Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-01-31 / 5. szám

resni; mig az ily szószerkezetet, mint: ,,nem különben, mintha a ki . . .", melynek az eredetiben semmi nyoma, változatlan meghagyja. Helyesen igazítva e versnek igy kell hangzani: „Most tehát ne omoljon ki az én vérem hiába, távol (íJiC) Jehova szinétöl. Mert ugy indult ki Izrael királya egy bolha keresésére, mint mikor fogoly madarat vadásznak a hegyeken." E szavakkal a Saul által üldözőbe vett Dávid mega­karja kérlelni üldözőjét és Dávidnak, ki mar akkor Izrael ellenséginek rettegése volt, igen jól illik szájába a kifejezés : Vajha ne kellene távol Jehova szinétöl, az az pogányok föl­dére menekülve elvesznem a nélkül, hogy Izrael ellenségei­vel karom súlyát éreztethetném; miért folytatja hát Izrael ki­rálya üldözését egyik legcsekélyebbb szolgája ellen Cs itt keleti túlzással magát a bolhához hasonlítja) oly szenvedély­lyel,mint mikor nemes állatokra tartvadászatota hegyek közt? Elég e néhány példa annak bebizonyítására, hogy Kis Miklósnak a bibliai magyar szöveg tisztítása dolgában nyert positiv eredményei koránt sem olyanok, a minőket st Janssoni szöveg jeles bírálata után joggal várhatnánk, ha ö az igazításokat maga teszi és az eredeti után indul. Bibliafordítás igazitójától nem csak az eredeti szöveg teljes ismeretét, hanem egyebet is méltán várhatunk, első sorban pedig kívánhatjuk, hogy nyelve correct és rnüiz­lése olyan legyen, hogy nem csak az igazítandó szövegben esett hézagokat pótolja, hanem hogy annak összebonyolt szerkezetű, válogatlan kifejezésü, kerekdedségre nem ügyelő beszédeinek bájt és kellöséget is kölcsönözzön. Kis Miklós bibliaigazítási munkálkodása akkor fogott volna tel­jes fényben feltündökleni, ha ö igazításaiban példát muta­tott volna, mikép kell vala Károlyi Gáspárnak magyarításá­ban eljárnia; de Kis Miklós igazitási nyelve a Károlyiénál lehetőleg pongyolább, még kevésbbé praecis és sokszor a szövegbe bele sem illő. Mindamellett Kis Miklós örök hálára kötelezte maga iránt a protestáns egyházat, a mennyiben igazításai lega­lább azt a pironságot hárította el tőlünk, hogy szent köny­vül egy sokszorosan csonka müvet használtunk. Kis Miklós után a bibliai magyar szöveg ügyében alig történt egy lépés, mely említést érdemelne, még az uj szö­vetségnek , az egyes pontok értelmezésében lelkiismere­tes kolozsvári kiadói is a szöveg épségére oly keveset ügyel tek, hogy kiadásukban nem egy helyt Kis Miklós által már kiegsszitett darabokat ismét a Janssoni kiadás szerint cson­kán közlik, mint pl. Rom. 9. 8. a kolosvári kiadásban igy hangzik: „Nem a kik a testnek fiai, hanem az ígéretnek fiai ismertetnek Ábrahám mag­vának;" itt e mondat: vaura rexva toü 6eoo kimaradt és az egész vers a Kis Miklós igazításai nyomán készüli közkézen forgó bibliákban igy van: „Nem a kik a testnek fiai, azok az Istennek fiai; hanem az ígéretnek fiai ismertetnek Ábrahám magvának." Végezetül szabadjon megjegyeznem, hogy észrevéte­leim, melyeket itt töredékesen elszórtam, csak történelmi bevezetésül akarnak szolgálni egy netalán valaki által ké­sőbb készítendő bibliaforditási körülményes theoriához; a mező, melyet egy nagy egész alkotására be kellett volna járnom, sokkal rengetegebb, semhogy az én parányi erőm megbírná. Szándékom csak a volt, hogy megmutassam, hol állunk, és hogy töredékes jegyzeteimmel figyelmeztessek arra, hogy Károlyi Gáspár bibliafordítása minden később tett igazitások után is, nem mondom a tudomány, de csak a közönséges élet legszerényebb igényeinek sem felel meg. Ha a miket szóltam, igazak, az egyház, melynek a biblia kell, hogy legszentebb kincse legyen, tudni fogja, mi a teendője és nem fog késni mindent megtenni, hogy a hiányt, melynek tovább tartása pironság nélkül nem lehető, minél elébb pótoltassa. Faxit Deus. KÖNYVISMERTETÉS. Tiszta észtan irta Kerkapoly Károly bölcsészettanár és m. acad. 1. tag. Első füzet: Ismerettan (121 lap, ára 1 frt) és második füzet: Gondolattan (140 lap, ára 1 frt) mindkét füzet megjelent Pápán 1863. * (Vége) A rendszer, - tehát mondja szerző — az elvben rejlő határozmányoknak (vagyis : tartalmi különféleségek­nek) módszeresen kifejtett teljessége. Ez az oka, hogy ha rendszerről van szó, azonnal annak elvét és módszerét ke­ressük. Mivel pedig maga az eszme rendszer, következik, hogy ugy a valóságnak, mint az azt felfogó tudománynak is rendszernek kell lennie. És itt az ellenvetésnek ellené­ben részletesen bizonyítja, hogy mind a valóság világa csakugyan rendszer, mind pedig következőleg az azt lé­nyegében utánteremtö, (reproducáló) s hüven visszatük­röző tudománynak is rendszernek kell lennie. A rendszer fogalmának tüzetes megállapítása után an­nak részletes kifejtésére tér. — Mindenek előtt igen vilá­gosan és helyesen emeli ki a rendszerités kellékeit, sze­rinte ugyanis kettőt kíván a rendszerités, u. m: 1., a lo­gikai berendezést, és 2. azt, hogy a rendszerben uralkodó logikai törvényszerűségen folytonosan átlássék a tartalom sajátlagos mivolta, és hogy atartalom neugy k é n y s z er í t e s s é k alá ama törvényszerűség­nek, hanem a logikai rend magának a tar­talomnak mivoltából ön természetéből fo­lyó törvénye legyen. Ha e két kívánalomnak egyen­lőn elég tétetik, a tudomány a szépmühöz hasonlatos leend. „Igen, mert a szép mü feladata és jelleme az, hogy az esz­mét egyáltalán láttassa, s egész teljességében kifejezze. Ezért belőle semminek sem szabad hiányozni, mi e célra szolgálhat, de viszont mindennek el kell maradnia, mi e célra nem szükséges. Hasonlóul a tudományban is sem­minek sem szabad foglaltatni a mi az elvnek fejleménye ne volna, s igy szükséges ne lenne, de viszont semminek sem szabad kifejtetlenül hagyatnia, a mi az elvben gyökered­zett. Azonban a szép mü és a tudományos műremek ez

Next

/
Oldalképek
Tartalom