni. — Francia iskolákban már 14-ik Lajos kólában gyakoroltatott a scriptolegie; Máy 1787. — Hauser 1796-ban adott ki munkát az irva-olvasás-tanitásról. Német iskolákban sokkal nehezebb feladat az irvaolvasás-tanitást követni, mint magyar iskoláinkban : a nyomtatás és írás közötti feltűnő különbség, a helyes-irásnak, részint a nyelv természetéből felmerülő, részint elfogadott szabályai — mint megannyi akadály, melyet legyőzni majdnem lehetetlen. Sokat kell a gyermeknek tanulni, minek okát át nem láthatja, sokban kell a tanítónak magát szükségkép megelőzni, sokat ugy tanítani előbb mint nem kelt, és letanultatván, ismét ugy, mint kell tudni. — Dacára ezen sok akadálynak a német tanférfiak megtörték az utat, melyre a magyar tanitók nagy részben mind a mai napig lépni nem akarnak. — Pedig magyar iskoláinkban a nyelv eredeti egyszerűsége és — mondhatni — szabatossága mellett kevés akadály áll az irva-olvasás-tanitásnak útjában; mert a nyomtatott betűk az írottaktól alkatrészekben nern különböznek; a hangoknak saját jegyeik,. — a betűknek saját állandó hangjaik vannak, a kettősjegyü mással hangzók képezvén némi kivételt, és a mint kiejtjük — ugy találjuk majdnem betűről brtüre irva és nyomtatva a szavakat; sem a hangok, sem a szavak a beszéd alakításánál át nem alakulnak ; a nélkül, hogy a tanitó zavarba jönne — vájjon előbb irást vagy nyomtatást tanuljanak-e a gyermekek olvasni és irni? homlokegyenest lehet a megismert hangoknak jegyeit ismertetni és iratni, ugy, mint azok nyomtatásban elöjőnek ; mert a nyomtatott és irott betűk — mint fentebb mondva volt — ugyanazon alkatrészekből állanak, csak kevés kivétellel és ama csekély könnyen megszokható és begyakorolható különbséggel, miszerént az irott betűk alkatrészei valamint a betűk kötvonallai egymásba vonandók ; és hogy az irott betűk a bevett általános szokás szerént — a nyomtatottak irányában jobbra dűlők. Az irva-olvasás-tanitás , főleg a népiskoláktól várt összes eredmény biztosításának tekintetéből tagadhatlarc előnynyel bir, ugyanis 1. A gyermek kezdettől fogva öntudattal — és tevékenységével egyesítve tesz szert szemléletekre, szavakra ; és a szavakból kikeresvén azok hallható alkatrészeit: Önkényt érzi és látja, miszerént a hangokat irott formákkal — hetükkel — megjelölni szükséges, valamint a gondolatokat szavakkal.—És igy természetes uton vezettetik a tárgyról a jelnek nemcsak megismerésére, hanem alkotására is a nélkül, hogy szellemi tevékenységének folytonos igénybe vevése helyett a puszta elfogadás állapotába helyeztetnék, mint ez a hangoztatási tanmód mellett is a hangok ismertetésével együtt járó betüismertetésnél történik. 2. Habár az irva-olvasási tanmód szerént a gyermek valamivel később jut olvasási készségre, mint az egyedüli hangoztatási tanmód mellett: de nem kell feledni, hogy ugyanazon idö alatt,' mig olvasni tanul — irni is megtanul, — Sőt 3. Épen e késedelmesebb előhaladás tekinthető előnynek : mert a tanitó főleg az elemeknél sokáig időzni, a gyermekeket túl nem terhelni, lassan-lassan, de annál biztosabb sikerrel haladni kénytelen; 4. Épen ez által több idö van a megemésztésre. Az egyedüli olvasás-tanulás által, a mint jött, ugy el is repül az ismeret, de ha ír is egyszersmind, a mint a betűt lassan lepingálja, kitörli, újra csinálja, igy sokkal jobban bevéső-