Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-11-27 / 48. szám

Schweiz által Zürrichben föntartott „Politechnicum" a melyre magára évenkint 215,700 frank íordittatik. Azonkívül, a mit az egyes helyiségek a kebelükben levő tanodákra áldoznak, az egész Schweiz p. o. 1861. évben tanodai célokra összesen 18V2

millió frankot költött. Es ez öszszeg azóta is évről-évre növekedik. De még az egész Schweicból is csak az egy 30 • m.földnyi Zürich kantonnak a tanodákra fordított évi költségét szabadjon kiemelnem. Az egész kantonnak 223,919 polgára van. (Tehát alig egyharmada a tiszántúli ref. e.kerület népességének, s majdnem fele a dunamellékinek). Es ez a kis Zürich p. o. 1861-ben, mint rendes évi kiadást, a kebelében levő tanodákra 758,000 frankot költött;*) a következő részletesebb célokra : A) Iskolai hatóságok: B) Felsőbb tanodák: 1. Egyetem 2. Járulék a műegyetem fentartásához (a fölebbi 215,700 frankhoz) 3. Gymnasium . . 4. Ipariskola . 5. Testgyakorló intéze 6. Allatgyógyintézet 7. Tanítóképezde 8. Könyvtárak és gyü mények 9. Stipendiumok . . 10. Yilágitás és fűtés C) Népiskolák: 1. Elemi-iskolák .... 2. Másod-iskolák . . . 3. Első- és másod-iskolák . Altalános kiadások: (nyugdíjak, helyettesítések, s tanitók özvegyei s árvái) E) Különfélék . . ek e-20,300 frank. 78.700 16,000 35,500 60,800 7,800 11,300 46,200 20,600 20,000 8,500 322,000 74,000 3,900 25,800 5,600 Összesen: 758,000 frank *) Kradolfer zürichi lelkész úr volt szíves az 1861. évről szóló e számadásokat az illető hatóságtól hitelesen kivenni, s Göncy Pál úrnak megküldeni, s én meg Göncy ár szívességéből közlöm. Annyival inkább, minthogy az azótai évekről nincsenek kezemnél szabatos számadatok; de annyit tudok hogy 1861 óta is a tanodákra fordított évi költség évről-évre emeltetett. Itt azonban csupán az van kimutatva, a mit az egész kerület mint olyan költ évenként iskolai célokra, következőleg ez összegbe nincsenek beleszámítva sem a tanodai alapítványok évi jövedelme, sem az a pénz a mit az egyes városok és falvak költenek a kebelükben fölállított iskolákra; pedig ezek is oly jelentékenyek, hogy több intézetek a fölebb kimutatott összegből csak pótlékot kapnak. Úgyhogy ha mindent felszámítunk, bizton elmondhatjuk, hogy az az összeg, a mi magában a zürichi kantonban évenként iskolai célokra fordittatik az egy millió frankot jóval felülhaladja. Es mi a kulcsa ennek a mi állapotainkhoz mérten, csodaszerü tüneménynek? végalapjában az, mert a lakosságnak nemcsak egy kisebb része, hanem az egész, minden zürichi polgár át van hatva a nevelés és tudomány szükségének érzetétől, s azért Ő maga törekszik ereje szerint annak föntartásában s emelésében részt venni. Ha a dolognak ez alapokára tekintünk megszűnik az csuda lenni. Tessék kiszámítani, hogy ha egyenlően (és nem vagyonaránylag) vetjük is ki, egy millió frankból harmadfél száz ezer polgárra fejenként alig 4 fr. tehát 4 váltó forint esik. Oly csekély összeg, a mit alig van oly szegény napszámos ember, a ki valamely általa igazán akart célra egy év alatt megtakarítani ne tudna. Hova lehetne a mi intézeteinket is emelni alig egy pár évtized alatt ha ily közakarattal látnánk hozzá ? Számitásom itt is téves — mondják, — mert nem szabadna felejtenem, hogy nálunk a polgároknak sok egyéb közterheket is kell hordozniok, és hogy Scliweicban meg a hadseregre s az állami közigazgatásra kell sokkal kevesebbet fizetni. Mind tudom én ezt, és nem is azt követelem, hogy ebben az évben, a jelen szorult viszonyaink között egy bűvvesszövel varázsoljuk azt elő, a mi Schweicban sem egyszerre lőn. Hanem igenis kívánom, hogy mi is teljes erőnk szerint és közakarattal abban az irányban és épen ugy törekedjünk. Annyival inkább, mivel nekünk akár hazai — akár a magyarországi protestantismus szempontjából még sokkal inkább életkérdés ez mint a schweiciaknak. Nekünk fönmaradhatásunk kérdése. És szeretném látni azt az embert, a ki betudná bizonyítani, hogy hely-95*