Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-10-30 / 44. szám

alapitani. E pontnál Fries Reid Tamáshoz és Stewarthoz hasonlít. Az okosságnak ez az igazság- és egységérzete annak egyszersmind szükségképi túlemelkedése a térben és időben kiterjesztett s ezért tökéletlen érzéki világon, a tökéletesnek és absolutnak eszméjéhez, a tértől és időtől független eszmevilághoz fölemelkedése: a vallásos érzelem, az ész hit, az egyedüli mód a melyen az ész az igazlétnek tudatára jő. E tekintetben Fries közel rokona Jakóbi H. Frigyesnek, a bölcselőnek, és a theologusok között De Wettenek. Ekkép Fries tana, egész kiterjedésében, az anthropologiai alapgondolatokból tárul és derül föl előttünk. így akarja Fries maga is tanát felfogatni. Én is ez anthropologiai alapgondolatokat tartom szem előtt. De az a kérdés: vájjon az észbirálat anthropologiai-e, és szabad-e annak lennie ? Kant kritikájában azt akarta előadni, hogy az emberi észnek micsoda ismeretei vannak — önmaga által: azaz a priori ismereteinket akarta kimutatni. Ugyan ezt akarja Fries is. E szerint az észbirálat az a priorinak az ismerete. Hanem az ismeret maga nem a priori, Maga a transcendentalisnak az ismerete nem transcendentalis. Azt annak tartani, Fries gyakran ismételt és csaknem műszavává vált kifejezésében, a „transcendentalis előitéletének4

i

nevezi.Maga Kant is osztotta és szerette ezt az előitéletet, s Fries „kanti előítéletnek" is nevezi, Reinhold óta ez az előitélet a bölcsészeinek elvvévé lett, és mind mélyebben s messzcbbhatóan szilárditá azt meg Fichte és Schelling. Innét származik e philosophok iránya, az anthropologiai alapok elhagyása, a kritika philosophiától való eltávozásuk, és a dogmatismushoz visszatértük. Tehát Fries és a kanti azonságbölcselők között levő ellentét véggyökerében valósággal — magának Friesnek az elismerése szerint is — a közte és Kant között levő külömbségen alapul. E külömbségtől függ a többi mind, ezt kell tisztába hozni. Első tekintetre ugylátszik hogy az egészen mindegy akar hogy nevezzük az észbirálatot, ha egyébiránt eredményeit elfogadjuk és megtartjuk. Mit tartozik az a dolog érdemére vájjon metaphysikának vagy anthropologiának hívjuk-e ? Sőt ha a kétfelfogás közöl választanunk kell, első tekintetre Friesé sokkal egyszerűbbnek és természetessebbnek látszik. Hisz az észbirálat nem önismeret-e ? Es van-e más utja módja az önismeretnek mint az észlelő psychologia? Váljon bensőnknek minden ismerete nem lélektani ismeret-e ? Azonban az első tekintet nem mindig a leghelyesebb is. Az észbirálat, Fries kivánsága szerint, belső tapasztalás, tapasztalati lélektan, és semmi egyébb; következőleg minden ismeretei tapasztalatiak és csupán tapasztalatiak. Egy tapasztalati ismeret sem általános és szükségképi, egy sem a priori. Ez állitásnak alig mondtak ellene valaha. Kant észbirálatának a bevezetésében a legnagyobb nyomatékot helyezte a tapasztalati ismereteknek erre a jellemére. Ése tekintetben Fries teljesen egyetértett vele. Ha pedig már az észbirálat csupán lélektani, és ezért lényegesen tapasztalati: miként lehetnének tárgyai a prioriak ? szeretném ha valaki erről fölvilágositana! Ha pedig e tárgyak nem a priori-ak, a tér és idő nem a priori szemlélések, ha a kategoriak nem a prori fogalmak; akkor kérdem: hol az észbirálat? A mig az észbirálatot Kant szellemében gondoljuk, addig az ez esetben egész értékét elvesztené. Fries erre azt válaszolja, hogy: a mit az észbirálat fölfedez, az a priori, hanem maga ez a fölfedezés a posteriori. Az ismeret tárgya a priori, de annak a megismerése tapasztalati. És épen az az előitélet, miszerint azt vélik, hogy a mi a priori azt a priori kell megismerni is. Ez értelmezésen alapul Friesz egész tana, s az észbirálatnak általa eszközlött egész reformja. Egyenesen ez a magyarázat képezi Reinhold, Fichte és Schelling ellen irányzott polemiajának az élét. Es épen itt rejlik a Fries bölcsészetben a irpcorov <l>eu&o<s A mi a priori, az soha sem ismerhető meg a posteriori. Általában az egész a priori és a posteriori közti különbséget én nem tudom egyébbre mint a mi ismeretünkre vonatkozóul érteni. Részemről nem tudom érteni, mikép lehet valami a mi ismeretünktől függetlenül a priori. S ép oly kevéssé értem, hogy miként legyen j bennünk valamely oly a priori ismeret, a mit |a tapsztalás által is-87*