Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-12-11 / 50. szám

lődés, mindig csak szó marad; az igének mcgteslülése soha sem következik be; mert hasztalan adnak az iskolá­ból igy kikerült népnek kezébe jó és hasznos könyvet — nem érdekli, — nem olvassa, mert nem érti; ha lebocsát­kozunk gondolatkörébe, és egyszerű beszédmódjához al­kalmazkodunk népszerű iratokban — még igy sem ért meg; — megérteni! . . . ö ezt nem tanulta ; ö csak olvasni ta­nult. — E nélkül, a nép vallási és polgári miveltségének emelésére irányzott nemes törekvések és áldozatok siker­ielenek. Ezen nézeteknél fogva az olvasás-lanitás érdekében méltányos, sőt szükséges a követelés, hogy a tanitó a gyermeket helyes tanítási elvek és jó si­ker által igazolt módon tanitsa jól olvasni azt csak felemiitvén, hogy e mellett szükségeltetik az is, hogy a tanitó maga jól olvasson, mert két­ségbe vonhatlan: nemo dat, quod non habét, vagy magyarul: a hol nincs, ott ne keress. Ha az olvasás-tanitásban nem elvek, hanem Ötletek, ó időkből leszármazott, rosz tanítóktól eltanult eljárás köve­teltetik, ugy a tanoncok az erre kiszabott idő alatt az olvasásban való készségre nem képesiltelvén, a későbbi évek alatt el nem juthatnak a vallásos és polgári rniveltség azon fokára, melyen a gyakorlati éleibe átléptükkor állniok kell, miszerint népünk leendő ivadékában a többi mivelt népek­kel együtt haladhasson. .ji * ' -x Az olvasás-tanitásban különbféle tanmódok keletkez­tek. Kelber — >,Die neuesten Lehrartenu cimü müvében hét különbfele tanmódot emlit; de valóban csak kél, lényegesen különböző tanmódot lehel tartani: a régi bet űzési, és az ujabb hangoztatási tan­módot. Sokan azt mondják: hogy minden tan mód jó, ha a tanitó jó-, és legjobb tan mód az, me­lyet a tanitó legjobban ért és tud. — Vastag tévedés! melybe azok esnek, kik a lanitás sikerülését egyedül a tanítótól feltételezik; ellenben a lanitás és nö­velés nem sikerülésének okát soha a tanítóban, inkább a gyermekben, ennek környezetében , sőt mi sajátságos ! az uj tanmódokban, és az ujabban kigondolt növelési eljárá­sokban keresik. — Különösen az első állítás tévedés; mert minden tanításnál kettő a tényező, t. i. a tanitó és a tanítási elvek. — Tehát a tanitás jól sikerülése nem egye­dül a tanítótól; sem egyedül a tanulódtól, hanem a tanító­tól és az általa követett jó elv — és célszerű tanmódtól függ annyira, hogy ha a tanitó helytelen tanmód szerint is jó sikert mutat elő : ugy bizonynyal jó tanulóddal sokkal több, biztosabb és állandóbb eredményre kell jutnia, még pedig rövidebb idő alatt és kevesebb fáradsággal. — Való, hogy a legjobb tanmód is haszontalan a rosz és tu­datlan tanítónál, ki a legjobban ismert és igazolt tanmód szerint sem képes — hanem érti azt — bármily tanítást is eredménynyel kezelni; azért azonban nem az a legjobb tanmód, melyet a tanitó legjobban ért és tud, hanem az, melyet a tanítási elvek és mások által előmutatott gyors: és biztos, s mégis könnyen elért siker legjobban igazol­nak. Azért: minden tanitójó, ha az általa ér­tett tan mód jó; és az a legjobbik, ki a leg­jobb tanmódot érti és tudja. Ezek után áttérhetünk a két különböző tanmódra, melyben az olvasás-tanítás kezeltetik. * Ket úton lehet a gyermeket olvasasi képessegre jut­tatni, melyek közül mindegyik a tanitás kiindulási pontjá­tól veszi irányát. Ugyanis 1. Lehet az olvasas-tanitast a betűk megnevezésén kezdeni, a hosszan gyakorlott betüzés és szeltagolás ál­tal elöképesitett tanoncokai az olvasásra vezetni. Ez a régi betüzési tanmód. 2. Lehet az olvasás-tanítást a hangok megismerteté­sén kezdeni, ezután a betűk hangoztatása — nem megne­veztetése által— a tanoncokat olvasásra vezetni fokonként, ugy, hogy ismert hanghoz más ujat foglalva, előbb egy­tagú, azután tagonkint több tagu szavakat, — végre a ta­goknál való megállapodás nélkül folyvást olvassanak, a nélkül, hogy valaha szótagollak volna. Ez a hangozta­tás i tanmód, melynek legbuzgóbb terjesztője : S t e p h a n i bajor isk. tanácsos, kihez a miveltebb tanítók többnyire hozzászegődtek ; habár sokan még most is a betüzési tan­módot pártolják és követik ; részint mivel jobbat nem is­mernek, részint mivel a bangoztatási tanmód több ügyes­séget s élénkséget igényel, s e mellett a mennyire érdekes a gyermeknek, főként kezdetben annyira fáradságos a ta­nítónak. Mind a két tanulódnál különbféle módosítások jőnek elő, melyek azonban csak mellékesek, s a tanmód lényegén, mit sem változtatnak. így némelyek, mielőtt a betüismer­tetést megkezdenék — egész mondatokai részekre, sza­vakra, tagokra, betűkre elemeztetni akarnak, hangoztatási lanmódnál némelyek egyenként akarják a hangokat meg­ismertetni, mások szavakban felismertetni, — mig mások ismét a beszédavüszerek és ezeknek a kiejtésnél való hasz­nálására akarják mindenek elölt figyelmesekké tenni a gyermekeket, mint pl. nyelv hang, ajakhang, fog­hang, nyelvfoghang, ajakfoghang és több ily felesleg a tanításban, mi által a tanító tanítását csak unalmassá teszi a gyenge gyermeki értelemre nézve, és vét azon tapintatteljes elv ellen — mit egy hires tanféríiu mond :a kevés beszédű tanitó a legjobb szo­kott lenni. — Der einsilbige Lehrer ist der beste. A betüzési tanmódnak — bármennyire iparkodjanak azt a hangoztatási tanmódból vett előnyökkel^ inodósitani és javítani, megmarad ama hátránya hogy 1. Jelről a tárgynak megismerésére vezet; 2. Hogy olyasmire tanít, mit később letanulni s feledni kell; mert senkisem olvas fázom helyett efázeoem. 3. Már a betűk megismerésében sok idő telik el; több azok foglalásában; legtöbb a tanultak Ietanulásában, mig

Next

/
Oldalképek
Tartalom