Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-11-06 / 45. szám

állítandó convictus létrehozásában, mi egész erőnket, áldozatkészségünket igénybe veendi; s midőn e szerint nyomósnál nyomósabb okokkal indokoltuk volna a lett gabona kivetés elleni tiltakozásunkat, megbízunk a főt. s tek. gyűlés igazság-érzetében, miszerint a tavali veszprémi gyűlésen ellenünk hozott s reánk nézve oly sérelmes 45-iki jegyzőkönyvi pontot visszavonni, s minden e részbeni keresetet ugy a múltra, mint a jövőre nézve megszüntetni méltóztatik. Ugyancsak alólirt egyházmegyei gyűlés, ezen ügyet tárgyalván, alkalmat vett magának ezen mi dunántúli egyházkerületünkben az utóbbi két évtizedben gyakorlatban vett adórendszer fölött komoly vizsgálatot tartani, melynek is eredményét a főt. és tek. kerületi gyűlésnek tiszteletteljes figyelmeztetés végett ezennel bemutatni, — halaszthatatlan kötelességének ismeri. Illetékesebb testület Ítéletére bizván annak végeldöntését, ha vájjon van-e, s ha van, mennyire terjedhető, — s minő korlátok közt gyakorolható egy egyházkerületnek adókivetési joga, — valamint azt is méltán kérdés alá tehetnok, ha vájjon képviseletünk rendezetlensége mellett tanácsos e azon eljárás, miszerint a gyülekezetek adókötelezettsége a kerületi gyűlésen néha nagyon ia csak történetesen jelenlévő többség beleegyezésétől függesztetik fel: itt e helyen csak annak kijelentésére szorítkozunk, h 'gy ezen mi dunántúli egyházkerületünknek — legalább hazánkban e részben tudtunkkal páratlan eljárása már már a „non plus ultrát" érte el, s félő, hogy a főt. s tek. egyházkerület az eddig is már elég kíméletlenül gyakorlott tűlhajtás s az egyházmegyei testületek rovására — nagy jogsérelmére tett foglalásai miatt — majdan még eddigi, — ha nem is épen fényes, de visszatekintve kerületünknek 1846 előtti pénzviszonyaira — bizony-bizony elég nagy vívmányait kockáztatja. Eltekintve ugyanis ez alkalommal attól, hogy egyházkerületünknek egynémely tekintélyes nagy befolyású,s a kerület pénzügyei rendbehozása s emelése körül magoknak kétségtelen nagy érdemeket szerzett férfiai — legközelebb ugyan nemes buzgalom s közügy iránti szeretet által indíttatva, mit is ezennel egész szíves készséggel elismerünk,— de majd csakhamar részint a nagy buzgalomtól elragadtatva, részint pedig felbátoritatva azon kész előzékenység által, melylyel indítványaik a kerületi többség által rendesen elfogadtattak, majdnem évről-évre ujabb ineg ujabb adókövetelésekkel lepték meg kerületi gyüléséinken megjelent képviselőinket, — eltekintve továbbá attól, hogy ezen adórendszer — melynek legalább ezen egyházmegyében — hol helyi felügyelőség nem létezik, — majdnem kizárólag csak az egyházi belső hivatatnokok voltak szószólói gyülekezeteik előtt — azoknak hitelét — mint szinte az egyházmegyei hatóságnak erkölcsi tekintélyét itt-ott már is nem csekély mértékben csökkentette, — sőt félő, hogy mint a Krisztus urunk idejebeli Publikánusok a hívek előtt valóságos gyűlölet tárgyai leendnek, ha majd az 1000-ket meghaladó hátramaradások behajtása végett kényszereszközöket kellend ^használniok : eltekintve tehát mindezektől — alólirt egyházmegyei gyűlés ez alkalommal legközelebb esak annak kimutatására akar szorítkozni, „m iszerint a k„e rületi pénztárakban igy befolyt adónak haszonraforditásában nemcsak az osztó igazsá g—d e m é g a m éltányosság sem lett legkisebb tekintetbe sem vév e." Elhallgatva ugyanis a kisebb kivetéseket, állitásunk bebizonyítására csak az 1846-ban felemelt agentialis taxát s az 1852-ben kivetett lanodai adót emiitjük meg! Miként kérdjük, használtatott ezen kétféle adó fel ? Ha leszámítjuk azon összeget, mely az egyetemes egyház ágenseinek 1848 előtt, s az utóbbi néhány év óta ujolag a kerületi közpénztárból kifizettetik, — a többi jóval nagyobb összeg fordíttatott az azelőtt is fizetett kerületi hivatalnokok nagyobb díjazására, — uj kerületi fizetéses hivatalok felállítására, — kerületi s egyetemes gyűlési s más utazási költségek fedezésére stb. s végre a soproni főtanoda átalakítására, fentartására. Ezen egyházmegye sokkal méltánylóbb elismeréssel viseltetik a kerület közügyeiben fáradozó nagy érdemű férfiak irányában, mintsem hogy sajnálná tőlük azon nékik kerületileg megajánlott csekély és becsületesen kiérdemelt fizetést, sőt óhajtaná bár módjában állana a kerületnek megkettőzhetni azt; — továbbá sokkal nagyobb kegyelettel van a kerületi főtanoda irányában, u. m. a mely neki is sajátja, öröme, büszkesége, mintsem hogy annak minél nagyobb emelése felvirágzása körül ö is legjobb tehetsége szerint közreműködni ne kívánna ; de ezen méltányló elismerése — ezen kegyelete annyira még sem terjed, hogy át ne lássa s e helyen nyíltan ki ne nyilatkoztassa azt, miszerint nemcsak az osztó igazsággal nem — de még a méltányossággal sem tartja megegyeztethetönek azt, hogy midőn a kerület ekkint az egyházmegyei gyülekezetek adóképességét tőle távolabb eső — másod és harmadrendű szükségek fedezésére jóformán kimeríti, — ugyanakkor nekünk egyházmegyei közelebbi s föltéve — hogy nem elsőséggel biró, — de csak oly jogos — csak oly kiáltó szükségeink fedezésére az általunk befizetett egész nagy összegből egy fillér sem jut. Avvagy egyházmegyei hivatalnokaink nem-e csak oly méltó joggal igényelhetik-e annyi gond és fáradsággal járó hivatalos munkájok után az őket megillető jutalmat, mint a kerületiek? avvagy nem méltánytalanság-e az egyházmegye részéről, ingyen szolgálatot — sőt költséggel járó ingyen szolgálatot követelni épen tőlük, kik közügyeink körül legtöbbet fáradoznak, sőt a mi a különösnél is különösebb, — őket azonfelül még arra is kárhoztatni, hogy a kerületi hivatalnokok javára az adószedői — mint fentebb láttuk, épen nem irigylendő lisztet is ingyen teljesítsék! S mit mondjunk lőrinci altanodánkról, hazai evangyélmi egyházunknak e távol eBŐ s isolált vidéken fenálló ezen egyetlen tudományos intézetéről, melyet már apáink nem luxusból, hanem tekintve egyházmegyénk nagy terjedelmét, népessége számát, szép jövendőjét s annak sop-