Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-12-11 / 50. szám

dik emlékezetébe, és abban sokkal jobban megmarad, mintha csak sebesen olvasna. 5. A gyermek el van foglalva minden részről, nemcsak a lelke elméje: hanem a teste is, midőn mozog az írásnál. — És minden figyelmet tanitó tapasztalhatja, hogy az irvaolvasás tanitásnál azon arányban — melyben a gyermek öntevékenysége igénybe vétetik — fejlődnek tehetségei. 6. A gyermekek örömestebb irják maguk a betűket, mint csupán nézik a tanitó által táblára írottakat, vagy könyvből vagy falitábláról mutatottakat; és aztán nagyobb érdekeltséggel olvassák azon betűt — melyet ők irtak — ha mindjárt kissé görbe is — mint azt, melyet készen eléjök tálalnak. 7. De meg a mit az ember leir, vagy le kell irnia; azt jobban meg szokta nézni, és ennélfogva természetesen jobban is megjegyzi: és igy a tanoncoknak annál nagyobb figyelemmel kell lenniök a tanulásban, hogy a hangoknak látott jegyeit nem csupán felismerni, — hanem önmaguk is alkotni tudják. 8. Az irva-olvasás-tanitás azért is helyes, mert ez által elérhető amaz egy szükséges dolog t. i. az iskolai csend. Csaknem minden népiskolában több osztály van : kisebbek, nagyobbak.— Más tanmódnál, mig a nagyokkal foglalkozik a tanitó: addig, a kicsinyek unatkoznak; a lélek munkára ösztönzésénél fogva tétlen nem maradhatván — lármáznak; egymásnak bántalmazására járnak. De az irva olvasás-tanításnál ez másként van, t. i. mig a nagyokkal foglalkozom, — addig a kicsinyeket is elfoglalom, ily formán : most ti vegyétek elő tábláitokat és mindannyian Írjátok le ezt a betűt, melyet én a táblára irtam. Majd meglátom: ki fog legtöbb, legszebb, legegyenesebb betűket csinálni. Igy azután olyan lesz az iskola, mint a gyár, ezen aprószentek csak ugy fognak mozogni mint a hangyák; mindenki iparkodik legszebb betűket csinálni. 9. A csupa olvasás-tanitás nagyon gépies és nagyon egyforma ; a gyermek azt gondolja, ezt már ö mind tudja; de aztán midőn le kell írni a betűt, akkor veszi csak igazán észre, hogy ez nem oly könnyű dolog, hogy itt gyakorolnia keli magát és ugyancsak összeszedni egészen az eszét. Igy, nagyon természetes, uj ösztönt kap a gyermek a szorgalomra. 10. Az irva olvasás-tanitás épen a gyermek természetéhez alkalmazott. Ugyanis a gyermek szereti a változatosságot , a mindig ujat és ujabbat. — A folytonos olvasás nagyon unalmas, kezd ásítozni, aludni, de bezzeg felvidul, ha a pingálásra kerül a sor; szinte megörül, hogy az ö vonalzója fekete és mégis fehéret fog. Hát még mily öröm az, hogy a tábláját haza vivén — megmutathatja szüléinek testvéreinek az irkafirkát. 11. De még mulatságosabb is; mert a gyermek maga is jót nevet, ha látja, hogy egy bakot csinált; és ha a betű, ugy áll mint a részeg ember. Aztán bekukucskál a másik tábl áj ára, és onnan kilesi: miképen csinálja a szomszédja, és ö is iparkodik hasonlót mívelni; és ha nem is találja el egészen, mégis ö ugy képzeli magának, hogy jól csinálta, és újra meg újra készítvén -r utoljára eltalálja tökélyesen. És ez által el van érve azon cél, hogy a gyermek szüntelen tevékeny. Adj a gyermeknek játékot, a legszebb faragványt, nem soká gyönyörködik benne: hanem azt elpusztítja; nem gonoszságból, hanem tevékenységi vágyból; ö is csak szeretne rajta valami igazítani. — Ellenben adj a gyermeknek anyagot, melyből ö maga készíthet játékot: annak jobban örül, és valamit fog belőle kihozni; ha nem is lesz tökéletes, de legalább ő megelégszik vele. Igy van a tanulással is: ha ő békével ül a kemény padon, és a tanitó tevékeny, akkor a gyermek nem nagy örömöt élvez; de ha kezébe adsz egy íróvesszőt és a táblán ö is gyakorolhatja magát, ugy már jobban megjárja, mert a természet már magától akar fejlődni. — Végre 12. A nyelvtanra vonatkozólag is nagy befolyást gyakorol az irva-olvasás-tanitás; mert akkor midőn a gyermek leírja a betűt, legkönnyebb öt figyelmeztetni és megtanítani a b és p, d és t stb. hangok közti különbségre ; és igy az írással egyúttal a kimondást is megtanulja és sohasem fogja összezavarni. — Ugyan ez áll a szókról és mondatokról is, ha a tanitó néha egyes szavakat és mondatokat leirat: a gyermek ugy meg szokja azt szabályosan irni, hogy máskor — ha nem is néz a könyvbe, nem fog a nyelvtan szabályai ellen véteni, hanem hibátlanul leirja. Általában olvasásnál csupán, sohasem lehet az embernek a nyelvtant ugy megtanulni, sajátjává tenni, mint az írásnál. Mindent átgondolva és összefoglalva minden utógondolat nélkül röviden kimondhatni: miszerint népiskolákban — főleg a magyarokban — azirás és olvasás-tanítást összekapcsolni kell, és az okos és lelkes tanitó egyesíti is; — az irva-olvasás a hangoztatási tanmód mellett levén legkönnyebben s legsikeresebben keresztülvihető; a jó néptanító a hangoztatási tanmódhoz fog szegődni; fen tartván a betüzési módot visszaemlékezésében, nem tanitói gyakorlatában; régi kedves emlékeinek gyűjteményében, nem tanitói teendőinek sorozatában. — Csak arra kérjük és figyelmeztetjük a tanitó urakat, hogy elhatározván magát bárki is a jobbnak követésére: vissza ne nézzen, ha nehézségekre fog bukkanni; mert igy könnyen visszaesik. — Nem illik férfihoz, kitérni a nehézségek elöl. Nem jó munkás, ki megmarkolván az eke-szarvát, hátratekint: Nemo mittens ad aratrum manus stb. * * Az irva-olvasás-tanitás kezelésénél következő megjcgyzések szóigálhatnak tájékozásul: 1. Az irva-olvasás-tanitást szükségképen megelőzik a „Beszéd és Értelem Gyakorlato k." Ezen gyakorlatok nagy befolyással bírnak az elemi tanitás sikerére ; mert nemcsak az olvasás könnyű és gyors megtanulását teszik tehetségessé, hanem a gyermekben a gondolkodó és beszédtehetséget kifejtvén —• őket a tanitás felfogására és elfogadására képesekké teszik, — és a