Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-12-11 / 50. szám

Lesz kit e felfogás azért nem elégít ki, mert e sze­rint a szentírás eredetére nézve más szellemi tünemények­kel egy színvonalra helyeztetik s eltöröltetik a nimbus, mely azt közel kétezer évig kiválólag környezte. — Gyarló természetünk nyomorúsága, hogy nem abban látjuk a ma­gasztost, a miben van, hanem babona szülte képzeleteket bálványozunk! Nem az a hibás felfogás, mely a szellemiség terén az istenit kapcsolatba hozza az emberi munkássággal, ha­nem az, mely a szorosan vett vallás terén kivül az isteni munkásságnak helyet nem enged, és a világot istentelenné teszi csak azért, hogy a maga képzeleteit túlvilági fénynyel vehesse körül. Annyi bizonyos, hogy az inspirationak általunk adott fogalma szerint a canonicitas teljesen érthető alapot nyert, mind terjedelmére, mind tartalmára nézve. Szintigy az authenticitásra nézve nem ejttet­lietünk többé zavarba a tudományos kutatások abbeli ered­ményei által, hogy valamely könyv nem cimszerü, miután fejtegetésünk szerint valamely bibliai iratnak valódisága nem annyira attól függ, hogy az irta legyen, a kinek neve alatt a gyűjteményben létezik, hanem attól, hogy vájjon azon szellem kifolyása-e, mely öseredetiségénél fogva iste­ninek bizonyult be. E szerint Mózes öt könyvére nézve pl. nem az a kérdés, hogy valósággal Mózes irta-e azokat, hanem az, hogy Mózes szellemében vannak-e írva, habár későbbi korból valók is. A kritika, midőn bebizonyította, hogy a Héberekhez irt levélnek nem Pál a szerzője épen­séggel semmit nem vont le annak hitelességéből, bebizo­nyítván másfelől, hogy lényegileg Pál szellemében íratott. Ballagi Mór. ISKOLAÜGY. A debreceni h. h. fő iskolában újon­nan rendezett három éves jogi tanfolyam nyil­vánosságának elismerése felsőbb megerős itést nyert, igy a tanintézet által kellőleg kiállítandó bizonyítványok érvényesek lesznek, s megen­gedtetett, liogy a nevezett kollégiumban végzett s államszolgálatba vagy ügyvédi pályára lépni kivánó tanuló ifjak, az általános kötelező felté­telül kiszabott államvizsgálat letétele végett a Pesten, Nagy-Váradon, Kassán és Eperjesen fennálló államvizsgálati bizottságok bármelyike előtt jelentkezhessenek. (P0 1. Ujd.J tekintettel a külömböző tan módokra. A külső-somogyi reform, egyházmegyei egyik — úgyne­vezett balatonmelléki — körlátogatói járásban october 27. 1864. tartott tanitói értekezleten olvasta Fábián Mihály, . az öszödi reform, egyház lelkipásztora. Az olvasás-képesség alapja minden biztos ismeretnek ; s ennélfogva hogy az emberi nem mivelödésére fontos be­folyással bir : tagadhatlan tényigazság. Már ezért az olva­sás-tanitás a népiskolákban — hol az emberiség legkiter­jedtebb körben való mivelödése céloz tátik, a legfontosabb tantárgynak tekintendő. — A mely tanitó nem igy tekinti: az hasonlóképen cselekszik azon építőhöz, ki fundamento­mot vetni restelkedvén mégis épiteni akar. Építhet ugyan, de épülete a jövendőt tekintve mit sem ér; midőn boldogító nyugalommal kívánná használni, akkorra romba dül, sem­mivé le^z. Az idők hogy megváltoztak, ezt észre nem venni, any­nyi mint szemeink lévén—azokkal nem látni, füleink levén, azokkal nem hallani. Hogy korunk többet kiván tőlünk, mint a megelőzőitek — elődeinktől : ezt el nem ismerni, annyi, mint a levegővel harcolni, mely által csak nevetsé­gessé tesszük magunkat. Saját gyermek-éveinkre visszaemlékezésből tudjuk, hogy régibb időkben az olvasás-tanitás a népiskolákban cél­nak tekintetett, és megtanítottak (ha mégis megtanítottak és nem megtanultunk volna) olvasni, hogy tudjunk olvasni. A jelenkori tanitásrendszerben az olvasás, mint az iskolai képzés, és további önmivelödésnek eszköze tűnik elő. Mire hajdan 5 6 év volt elég: most azt 1 2 évi tanítással kell elérni. Ha hajdan elég volt az egész tanidő alatt egyedül, — még pedig gépszerű készséggel olvasni megtanulni: most több követeltetik tanítótól és tanítványtól egyaránt. Elmúlt azon idő, midőn a tanoncok, ha sok^izzadás és fáradság után végre odajutottak, hogy azt — mi nyomtatva van — elolvasni tudák — és ez elég volt; — midőn a ta­nítványok egyenként, padonként vagy egész tömegben dong­ták el az olvasmányt, s a tanitó ez alatt fel s alá járt; vagy tollat faragott; vagy az írásokat nézte át, — csak néha-néha szakasztván félbe rideg észrevételeivel az olvasást, és ez igy is jól volt; Ma már az olvasás-tanitásnál nem abban áll a korszellem által igényelt cél, hogy a gyermek olvasási készségre jusson ; mert maga ezen készség csak eszköz a további célnak elérésére, mely nem más , mint az iskolai összetes képzés és a tanoncnak felképesítése olvasás általi önmívelődésre. Melyre nézve, neki nem annyira elolvasni kell tudni: mint inkább olvasni és felfogni, érteni, megis­merni, visszaadni, — mások gondolatainak s gondolatkife­jezésének nyomán öngondolatait alakítani és befejezni. Ezen elv szem előtt tartása és követése nélkül történt s történik folyvást, hogy a gyakorlati életfoglalkozások közt növekvő ifjút, rátapadt gépszerű olvasási készsége is, elhagyja. — E nélkül, az iskolai neveléstől várt népmive-

Next

/
Oldalképek
Tartalom