Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-11-13 / 46. szám

tenyésztése. Ebben különbözik lényegesen a jogtanár, theologiai-tanár, és természet-tanár, a birótól, paptól, és orvostól vagy a gépésztől. Ezért neveztem én fölebb a tanárokat a tudomány állandó rendes katonaságának. A tanárnak is van ugyan egy gyakorlati ügyességre szüksége, de a mi nagyon különbözik a birónak vagy papnak gyakorlati képességétől; s ez: a tudomány paedagogico-didacticai kezelése, a mire sem a jogi sem a theologiai tanfolyam még oly kitűnő megfutása is magában nem képesit. Es hogy a legtöbb tanárunk ennek a gyakorlati képzettségnek csaknem teljes hiányával lép tanszékébe, s csak tanítványaival tett több évi experimentálás után kell megszereznie, ennek káros következését az első éveikben kezük alatt levő tanítványaik siralmasan érzik. Valami csudálatos paradoxon ez! Arra, hogy valaki pappá, ügyvéddé, orvossá, lehessen; erre szükséges szakképzettséget szereznie, s szükségesek az ezt eszközlő tudományok, intézetek és tanárok. Ezt nálunk is mindenki belátja, s azért tettek is róla. De hogy valaki papot, ügyvédet, orvost képezzen, s magát a képesítő tudományt kezelje; hogy erre is szakképzettség, s annak megszerezhetésére is alkalom (intézet) kívántatik; ennek a szükségét még (nálunk) nem érzik, s azért nem is igyekeztek rajta segíteni!! A tudomány nevében! önálló tudományos művelődésünk érdekében! gondoskodjunk valahára tanárképző főiskoláról. Es addig is szakférfiakat a tanszékekbe! (Folyt, köv.) BIBLIATUDOMÁNYI TANULMÁNYOK. Az uj szövetségi kanon. (Folytatás.) Alkalmasint e szabályok nyomán történt a 393-ban Hippoban Augustinus vezetése alatt tartott egyházi zsinaton a kánon ügye körüli megállapodás, *) mely a 397 tartatott karthagoi zsinaton újból és in pleno consilio vétetett fel; **) e két gyűlés határozata szerint már az ószövetségi u. n. apokryphok is a kánonba soroztatnak; az uj-szövetségi könyvek közt pedig a Héberekhez irt levél, a hét katholicus levél és János jelenései is felsoroltatnak. E *) a hippoi zsinat közönségesen gyanúsnak tartott actáit 1. Mansi T. III. 924. **) a karthagoi zsinat actáit, 1. Mansi T. III. 891. határozat azon kikötéssel tétetett, hogy a készített jegyzékre nézve elébb, mintsem szentesittelnék, a római püspök eldöntő véleményét bevárják, 405-ben I. Ince csakugyan határozott is a dologban,*) és ennek következtében 419 a második karthagoi gyűlés az elébbeni gyűlésen hozott határozatot a Héberekhez irt levélre tett egyetlen kétértelmű kifejezés módosítása után, meg is erősítette. 495 jelent meg egy, I. G e 1 a s i u s, római püspöknek tulajdonított „Decretum de libris recipiendis et non recipiendis," melyiyel, bármily véleményben legyünk is annak valódiságáról, **) a kánon ügyét a latin egyházban befejezettnek mondhatni, miután azontúl az sehol többé egyházilag kérdés alá nem jő. Igy állapíttatott meg a keleti és nyugati egyház kebelében csaknem egyidejűleg a bibliai kánon ügye, sokban egyezöleg, némelyekben pedig egymástól eltérőve. A keleti egyház — ugylátszik azon nézetből indult ki, hogy a kánonba semmi be nem veendő, a mi eredeténél fogva arra jogosítva nincs. A nyugoti egyház ellenben mindent szentesitendönek ítélt, a mit az egyház közönséges szokása tettleg bevett és megszentesitett. Amaz inkább oda törekedett, hogy a túláradozó irodalomnak gátot vessen; emez ellenben inkább azon szándéktól látszott vezéreltetni, hogy az épülésre szolgáló könyvek számát szaporíthassa. A zsinati határozatok a kánon kérdésének tovább feszegetését hivatalosan elvágták, s igy történt hogy ezentúl az egész középkoron keresztül senki többé a dolgot tüzetesen nem bolygatta. Ha egyes tudósok a régi kételyeket fölelevenítik is, szavuknak gyakorlati következése annál kevésbé lehet, minél inkább mind jobban háttérbe szorítják a szent irást és ennek használatát a hagyomány mellett. C o s m a s 535 körül (de mundo VII. p. 294 ed. Montf.) a régiekre hivatkozva a katholikus leveleket mind elveti. J u n i 1 i u s, afrikai püspök 550 körül szokatlan, sajátságos osztályozással igy soroz : I. libri perfectae auctoritatis; a) 17 történelmi könyv (12 ó-szövetségi es 5 uj-szövetségi); b) 17 prófétai könyv (12 kis próféta 4 nagy próféta és a zsoltárok); c) példabeszédes könyvek (Prov. et Sir. Adjungunt quidam Sap. Cant.); d) 16 tankönyv (Predik. Pál 13 levele — melyek közt a Héberekhez irt levél név szerint van felhozva, de Timotheushoz csak egy említtetik —• 1 János és 1 Péter levele). II. libri mediae auctoritatis, a hová számitható a prófétai könyvek közül az Apokalypsis, a tankönyvek közül Jak. Jud. 2 Pét. 2 és 3. Ján. levelei. III. libri nullius auctoritatis, reliqui omnes nem nevezve egyet sem. Nicephorus konstantinápolyi patr. (—1—828) Stichometriájában egészen a régi *) 1. Innocentii I. ep. ad Exsuperium B. Tolos, a. 405. (Mansi T. III. 1040), melyben a Toulousi exsuperius kívánatára a kánonba fölvett könyvek sorozatát közli vele.'* **) 1. Credner „Zur Geschichte des Kanons 149 — 290 1.," hol a nevezett decretum tüzetes vizsgálat alá vétetett és bizonyittatott, hogy annak egyes részei különböző időszakokból valók.