Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-11-13 / 46. szám

álláspontra tér vissza *és az ó-szövetségben 22 könyvet számlál Eszthert elhagyva, az uj-szövetségi könyvek közt pedig az Apokalypsist nem számítja. Annál számosabbak nála az Antilegomenák, melyek közé a most nevezetteken kivül még Susanna, Makk., Odae Sal., Apok. Petri, Barna­bas es Evang. Hebr. számíttatnak. — Ezek ellenében D a­maskusi János (—j—754) az uj szövetségi 27 köny­ven kivül az apostoli kánonokat is számlálja; Hugó a Sancto Victore (-J-1141) pedig az uj-szövetségi könyveket három osztályba sorozza: az első magában foglalja az evangéliumokat; a második az apostoli levele­ket, az Apokalypsist és apostolok cselekedeteit ; a harma­dik a decretálékat és a szent atyák iratait, melyek oly vég­hetetlen nagy számmal vannak, hogy elősorolni nem lehet (Didascal. Iib. IV. cap. 2). — Mind ezen nézetek mint el­szigetelt vélemények semmi nyomatékkal nem birtak ós ál­talában az egyház a fentebb emiitett zsinatok határozatai­hoz szabta magát. Azonban tény az, hogy a mely könyvek kanonicitását az első századokban kétségbe vonták volt, azontűl sem igen terjedtek, a mi abból is kitetszik, hogy azoknak kézirati másolatai a többi, kétségtelen kanonici­tásu könyvekéhez képest igen ritkák s a létező másolatok is stichometria nélkül vannak. A Héberekhez irt levél pl a legtöbb codexekben hiányzik, s a mely kéziratokban meg­van, nem egyformán van a többi könyvek közé sorozva. (Folyt, köv.) ISKOLAÜGY. VÉLEMÉNY DLHÁNYI OLVASÓKÖNYVÉRŐL E szerkesztményről az egyházi és iskolai lap ez évi 43-ik számában K. D. ür bírálatát olvasva, ugyanott csillag alatt a t. lapszerkesztöség részéről ily felhívást lelénk :,,Kér­jük az illető tanférfiakat, kik célszerűnek találták e kérdé­ses olvasókönyvet a felügyelésük alatti tanulók kezeibe adni, szíveskedjenek okadatolt bírálatukkal, melynek la­punkban teljes készséggel adunk helyett, a föntebbi könyv használható voltát bebizonyítani." Illőnek látjuk a tért, melyet véleményünk számára a J. szerkesztő úr önként felajánlott, ezennel igénybe venni. A seltneci és szarvasi evang. főiskolák alkalmasint elsők valának, melyek az illető nyelvtani osztályokba e „kér­déses olvasókönyvet" bevették. Tevék pedig azt nem fonto­latlanul, nem kellő meggyőződés nélkül a könyv célszerű­sége felöl. Elsőben is arra nézve, hogy ilynemű olvasó­könyv Dlhányi Zsigmondtól szerkesztve, a tanítás és neve­léstan követelményeinek csak megfelelhető leend, magá­ban a szerkesztő nevében biránk biztosítékot, mert számos családoktól hálásan méltánylott nevelési és tanítási ered­vényei öt a gyakorlat terén ugy mutatják föl, mint kétség­telen avatottságu s üdvös hatású tanférfiaink egyikét. — Nyújt pedig ismerőinek e tény előleges biztosítékot a kér­déses könyv célszerűsége felöl annyiban, hogy egy — kü­lönösen kisebb növendékek kezeibe szánt — iskolai olva­sókönyv célszerű szerkeszthetése a szerkesztőben tájéko­zottságot az irodalom terén, és nyelvjártasságot igenis, de különben nem irói, hanem tanitói és nevelői minőséget fel­tételez. De mi továbbá a programm-pontokat, melyek a szer­kesztmény előszavában nem valami körmönfont szabatos­ságu irálylyal kifejtve, hanem értők éa érteni akarók szá­mára csak megütve vannak, szintén helyeseljük, s ugy ta­láljuk, hogy ezeknek a kész szerkesztményben elég van téve. Ugyanis, egy kis jó akarat mellett, melynek több öröme telik pongyola öltözet alatt ép értelmet, mint érte­lemhiányt keresni, mi Dlhányi űr programmját következő­kép fogtuk föl: 0 az I. és II. gymn. és reálosztálybeli nö­vendékek korát és szükségeit tartva szem előtt, ezeknek alkalmas, még pedig túlnyomólag prózai, magyar olvasmá­nyokat gyűjt. Annak tudatában immár, hogy nyelvtani osz­tályokban használandó olvasókönyvnek maga ez osztályok tanítás-, nevelástani feladata két lényeges főcélt tüz ki, egy­felől t. i. azt, hogy az valamely nyelv, s jelen esetben a magyar nyelv tanulásának eszköze legyen; másfelöl azt, hogy az olvasmányok anyaga által a kis olvasók­ban nemes jellemírányt és tartalmas helyes gondolkodást közvetítsen, — e kettős célnak tudatában mondjuk, Dlhá­nyi űr a darabok kiszemelése körül arra ügyelt, hogy ezek­nek irálya a kis növendékekhez, kiknek nem is merőben magyar anyanyelvük, mentül tisztább (t. i. idegen szók­tól és szólásformáktól tisztább) nyelvtanilag mentül szabályosabb („hibátlanabb") e mellett mentül szokásszerübb , mesterkéletlenebb (csiná­latlanabb") magyarsággal szóljon; tartalmuk pedig azokban szívet, értelmet minél idvesebben képezzen. Dlhányi úr azonban, hallgatag vonatkozással némely ol­vasókönyveink e részbeli tévesztettségére, nem felejti pro­grammpontjai közül annak is érintését, minő olvasmányo­kat fog ö, — habár ezek külömben ily korú és osztályú növendékeket illethetnének — szándékosan kizárni szer­kesztményéből. Elutasít ö holmi száraz tankönyvi szaka­szokat, melyek külömben is előfordulnak az illető kézi­könyvekben és tanórákban, s ezért e helyt szükségtelenek, de még nem is voltaképi olvasmányok, (hisz ilyenekkel az olvasási kedv csak öletik); — elutasít ö továbbá minden oly, bár másként érdekes olvasatu és jó nyelvezetű dara­bot, melynek szelleme nagyon is e vagy ama hitfelekezet positiv tanával van színezve s külön irányával élezve. — Mi Dlhányi űr előszavából igy értvén ki a vezérelveket, melyeket ö a szerkesztés körül követendőknek vall, — hozzájok annyit mondhatunk, hogy magyar olvasókönyv­nek, a nevezett osztályok számára, csakugyan ily vezér­elvek szerint kell szerkesztetnie, és hogy ezeknek — ha valamely magyrr olvasókönyvben — ugy a kezünk alatti­ban van elégtéve. Dicsérjük, hogy ő olvasókönyvben, mely alsó osztályok használatára van szánva, főbb tért és súlyt még a prózának juttat, mely, ha jó, a tanulócskák számára az életbeli nyelvet hívebben, természetesbben tükrözi le, s mely gondolkozásukat is korukhoz illő gondolatok kifej­tése mellett logikai menethez inkább szoktathatja, mint rendszerint azt kötött beszéddel eszközölhetni. S Dlhányi

Next

/
Oldalképek
Tartalom