Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-10-30 / 44. szám

kedeteinek könyve (Acta Pauli), a „Pásztor" könyve, Péter jelenése, Barnabás levele és Apostolok tanitásai (dxoazo-Acuv didayat). János jelenéseire nézve Eusebius habozik, ós majd az első osztálybeliek közt emliti, majd a második osztályba Sorozza. — Végre a harmadik osztályba jönnek a „fícftÁia arona xat doaatfir) helytelen és istentelen könyvek vagy PifiXta izavrtXoig voűa xat ryq opdodogiag aXXozpia egyáltalában hamis és az igaz tudománytól eltérő könyvek, azaz oly könyvek, melyek eretnekektől eredtek és apostolok cime alatt tétettek oly célból közzé, hogy, ez által tekintélyt nyervén, az egyházi irodalomba becsűszszanak, de épen azért a kánonba fölvételre semmi tekintetben nem érdemesek. Ilyenek a Péter, Tamás és más apostolok nevei alatt létező evangéliumok, az András, János és más apostolok cselekedetei stb. (Folyt, köv.) ISKOLAÜGY. NÉHÁNY SZÓ AZ ABC-e KÉSZÍTÉSÉRŐL HELY. HITV. NÉPISKOLÁINK SZÁMÁRA. Az egyetemes tanügyi bizottmány több ízben pályázatot hirdetett egy célszerű ÁBC-és könyv készítésére, és mind ez ideig kellő siker nélkül. A legközelebbi (Debrecenben tartott) értekezlet alkalmával a bizottmány határozatilag kimondotta, hogy a kezénél lévő ÁBC-ére beadott alapos bírálatokban oly irányadó elvek és tételek mondattak el, melyek az oly sok nehézséggel járó munka megkészitésében az íróknak tájékozásul szolgálhatnak, azok tehát nyilvánosan közzététessenek, (mi e lapok sept. 4. számában meg is történt.) Minél kevesebb a szóban forgó ÁBC-ét illetőleg a közvetlen eredmény, annál érdekesebbek, annál tanulságosabbak a komoly s talapraesett bírálatok. Nyilvánosan kitűnik azokból, mily nagy figyelmet fordítottak az illetők a kezeik közt lévő munka megbirálására, továbbá a nézetek teljesen összhangzó egysége világosan mutatja, hogy megtisztult paedagogiai, illetőleg didacticai elvek nyomán Ítéltek, hogy a dolog lényegét közelről s helyesen fogták fel, különben elkerülhetetlenül ellenmondásokba esnek. Végezetre örvendetes a bírálatok eredménye annyiban is, mivel az irányadó elvek azokban mondhatni kellő teljességben vannak elsorolva, s azokból, a melyek az ÁBC-és könyv megírására nézve fontosak lehetnek, igen kevés maradt érintetlenül. Ily előzmények után az ujolag pályázat alatt lévő munka megkészitésére nézve nem szükséges, hogy a szem előtt tartandó elveket még bővebben fejtegessük: a ki az elmondottak után tájékozni nem tudja magát, annak számára hasztalan imánk kétanyí ivszámra menő utasítást is, mint a mennyit tehet a megkészítendő ÁBC-e egész terjedelme, annyival inkább, mert a paedagogiában az elvek és azok alkalmazása, a kivitel, nem járnak mindenkor karöltve. Azonban ugy hiszem, nem lesz felesleges a sarkalatos elvek közül némelyeket különösebben kiemelni, s azt, a mi azokban lényeges, kimutatni. Midőn én ily-előzmények után e tárgyban a nyilvánosság előtt szót emelek, teszem egyrészt azért, mert a szóban lévő dolgozatot a népiskolai oktatás érdekében felette fontosnak tartom, s igen örülnék, ha egyben vagy másban az ÁBC-e célszerű, az eddig megjelentekénél tökéletesebb előállítását eszközölhetném, E könyvre nézve teljesen egyet értek a bírálat következő szavaival: „Az ÁBC-és könyv ugy látszó jelentéktelensége mellett is egyike a legnagyobb fontosságú kézikönyvekne k.u

Én is e meggyőződésben vagyok. Az elemi oktatásról nem lehet megvelöleg szólnunk, hacsak a magunk paedagogiai érettsége ellen bizonyítani nem akarunk. Ez az alap, s bizonyos tekintetben itt az ok, hogy csak néhol, átalában igen kevés helyen látjuk a falakat kellő magasságban felépítve. Ut operum fastigia spectentur, latent fundamenta,saki azt sem tudná, hogy a fal és tető s mindaz a mi a föld felett pompázik, a földbe rejtett alapon áll, annak nincs joga a munkához hozzászólani. Ilyen fontosnak tekintette a tanítás és és nevelés nagy munkáját 0 u i n t i 1 i a n , még pedig kezdve a növendék képezését nem az iskolában hanem a bölcsőnél. Ante omnia ne sit vitiosussermo nutricibus; quas, sí fieri posset, „sapientes" Chrysippus optavit... A tulajdonképeni tanítás elemeit sem tartotta ö megvetendönek, a mi következő szavaiból nyilván kitűnik. AnPhilippus, Macedonum rex, Alexandro, filio suo prima literarum elementa tradi ab Aristotele,summo ejus aetatis philosopho, voluisset, aut illesuscepisset hoc officium, sí non studiorum initia et a perfectissimo quoque optime tractari et pertinere ad summám credidisset? Filep király, Aristoteles, Quintilián nagyszerű tekintélyek az elemi oktatás fontossága mellett! S ha van közöttünk a ki e tárgyat kisszerűnek tartja, s arról becsmérloleg szól, azt is természetesnek találjuk: a paedagogiát ép ugy tanulmány tárgyává kell tenni, mint a mértani vagy a történelmet. S ezeknek is igen jó intést ad az idézett classicus iró a következőkben. D e paedagogis hoc amplius, ut aut sint eruditi pláne, aut se non esse eruditos sciant. Nihil enim pejus est iis, qui paulum ultra primasliteras progressi falsam sibi scientiaepersvasionem induerunt. A szellem önmagával közvetlen és ugyanazonos, semminek sem ad magából táplálékot, a minek vele ugyanazonsága nincs. Ezért a paedagognak a szellem lényegét kell kifürkésznie, kibúvárolnia. A paedagogia az elméleti és gyakorlati észtehetségek kifejtésének művészete, s egész rendszerével lélektani, illetőleg tudományos alapon áll. A lélektani törvények örök és változhatatlan természetűek; a ki azokhoz feltétlenül nem alkalmazkodik, a szellmi erők