Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-11-27 / 48. szám

Hetedik évfolyam. 48. Pest, nov. 27. 1864. PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP SZERKESZTŐ- ES KIADO-hivatal: Alipót és szerb-utca szögletén földszint. ELŐFIZETÉSI DU : Helyben : házhozhordással félévre 3 frt 50 kr., egész évre 7 forint — Vidéken : postán szétküldéssel félévre 3 frt 70 kr., egész évre 7 frt 40 kr. Előfizethetni minden cs. kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. HIRDETESEK DIJA : 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásánál 5 ujkr., egyszeriért 7 ujkr. sorja. Bélyegdij külön 30 ujkr. TŰNŐDESEK TUDOMÁNYOS ELETÜNK FÖLÖTT. (Folytatás.) II. Cikkeim türelmes olvasói azt vethetnék szememre, hogy minden eddigi fejtegetésem épen olyan volt, mint midőn mostani borus napjainkban, akivel csak találkozunk, mindenki azzal szélit meg, hogy milyen ködös sáros idő van, s mennyire sohasem volt ilyen pénztelen világ mint most, — szóval minden ismerősünk oly bajokról sopánkodik füleinkbe, a mit ugy is mindegyikünk nemcsak tud, de keservesen érez is, mig az oly embert meg lámpával is nehéz föltalálnunk, a ki azt mondaná meg, hogyan lehet a borus időt verőfényes megelégedéssel eltölteni, és a pénzhiányon segiteni. Pedig erre volna szükségünk. — Hogy főtanodai és tudományos életünkben hátramaradásaink, sok és nagy hiányaink vannak, azt fölösleges hosszasan mutogatni, mert nagyon is szemmel láthatók. De hogy segitsünk rajta? ezt tessék megmondani! Azonban a hasonlat itt is sántikál. Mert mig, kivált ha könyvvásárlásra, tanodai adakozásokra s effélékre hívjuk fel az embereket, mindenki mély hazafi fájdalommal siet bevallani ar yagi szegénységünket, pénztelenségünket, nagy izerénységgel ismeri el, hogy a világon minden idegen nemzet fiai mennyivel pénzesebbek; addig ha szellemi szegénységünket, a tudományban, tanodánkban, s több effélékben sok tekintetben primitiv állapotainkat veti valaki szemünkre, kivált ha még azt is bátorkodik bizonyitani, hogy ennek nagy részben saját mulasztásunk és indolentiánk az oka, következőleg saját erőnkből lehet, és kell segiteni rajta, — erre már a legtöbbeknek föllázad hazafiúi önérzete, s büszkén tiltakoznak a „hazaiiatlan" s „prot. autonomiátu

sértő szemrehányások ellen. Szellemi szegénységünkről hallani sem akarunk. — Különösen kis rész az közöttünk, a melyik igazán belátja, s érzi, hogy fönmaradásunkat és emelkedésünket majdnem egyedül értelmiségünk súlyától, és minden irányban való önálló műveltség kifejtésétől várhatjuk; még kisebb rész az, a mely élénken meg van győződve arról az igazságról is, hogy ezt nagyrészben jól rendezett tanodáink eszközölhetik; — és egyszersmind azt is belátná s érezné is, hogy különösen — főtanodáink jelen berendezése tökéletlen, és a fenebbi célnak sehogysem felel meg. A legnagyobb rész ugy hiszi, hogy már az a megerőltetés is elég, sőt kelletinél is több, a mit legközelebb a külkörülmények nyomasztó befolyása alatt e tekintetben tettünk. Holott minden orvoslásra az első lépés föltétlenül, a betegség alapjának, a hibáknak helyes föl- és beismerése; valamint, hogy bajainkon mikép kelljen segiteni, az is lényegesen attól függ, hogy azok honnét származnak, és miben állanak. Ezért igyekeztem a t. közönség figyelmét már eddig is tüzetesebben azokra a bajokra hívni föl, a melyekben rejlenek meggyőződésem szerint tudományos állapotunk szánandó szegénységének okai, különösen főtanodáinkat illetőleg. Annyival inkább, mivel rendithetlen hitem, mély meggyőződésem az, hogy mihelyt — nem egy-két ember, hanem az egéss zai protestáns közönség valóban érezni fog; 95