Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-12-04 / 49. szám

szeles, a mennyiben maga a föld, a hajdankorban ismeretes három világrész, önként adja e felosztás kulcsát. De ellene szól azon történelmi tudat, hogy Egyptus épen azon korban, midőn legfőbb történelmi szerepét játszotta t. i. Thebe és Memphis uralma korszakában, nem Afrika, hanem Ázsia része volt; s épen ez okból szokott az mai nap is az ázsiai országok között tárgyaltatni. Egyébiránt a dolog lényegét illetőleg mindegy akárhol adjuk. A rendszer gymnasialis tankönyvben, főleg az algymnasiumban nem első kellék. Fö dolog itt mindig a tartalom. Ha ez jó, célszerű, vonzó, nyelvszöveg és előadásban az ifjúi értelemhez alkalmazott, ha híven felmutatja a régen nyugvó ősök tetteit s szenvedéseit; ha a jó és szépre, haza és szabadságszeretetre lelkesítve buzdít: akkor könnyen elengedjük a rendszer hiányait. Tartalmát illetöieg : minden egyes történelmi szere -pet játszott népnél adva van elsőben az ország vagy birodalom földrajza; ezt követi a politikai történelem; ezután jönnek a miveltségi élet tényezői, vallás, alkotmány, tudomány, művészet és kereskedelem, szóval a történelmi és miveltségi élet minden eleme. És mindezek a rendelkezhető időhöz mért kellő rövidséggel, e mellett oly egyszerű, könynyen érthető modorban vannak előadva, hogy bár szerző kiválólag Webert tartotta is müve dolgozásánál szeme elölt, az idegen színezet rajta nem csak meg nem tetszik, de a tiszta szabatos nyelv s elevenség, melylyel írva van, e kis müvet már magában is vonzó olvasmánynyá teszik. De a mi a szerző müvének fö érdeme s a mi azt iskolai használatra leginkább célszerűvé teszi, az azon szerencsés módszer, mely szerint könyvét nemcsak az emlékezet gyakorlására, hanem az önálló munkásság, önálló előadás fejlesztésére is alkalmassá tette. Sokan az ujabb időben, különösen a francia iskola hívei, egészen kiakarják küszöbölni a könyvnélkülözésf, a történelem tanításából. Szélsőség ez is, mint a realizmus harca volt a közel múltban a humanizmus ellenében. Hisz annyi a mienk a történelemből, a mennyit kinyomatképen tudunk. Szerző itt is helyes középúton jár. Bőven kiosztotta az emlékezetnek is illető részét; de e mellett az önmunkásság, öngondolkodás és előadás ébresztésére is felhagyta a tért, a szövegbe szőtt azon számos történelmi mondák s hagyományok vázában, melyeket tanári magyarázatra, s ennek nyomán a növendék értelmi fejlesztése s előadási ügyessége képzésére tartott fel. Sőt e jegyzések nemcsak a növendékre, hanem a tanárra nézve is igen becsesek; a mennyiben azonban mintegy ki van mutatva az út, hogy magyarázatában meddig és merre haladjon, s az egyes emlékeztető szavak és nevek öt is, ha nétalán nem tudná, utánnézésre s fürkézésre serkentik. Csak az egy megjegyzésünk van reá, hogy nem oly elszórtan a szöveg között kellett vala ezeket szerzőnek adni, hanem minden egyes cikkre tartozót a szöveg végén. Mert igaz, hogy lényegben ez mindegy akár a sorok között, akár a végén adjuk, csakhogy adjuk; de nem mindegy kézi könyvben. Tudjuk ugyanis az emlézésnél mily nagy szerepet játszik a helyisméret. Sokkal könnyebben megragad emlékezetünkben a tiszta tartalmú szöveg, mint az aprólékos jegyzetekkel megszaggatott. Köztapasztalat, hogy a számos jegyzetekkel, pótszabályokkal megtömött tankönyv, kivált gyermekek kezében, kiknek figyelme többnyire szórakozott, szerencsétlen gondolat- E jegyzetek igy a szöveg közé szórva az emlékezet folyamának megannyi akadályozó gátjai, melyekkel mindannyiszor meg kell küzdenie a figyelemnek, hogy rendes folyását megtarthassa ; mig ellenben azokat a szöveg végére téve e kellemetlenségtől növendékeinket megmentettük, s ugyanazon célt értük el. Layard ásatásai mellett ohajtottuk volna az Oppert ujabb felfedezéseit is Babylonban megemlitni, különösen a hires borsippai feliratot, mely szent könyvünk hitelessége mellett legvilágosabb tanúság, s a bibliai előadást a Bábel toronyról történelmi hitelűvé emelte. Hogy Meroéállam és Ammónium (38. 1.) korábban jutottak volna a míveltség fokára mint Egyptus, s hogy Thebe Moroé gyarmata lett volna csak gyönge hypothesis, épen nincs történetileg bebizonyítva; csak is mint ilyet kellett vala felemlitni. Helyesen jegyzi meg Weber : „Egyptus míveltsége oly szoros viszonyban van földje és folyója természetével, hogy annak kifejlődését másutt, mint a Nií völgyben keresnünk nem lehet.u

Úgyszintén Osiris, Isis és Horus vonzó regéje mellett ohajtottuk volna megemlitni, hogy azon érzelenidus mylhosban a Ni 1 föld természeti élete van gyönyörű jelképi előadásban ábrázolva. Ambracia város Akarnaniában (44. 1.) földrajzi tévedés. Ambracia (ma Arta) nem Akarnania hanem Epyrus fővárosa volt, s mint ilyen székhelye Pyrrhusnak. Hogy Numa Pythagoras tanítványa lett volna, annak az idő számlálás határozottan ellene mond. Weber a korszámlálás tekintetében épen nem kútfő, kivált az ó korban a legnagyobb önkénynyel használja a kerek számokat, ugy Róma királyai történeténél mint másutt, hogy többet ne említsek : Mózes születése s halála évszámánál ugy magával, mint a bibliai előadással ellenkezésbe jŐ. Róma ösalkotmányában a néposztályozás nem helyesen van adva ; a mennyiben a curiák nem 300 gentes-re voltak felosztva, hanem a három tribus közül mindenik 10 curiát, mindenik curia 10 genst vagy nemzetséget, mindenik gens 10 házat foglalt magában. És igy egy curia 100 gensből, egy tribus 1000 házból állott. Minden ház egy gy.alog embert, s minden gens egy lovast tartozott legrégibb időben a hadsereghez kiállitni; és igy egy tribus 1000 gyalog és 100 lovas katonát adolt. Innen van a miies nevezett, unus ex mille ; vagy Mommsen szerint mil-es, equ-es ; vagy talán még inkább ebből mil-ens, equ-ens. Ezen 300 gyalog és 300 lovas katonából álló sereg neveztetett légiónak (a lego), mivel a hadseregbe csak harcképesek választattak (Mommsen I. r. 65. 66. ).). A II. kötet a középkor történeteit tárgyalja, kezdve mint mondottuk áthidazó kapcsolatul a népvándorláson, terjed Amerika fölfedezéseig. A középkor ismét négy kisebb időszakra van osztva. Első a forrongás korszaka Nagy Károlyig ; a korszak földrajza s a költözködő népek múlékony államai melleit az elvénült keleti birodalom, s az